hirdetés
hirdetés

Az Európai Unió célkitűzései

Félúton a fenntarthatóságban

Az Európai Bizottság figyelmeztette az uniós tagállamokat, nem elég ambiciózusak a következő évtizedre készült nemzeti tervek és vállalások az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésében és az energiahatékonyság növelésében, így pedig tarthatatlanná válnak a 2030-ra kijelölt célok.

hirdetés

Bár az első változatban elkészült nemzeti energia- és klímatervek (National Energy and Climate Plans, NECPs) komoly előrelépést mutatnak a megfelelő irányba, több tekintetben finomításra, részletesebb kidolgozásra szorulnak, a megújuló energiaforrások használatát és az energiahatékonyság fokozását tekintve pedig ambiciózusabbá kell válniuk, ha az unió el akarja érni a 2030-ra kijelölt céljait – a megújuló energia részarányának 32 százalékra emelését, valamint az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 40 százalékos csökkentését és az energiahatékonyság 27-30 százalékos növelését az 1990-es szinthez képest –, és hosszabb távon klímasemlegessé válását, mutatott rá júniusban közreadott értékelésében az Európai Bizottság (továbbiakban bizottság).

A világ nagy gazdaságai közül elsőként az Európai Unió (EU) dolgoz ki jogilag is kötelező érvényű keretrendszert a párizsi éghajlatvédelmi egyezmény (Accord de Paris) 2016-os aláírásával tett vállalásainak betartásához. A tavaly decemberben hatályba lépett szabályozás (a Clean energy for all Europeans néven ismert csomagba tartozó Regulation on the Governance of the Energy Union) értelmében a tagállamoknak az év végéig kellett elkészíteniük és értékelésre benyújtaniuk a 2021–2030 közötti, tízéves időszakra vonatkozó energia- és klímatervük első változatát. Országonként kell meghatározniuk ezen tervekhez való hozzájárulásukat (nationally determined contribution, NDC) a globális célok eléréséhez, amelyek közül a legfontosabb, hogy az átlaghőmérséklet emelkedése az iparosodás előtti szinthez képest jóval 2 Celsius-fok alatt maradjon, és hosszabb távon ne lépje túl a 1,5 Celsius-fokot. Elvárás, hogy a nemzeti energia- és klímaterv egyrészt átlátható és előrejelezhető szabályozási környezetet teremtsen, amelyben a vállalatok és a pénzügyi szektor szereplői jobban megtervezhetik a szükséges magánberuházásokat. Másrészt az NECP-k az unió következő, 2021–2027-es időszakra szóló költségvetésében is alapul szolgálnak majd a megfelelő programok és támogatások kialakításához.

Hat hónapig elemezte a bizottság, hogy a nemzeti tervekbe foglalt intézkedések és vállalások együttesen elegendőek lesznek-e ahhoz, hogy az unió elérje a párizsi egyezmény értelmében 2030-ra kijelölt céljait. Júniusban közreadott értékelésében arra a megállapításra jutott, hogy ehhez a megújuló energiaforrások tervezett részesedését összességében további 1,6 százalékponttal, míg az energiahatékonyságot 6,2 százalékponttal szükséges növelni. Nemzeti energia- és klímatervének első változatában Magyarország például az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 40 százalékos csökkentése mellett a megújuló energia részarányának mindössze 20 százalékos növelését vállalta 2030-ra.

Minden tagállamnak részletes értékelést és ajánlásokat adott a bizottság a nemzeti terv kellően részletes, robusztus és ambiciózus kidolgozásához és véglegesítéséhez. Az EU energiauniós törvényei előírják a tagállamoknak a javaslatok figyelembevételét – ha mégis eltekintenének tőlük, azt nyilvánosan meg kell indokolniuk. A törvények értelmében a tagállamoknak a lakosságot is be kell vonniuk a nemzeti tervek véglegesítésébe, amivel 2019 végére kell elkészülniük.

A zöld halványabb árnyalata

Az EU az ezredforduló óta több nagyívű kezdeményezést indított, hogy innovatív technológiák fejlesztésével és alkalmazásával növelje gazdaságának fenntarthatóságát és ezzel versenyképességét is. Kiemelkedik közülük a 2007-ben elstartolt, majd 2015-ben újratöltött European Strategic Energy Technology Plan (SET-Plan) program, amely kutatással és fejlesztéssel segíti az innovatív, kis szénlábnyomú, nagy teljesítményű és költséghatékony technológiák piacra vitelét, hogy az unió 2020-ra 20 százalékkal csökkenthesse az üvegházhatású gázok kibocsátását, 20-20 százalékkal növelhesse a megújuló energiaforrások arányát és az energiahatékonyságot, és az évszázad közepére környezeti terhelését további 80-95 százalékkal csökkentve klímasemlegessé váljon.

Energiatermeléssel és -felhasználással összefüggő technológiák kutatására, fejlesztésére, tervezésére és bevezetésére, a szükséges emberi és pénzügyi erőforrások előteremtésére és a nemzetközi együttműködés előmozdítására is kiterjed a SET-Plan, miként az elért eredmények bemutatására is. A döntéshozást támogató gyors, megbízható és független információmegosztás ehhez a munkához nélkülözhetetlen, az Európai Bizottság ezért hozta létre Strategic Energy Technologies Information System (SETIS) rendszerét, amely Joint Research Centre (JRC) kutatóközpontjának vezetésével működik. 

A JRC egyik átfogó jelentése (Energy consumption and energy efficiency trends in the EU-28 for the period 2000-2016) szerint például az unió 2000 és 2016 között olyan mértékben csökkentette energiafogyasztását, hogy jó úton haladt a 2020-as célok elérésében. A csökkenést az energiaintenzitás (azaz a rossz hatásfokú, pazarló energiafogyasztás) és az egy főre számított energiafogyasztás mérőszámainak alakulása egyaránt mutatta, de az időszak végére a varázs megtört.

Mindkét esetben 2006-ban fordult esésbe a görbe – amit egy 2010-ben regisztrált, rövid kilengés sem tudott eltéríteni pályájáról –, 2015-től azonban ismét határozottan emelkedésnek indult. Az unió 28 tagállamának elsődleges energiafogyasztása 2016-ban már 1542,7 Mtoe (millió tonna olajegyenérték) volt, ami 4,03 százalékkal haladta meg a 2020-as célok tartásához szükséges szintet. Hasonlóképp a végső energiafogyasztás is a kelleténél 2,01 százalékkal nagyobb mértékben, 1107,8 Mtoe-re emelkedett abban az évben, visszavetve az uniót a nagyobb fenntarthatóság felé vezető úton.

Jövőkép a klímasemlegesség

Az Európai Tanács indítványozására az Európai Bizottság tavaly novemberre egy hosszú távú stratégiát is kidolgozott EU 2050 LTS néven, amelynek célja, hogy a párizsi egyezmény szellemében az uniót társadalmilag igazságos és költséghatékony módon virágzó, modern, versenyképes és klímasemleges gazdasággá fejlessze 2050-re. A hosszú távú stratégia elsősorban nem konkrét célokat jelöl ki, hanem jövőképet előrevetítve ihletet ad és irányt mutat az érintett feleknek – a kutatóknak, a gazdasági szereplőknek és a polgároknak – innovatív megoldások kidolgozásához és ezzel összefüggésben új munkakörök, vállalatok és iparágak létrehozásához. Többek között tanulmányok is készülnek az EU 2050 LTS víziójának valóra váltásához, amelyek már ütemterveket is felvázolnak, mérföldköveket határoznak meg – ezek egyike például, hogy a klímasemlegesség eléréséhez az uniónak az 1990-es szinthez mérten 80-95 százalékkal kellene csökkentenie üvegházhatásúgáz-kibocsátását az évszázad közepére.  

A 28 uniós tagállam végső energiafogyasztása 2000 és 2016 között
A 28 uniós tagállam végső energiafogyasztása 2000 és 2016 között

Erős felhatalmazást érez a bizottság a fenntartható gazdaság fejlesztését célzó hosszú távú stratégia kidolgozására, mivel az Eurobarometer legfrissebb (2018. novemberi) felmérése szerint az európai polgárok 93 százaléka véli úgy, hogy a klímaváltozást az emberi tevékenység okozza, és 85 százalékuk meggyőződése, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem, az energiahatékonyság növelése új munkahelyeket teremthet és a gazdasági növekedés hajtóerejévé válhat az unióban. Az EU 2050 LTS mindenekelőtt arra világít rá, hogy nemcsak szükséges, hanem összefogás mellett lehetséges és hasznos is a gazdaság átalakítása, a hosszú távú stratégia ezért az energiahatékonyság, a megújuló energia és a kibocsátás mellett olyan területeket is felölel, mint az infrastruktúra fejlesztése és a mobilitás, a hálózatba kapcsolt közlekedés, a biogazdálkodás, a szén-dioxid természetes megkötése és a levegő minősége, valamint a biológiai sokféleség, a biodiverzitás hanyatlásának megállítása.  

Az EU 2050 LTS közzétételével a bizottság egyben felhívja az unió intézményeit, a tagországok parlamentjeit, a gazdasági és a civil szféra szereplőit, a városi kormányzatokat és közösségeket, valamint a polgárokat és különösen a fiatalokat, hogy kapcsolódjanak be a stratégia gyakorlatba ültetéséhez szükséges együttműködésbe, és mutassanak követhető példát az unió nemzetközi partnereinek. A kibontakozó, Európa-szintű, tájékozott párbeszéd teszi majd lehetővé, hogy az EU a párizsi egyezményben vállaltaknak megfelelően 2020 elején ambiciózus stratégiát fogadhasson el és terjeszthessen be az ENSZ éghajlatváltozási keretegyezményéhez (United Nations Framework Convention on Climate Change, UNFCCC).  

Szervesen illeszkedik ebbe a folyamatba a tagállamok által kidolgozott nemzeti energia- és klímatervek véglegesítése is. Az Európai Unió eközben nemzetközi partnereivel is szorosabb együttműködésre törekszik, hogy jövőre a párizsi egyezményt aláíró mind a 195 UNFCCC-tagország hosszú távú stratégiát dolgozzon ki, mert a klímaváltozás elleni küzdelem egyedül globális szinten működhet, de csak akkor, ha helyben mindenki megteszi a tőle telhetőt.

Kis Endre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés