hirdetés
hirdetés

Az uniós támogatások és az ipar

„A sláger egyértelműen a kombinált termék lesz”

A Széchenyi 2020 program keretében lehívható uniós támogatások legaktívabb időszaka zajlik, amelynek egyik fő célja a hazai ipar fejlesztése. Bár hét év állt rendelkezésre a pénzek kiosztására, idén hirdetik meg a pályázatok nagy részét, és szintén idén már be is kerül a gazdaságba egy hatalmas összeg. Essősy Zsomborral, a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatójával beszélgettünk a helyzetről.

hirdetés

A hetekben elindult az idei pályázati dömping. Hol tartunk most a gazdaságfejlesztő, felzárkóztató európai uniós források felhasználásában?

Magyarország 2004-es európai uniós csatlakozása óta jelenleg a harmadik pályázati ciklusnál járunk. Egy hároméves és egy hétéves időszakot követően 2014–2020 között egy újabb hétéves, minden eddiginél több forrással kecsegtető, ugyanakkor az utolsó ilyen bőséges pénzosztási periódust éljük meg. Ezen hét évnek a keretösszege mintegy 8 ezer milliárd forint, amely az ipari vállalkozások számára is rendelkezésre áll főként a Ginop gazdaságfejlesztési és innovációs operatív program pályázatainak keretében, de számos területre vonatkozó forrás is elérhető. Ezt a kormány döntő többségében legkésőbb a 2018-as évben le kívánja hívni. A ciklus első két évében szinte semmi kézzelfogható dolog nem történt, a pályázatok kiírása csak 2016 elején indult meg, ugyanakkor 2017 márciusáig az összes pályázatot ki kell írni. Az, hogy eddig nem történt érdemi előrelépés, részben Brüsszelen, részben pedig a magyar államon múlt. 2016-ban 1600 milliárd forintnyi összeg lett kifizetve – ennek nagy részét azonban állam az egyik zsebéből átrakta a másikba: a pénzek döntő többsége az állami intézményrendszeren belül maradt. A Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztési Zrt.-hez például 800 milliárd forint került át, ezen összeg kifizetése szintén a következő időszakban várható. A lehívott 1600 milliárd forintból a magyar gazdaság nagyjából 3-400 milliárd forintot látott a tavalyi évben. Összességében mondhatjuk azt, hogy a folyamat éppen csak hogy elindult, és gyakorlatilag már be is fejeződött, mivel a csak vissza nem térítendő támogatással operáló programok február végén lezárultak.

Essősy Zsombor vezérigazgató, MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. (Fotó: Szombat Éva)
Essősy Zsombor vezérigazgató, MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. (Fotó: Szombat Éva)

Mekkora összeg lehívása áll előttünk?

Erre az évre 2700-2800 milliárd forintnyi, elsősorban kapacitásbővítésre pályázott pénzek kifizetését tervezi a kormány, de tavalyról is áthúzódik mintegy 1200 milliárd forintnyi elnyert összeg kiutalása, ez összesen 4000 milliárd forint – ez hatalmas, a bruttó hazai termék mintegy 15 százalékának megfelelő összeg. Mivel uniós számítások szerint minden 1 forintnyi kifizetés 50 fillérrel növeli a GDP-t, ezzel így a mutató mintegy 7,5 százalékát fogja magyarázni az ide érkező EU-s pénztömeg.

Beszélgetésünk idején nyílik meg a pályázati kiírások új köre. Mi fogja jellemezni a következő időszakban igénybe vehető ösztönzőket?

Február végétől csak a hitellel kombinált pályázati összegekre lehet jelentkezniük a vállalkozásoknak, a vissza nem térítendő ösztönzők helyét túlnyomórészt a visszatérítendők veszik át. Ezeknek is két típusa van, az elsőnél önrész mellett a vállalkozás saját beforgatott pénzének tízszeresét igényelheti 0 százalékos kamatra hitel formájában, amelynek fedezeteként maga a beruházás szolgál. A másik az a kombinált termék, amely hitelből, támogatásból és önerőből áll, ebben a konstrukcióban 20-30 százalékos önerő mellett vissza nem térítendő támogatás és 1-2 százalékpontos banki hitel adja majd a tervezett fejlesztés fedezetét. Ezt számos fejlesztésre, köztük innovációra, kapacitásbővítésre, energetikai korszerűsítésre, informatikai rendszerfejlesztésre is lehet fordítani.

Tehát ennek és a következő éveknek a slágere egyértelműen a kombinált termék lesz. A hitelek kihelyezésére közbeszerzés keretében a Budapest Bankból, az FHB Bankból és a TakarékBankból álló konzorcium kapott lehetőséget. A banki hitelezésen felül az állam egyéb pénzügyi instrumentumokat is bevon a vállalkozásfejlesztés finanszírozásába, így különféle kockázati tőkéket és garanciákat, amelyek összességében mintegy 800 milliárd forintot tesznek ki.

Mennyi időt vesz igénybe egy cég számára elkészíteni egy pályázati anyagot?

Ez természetesen függ attól, hogy mekkora összegre és milyen fejlesztéssel pályázik egy cég. Egy új gép beszerezésére benyújtott anyag esetében nyilván kevesebb felkészülési időre van szükség, mint egy több százmillió forintos fejlesztési tervnél, amikor egyrészt a beruházás irányát is jó alaposan végig kell gondolni, illetve a dokumentáció is sokkal összetettebb.

Hogyan bírálják el a benyújtott pályázatokat?

A beadott pályázatok értékelése pontrendszerrel, az objektivitásra való törekvéssel történik egyes esetekben, másoknál pedig nagy a szubjektum értéke. A kapott pont nem a benyújtó céget, hanem a pályázatot minősíti, leginkább abból a szempontból, hogy a vállalkozás méretéhez, sajátosságaihoz mérten az adott pályázati támogatás a legjobban szolgálja-e a versenyképesség növelését. Vagyis nem szerencsés, ha egy vállalat a nagyságához, lehetőségeihez viszonyítva túl szerény vagy éppen túl ambiciózus tervekkel áll elő. Ha egy 600 millió forintos árbevételű cég egy 800 millió forintos beruházást kíván végrehajtani, vagy egy 1 milliárd forint éves árbevételű vállalkozás 100 millió forintos, a méretéhez és kapacitásaihoz képest túl kicsi fejlesztésre pályázik, azt a pontrendszer nem értékeli jónak. Nehéz a pontrendszert igazságosan kialakítani, a mostani ilyen tekintetben aközépszert támogatja, ugyanakkor biztonságosabb, és azértékelési rendszer már valamennyire magában kódolja azt is, hogy a támogatás jó helyre ér-e.

Milyen mutatókat néz a pontrendszer?

Egyrészt – ahogy említettem – értékeli az árbevétel és a beruházás mértékének arányát, továbbá az olyan mutatókat, hogy hány fővel bővülne a cég beruházás kapcsán, van-e ISO vagy más minőségbiztosítási tanúsítványa, ERP- (integrált vállalatirányítási) rendszere, vagy hogy van-e létjogosultsága a beruházásnak. Akkor jó egy elbírálási rendszer, ha gyors, hatékony és szakszerű. Ezek átültetését a gyakorlatba egyelőre tanulja a kormány, a gyorsaságot például egyáltalán nem szolgálja, hogy vannak olyan tavaly januári pályázatok, amelyek kiértékelése még nem történt meg.

Az eddig kiutalt pár száz milliárd forint támogatás kifizetésével kapcsolatban van már tapasztalat?

A kép valamennyire árnyalt. Az látszik, hogy a kapacitásbővítésre pályázó ipari cégek jók, az innovációs tevékenységre pályázók között azonban egyes piaci vélemények szerint némi bukdácsolás van. Meglátásom szerint a pályázati pénzeket az egyébként is prosperáló, nagyon jó termékeket gyártó és a nemzetközi piacra lépő nagy cégekhez kell eljuttatni, mert ha ezek tovább növekednek, akkor az nagy lökést ad az egész magyar gazdaság versenyképességének. A sokadik ugyanolyan terméket gyártó vállalkozást véleményem szerint nem kell támogatni, a kis, gyenge cégek esetében mindenképpen kedvezőtlenebb eredménnyel kell számolni az elnyert összeg hasznosulása tekintetében. Az ő esetükben a pályázati támogatás szociális juttatásként is felfogható, ami nem helyes útja a gazdaság élénkítésének. Nekik abból kellene hogy származzon az EU-ösztönzők előnye, hogy az országnak a pénzeket elnyerő nagyvállalatok mint húzótényezők által előidézett általános felemelkedéséből, a magasabb bérekből, a nagyobb foglalkoztatottságból, a korszerű technológiák terjedéséből profitálnak.

Essősy Zsombor közgazdász, érdekérvényesítő szakközgazdász. Szakmai pályafutását hatékonyságnövelési tanácsadással kezdte, jelenleg a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója. 2003 óta foglalkozik magyarországi európai uniós fejlesztéspolitikával (fotó: Szombat Éva)
Essősy Zsombor közgazdász, érdekérvényesítő szakközgazdász. Szakmai pályafutását hatékonyságnövelési tanácsadással kezdte, jelenleg a MAPI Magyar Fejlesztési Iroda Zrt. vezérigazgatója. 2003 óta foglalkozik magyarországi európai uniós fejlesztéspolitikával (fotó: Szombat Éva)

A közép-magyarországi régió alig pályázhat a támogatásokra. Van az elnyerhető pénzek mennyiségének megfelelő jó cég az ország többi területén?  

A már kiírt pályázatokra nagyjából nyolcszoros volt a túljelentkezés, a most meghirdetett támogatásokra kétszeres érdeklődés várható. Nagy felelősség megtalálni a legjobbakat, de nem lehetetlen. A kombinált támogatások esetében egyébként a cégek is jobban meggondolják, hogy milyen fejlesztést hajtsanak végre. Míg a vissza nem térítendő ösztönzőknél népszerű volt, hogy kettő mellé egy újabb CNC-gép beszerzésére nyújtottak be anyagot a vállalkozások, a most megnyíló időszakban ennél jobban kidolgozott és üzletileg inkább alátámasztott fejlesztési irányokra lesz szükség.  

Milyen ellenőrzési feltételeknek kell megfelelnünk a kifizetett pénzek kapcsán?

A támogatást elnyert vállalatoknak több mutatót kell garantálniuk a kifizetést követő két évben. Annak a cégnek, amely 75%-nál kevésbé hozza ezeket a számokat, elméletben vissza kell fizetnie a támogatást – ezt a garanciás elemet a kormány építette be a rendszerbe. Ez egy nehéz kérdés a magyar állam számára is, hiszen ha egy vállalakozás nem éri el a kívánt mutatókat, és vissza kell fizetnie a támogatást, az az összeg egyrészt végül Brüsszelbe kerül, a cég pedig vélhetően nem éli túl a megterhelést, és bezár.Így az állam gyakran eltekint a visszafizetéstől. Az unió mindössze a szabályosságot ellenőrzi, és a korrupciómentesség elérésére törekszik.

Mi lesz 2020 után, amikor az addig bőségesen folyó EU-s csapokat elzárják, és a magyar gazdaságnak a saját lábán kell megállnia?

Először is, most kell jól sáfárkodni a kiosztott pénzekkel, de nemcsak az elkövetkező hiányuk miatt, hanem azért is, mert ez az egyetlen ilyen típusú bevonható forrás, a tisztán hazai pályázatokban elnyerhető összegek szinte morzsának számítanak az EU pénzeihez képest. De az uniós források 2020 után sem apadnak el teljesen, igaz, a jelenlegi támogatások töredéke fog ide érkezni. Ha a következő ciklusban a jelenleginek a felével, úgy 4000 milliárd forint közeli, vagy akár 2-3000 milliárd forintos összeggel számolunk is, ez szintén óriási pénz, ebből is hatalmas fejlesztéseket lehet megvalósítani. Azt azonban már most ki kell találni, hogy mi lesz a következő ciklusban a fejlesztési irányunk, hogy mivel maradhatunk versenyképesek. Ezt mindig hosszas egyeztetések előzik meg, és az is biztos, hogy bizonyos területekre nem kaphatunk már támogatást abból a meggondolásból, hogy már kaptunk eleget.

Ön szerint mi lehet ez az irány?

Álláspontom szerint másfajta fejlődés ösztönzésére kell átállni. Most a magyar gazdasági egy inflexiós ponton billeg, a következő 3-8 évben dől el, hogy a régi típusú gazdaságot visszük-e tovább, vagy átállunk az ipar 4.0-ra. Kiderül, hogy a hazai vállalatok át tudnak-e térni azokra a technológiai újításokra, amelyeket a piac megkíván. A negyedik ipari forradalom pedig többletet követel ahhoz képest, ahol ma a vállalkozások tartanak. Az üzemek már most is gyakran ugyanazokkal a gépsorokkal, ugyanolyan technológiával termelnek, mint egy hasonló terméket kibocsátó gyáregység valahol Nyugat-Európában, mégpedig gyakran több foglalkoztatott mellett, elmaradva a nyugati termelékenységtől, hatékonyságtól. Ezt a lemaradást kell behoznunk ahhoz, hogy a kontinens fejlettebb régióját képviseljük. Meggyőződésem, hogy az ösztönzőknek, hiteleknek, kombinált termékeknek a humán befektetéseket is támogatniuk kell. Jelenleg az Európai Unió 28 tagállama közül a 25. helyet foglaljuk el a versenyképesség rangsorában, és ez nagyon árulkodó. Fontos célként kell kitűzni, hogy ennél sokkal előrébb lépjünk. A versenyképességünk megteremtéséhez az embereket át kell képezni az ipar 4.0-nak megfelelő technológiákra, gondolkodásmódra, tudásra, és a feladat nagyságrendjét mutatja, hogy nem ezer dolgozót érint, hanem nagyjából 350 ezret. Az erre igényelhető támogatási pénzek eredményességének nyomon követése természetesen nehezebb. 

Virágh Judit
a szerző cikkei

Zákányi Virág
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés