hirdetés
hirdetés

Az energetika kihívásai

„A jövőben több millió aktív erőforrást kell koordinálni”

Az Európai Parlament (EP) meglehetősen bátor irányelvet fogadott el nemrégiben a megújuló energiaforrások használatáról. 2030-ra kötelező lenne, hogy az Európai Unió teljes energiafogyasztásának 32 százalékát megújuló energiaforrások fedezzék. Az EP egy indikatív célkitűzése szerint pedig az energiahatékonyságot 32,5 százalékkal kellene növelni a jelenlegihez képest. 

hirdetés

Mindkét kezdeményezésnek központi szerepe van abban, hogy az unió teljesíthesse a klímaváltozással kapcsolatos kötelezettségeit. Ezekkel kapcsolatosan kérdeztük Jochen Kreuselt, az ABB vállalatcsoport alelnökét és az energetikai hálózatok üzletágának innovációért felelős vezetőjét, nem mellesleg az Aacheni Egyetem professzorát.

GyártásTrend (GyT.): Milyen politikai és gazdasági tényezők húzódnak meg az említett döntések mögött?

Jochen Kreusel (J. K.): Helyes a megállapítás, mindkét célkitűzés ambiciózusnak tekinthető. Az ok mindkét esetben az, hogy Európa kötelezettséget vállalt a párizsi egyezményben a CO2-kibocsátás csökkentésére. A célkitűzés megvalósításának két fő pillére az energiaigény mérséklése a nagyobb hatékonyság révén, illetve a megújuló, szén-dioxid-mentes energia részesedésének növelése. Azonban a teljes képhez az is hozzátartozik, hogy a nagyratörő célkitűzésekkel Európa a világszínvonalú ipari megoldások iránti igényt is stimulálni kívánja a jövőorientált iparágakban, ami globális lehetőségeket fog teremteni az európai iparnak, és ezáltal hozzájárul az európai foglalkoztatáshoz is.

Jochen Kreusel, az ABB vállalatcsoport alelnöke
Jochen Kreusel, az ABB vállalatcsoport alelnöke

GyT.: Ön szerint milyen típusú energiarendszerek képesek megfelelni az irányelveknek?

J. K.: A 32 százalékos célkitűzés a teljes energiafogyasztásra vonatkozik. Viszont nem minden ágazat áll egyformán készen a megújuló energiaforrások használatára. A villamosenergia-ágazat nyújtja a legjobb lehetőségeket, mivel itt a primer energiát elválasztja a végfelhasználói energiától a villamos energia mint közvetítő. Más szóval: senkinek nem kell lecserélnie a készülékeit, ha a primer energia összetétele változik. Ennek következtében a mintegy egyharmados előirányzat a villamosenergia-ágazat esetében sokkal nagyobb, 50 százalékos célkitűzést, illetve lehetőséget jelent. Ezenkívül keresnünk kell az alternatívákat a többi ágazat egyes részeinek villamosításához is. Az elektromos közlekedés nyilvánvaló példa, de villamosítás tapasztalható a fűtési ágazatban is, például nagy hatékonyságú hőszivattyúkkal kombinálva.

GyT.: Meg tudná határozni közelebbről, hogyan fognak működni az energiaipart érintő új üzleti modellek? Az Uber analógiáján alapuló modell lesz a befutó, vagy a globális szuperhálózatok?

J. K.:  Az előrejelzés nehéz feladat, különösen a távolabbi jövőre nézve. A választ a kérdésre ma senki nem tudhatja, mert energiarendszereink egyedi átalakítása van folyamatban. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy általában nem túl nehéz megmagyarázni az Uberhez hasonló fejlesztések hátterét, ha már megtörténtek – de nagyon sok esetben senki nem látta ezeket előre.

Mindazonáltal a villamosenergia-ipart illetően, bár eddig politikai célkitűzésekről és törekvésekről beszéltünk, ki szeretném emelni, hogy mindeközben olyan átalakulásnak lehetünk a tanúi, amelyet egyre inkább a gazdasági és nem a politikai tényezők vezérelnek. A szél- és napenergia esetében drámai költségcsökkenés következett be az elmúlt években. Ma a fotovoltaikus energia a világ sok részén olcsóbb, mint a konvencionális erőművekből származó. Ez azt jelenti, hogy az ilyen régiókban olcsóbb erőművet építeni napelemekkel együtt, és nem használni az erőművet, amikor a nap süt, de nincs a termelt energiára szükség, mint egyedül csak a hagyományos erőművet megépíteni. Ezenkívül különösen a fotovoltaikus modulok és az akkumulátorok nagymértékben igény szerint méretezhető technológiát jelentenek: minden más energiatermelő technológiától eltérően, és ebbe most a szélenergiát is beleértem, a kisebb és a nagy méretű installációk esetén az áramtermelés konkrét költségében alacsony az eltérés. Ennek eredménye, hogy olyan népszerűek a tetőre szerelt napenergia-berendezések akkumulátorral kombinálva. A nem professzionális magánbefektetők éppen ezért növekvő szerepet játszanak az energiaellátásban. Németországban például néhány önkormányzati közműszolgáltató már el is veszítette a forgalmának egynegyedét. Ez a változás kihatással van a rendszer működtetésére – több millió áramtermelő egységet kell koordinálni néhány száz helyett –, de új üzleti modellekhez is vezet: egyre nagyobb számban kínálnak szolgáltatásokat ilyen erősen megosztott, magánszemélyek tulajdonában lévő hálózatok telepítésére, működtetésére és karbantartására. Azt is mondhatnánk, hogy ez a fajta átalakulás legalábbis az Uberhez hasonló vállalkozások irányába mutat.

Illusztráció: 123rf.com
Illusztráció: 123rf.com


De jelenti ez azt, hogy a jövő a teljesen megosztott termelés lesz? Nagy valószínűséggel nem – és az okokat a korábban már elhangzott fél mondat, „amikor a nap süt” adja meg. A nap- és a szélenergia olcsóbbá válik, de még mindig ingadozó. A világnak ezen a részén pedig különösen évszakok szerint ingadozó. A tárolás mindenképpen az egyik megoldást jelentheti erre, de jelenleg nem láthatunk reális lehetőséget az elektromos áram szezonális tárolására. Az ágazatok összekapcsolása, azaz gáz tárolása elektromos áram helyett, az egyik olyan lehetőség, amelyről élénk eszmecsere folyik, de jelenleg ez sem életképes gazdaságilag. Ugyanakkor az egymást kiegészítő régiók összekapcsolhatósága újabb lehetőséget kínál – ráadásul ez technikailag és gazdaságilag már most is megvalósítható. Az erősen megosztott erőforrások megnövekvő súlya mellett ezért érzékelhető az igény arra is, hogy az egymással összekötött energiarendszereket megerősítsük és akár ki is bővítsük. Hadd tegyem itt hozzá, hogy ezt az Európai Bizottság is elismerte. Éppen ezért állította fel az energiahálózatok összekapcsolási célkitűzéseivel foglalkozó szakértői csoportot, amelynek én is a tagja vagyok. Ez a grémium most a hagyományosan társított európai energiarendszeren kívül eső országok bekapcsolásának előnyeit vitatja meg.

GyT.: Hogyan segíthetik ezeket a folyamatokat az új technológiák, a digitalizáció? Milyen trendek figyelhetők meg az energiarendszerek „intelligenssé” tételében?

J. K.:  A digitalizáció fontos tényező lesz a jövő energiarendszereinek kialakításában. Ez azonnal nyilvánvalóvá válik, ha az imént említett, több millió aktív erőforrásra gondolunk, amelyeket a jövőben mind koordinálni kell majd. Az energiatermelő egységek sokasága mellett szükség lesz a vásárlókkal vagy például az elektromos járművek számára felállított töltőállomásokkal folytatott kommunikációra is, hogy elkerülhető legyen az elosztóhálózatok túlterheltsége. Általánosságban elmondható, hogy egyre nagyobb az igény a hálózatokon belüli átláthatóságra annak érdekében, hogy azok a határértékeikhez közelebb tudjanak működni, és pontosabb információk álljanak rendelkezésre a velük kapcsolatos befektetési döntésekhez. Ezért azokban az országokban, ahol nagyobb a megosztott energiatermelés részesedése, növekszik az elosztóhálózatok ellenőrzése és távoli vezérlése, valamint a haladó hálózatvezérlő rendszerek iránti igény. Az okos mérőrendszerek, ha azokat az elosztott erőforrások ellenőrzésének általánosabb megoldásaival kombináljuk, szintén lényeges lépést jelenthetnek a jövő okos energiarendszerei felé.

Jochen Kreusel
Jochen Kreusel

Ezzel összefüggésben szeretnék kiemelni egy kihívást, amely napjainkban jelentkezik: a hálózati tevékenység szabályozott, és a szabályozás általában a hálózat működtetésének hatékonyságával, azaz a tevékenység költségoldalával és a szolgáltatás minőségével foglalkozik. Azt nem tükrözi, hogy a ma megvalósított beruházások készen állnak-e a jövő feladataira. Természetesen ez nem jelent problémát, ha a feladatok nem változnak. Csakhogy ez többé már nem igaz: tudjuk, hogy sokkal decentralizáltabb jövő vár ránk, azzal kapcsolatban is általános az egyetértés, hogy nagyobb átláthatóságra, helyzeti tudatosságra és ellenőrizhetőségre lesz szükség a jövő elosztóhálózataiban, mint a múltban vagy akár napjainkban. Azt is tudjuk, hogy a hálózatokba történő beruházások eredményeit várhatóan nagyon hosszú ideig fogják még használni – ugyanakkor a szabályozás nem ösztönzi, néha pedig nem is engedi a hálózatok üzemeltetőinek, hogy „jövőálló” okosmegoldásokba beruházzanak. Számos intelligens technológiát fejlesztettek ki időközben – azonban a szabályozásnak is okosabbá kellene válnia.

GyT.: Magyarország alaposan le van maradva az EU-átlagtól a megújuló energiaforrások felhasználási arányát illetően. Ráadásul többek között a biomasszát preferálja, miközben az EU stratégiája a víz-, a szél- és a napenergia használatát preferálja. Véleménye szerint milyen mértékben lokális, mennyire kontinensspecifikus, illetve globális az energetikai ipar számos kérdése? Milyen ösztönzőkkel vagy technológiákkal lehetne egyes országokat meggyőzni, hogy egységes energetikai stratégiát alakítsanak ki, illetve szükség van-e erre egyáltalán?

J. K.:  Feltehetően a kérdésében szereplő mindegyik felvetésnek van létjogosultsága. A CO2-kibocsátás nyilvánvalóan az egész bolygót érintő kihívás, ezért a kibocsátás mérséklésére vonatkozó globális kötelezettségvállalásnak van értelme. Ami miatt a földrész dimenziójából vizsgáljuk a kérdést, az egyértelműen az Európai Unió közös politikai keretrendszere. Lehetővé teszi számunkra, hogy a világ egy jelentős részére nézve megállapodjunk a célkitűzésekben, és ezáltal számottevő súllyal jelenjünk meg a nemzetközi megbeszéléseken. Arra is módot ad, hogy eldöntsük, fel kívánjuk-e bontani a földrészre vonatkozó célkitűzéseket és stratégiákat egyedi, de koordinált módon, vagy sem. Tehát kétségkívül szükség van a lokális összetevőre. A vízenergia kiválóan működik, ha valahol nagy hegyek vannak, vagy egy nagy folyó, mint a Duna. Németország északi részén nem ez a nyilvánvaló választás – ott viszont erős a szél.

Illusztráció: 123rf.com
Illusztráció: 123rf.com


A megújuló energiaforrásokat támogató politikák mindig is nagyon nemzetiek voltak még Európában is – néha túlzottan is nemzetiek. Vegyük csak Németországot (amely mellékesen szintén egy olyan ország, ahol a megújulók között magas a biomassza részesedése): a szél- és a napenergia erőteljes támogatása jelentős torzulásokhoz vezetett mind az európai villamosenergia-piacon, mind a szomszédos országok átviteli hálózataiban. Nem kérdés, hogy érdemes lett volna komolyabb koordinációt végezni – de nem a felhasználandó erőforrások meghatározásával, hanem a közös, integrált európai energiarendszerre ható következmények megvitatásával.

Az olyan országok, mint Magyarország is, amelyek nem léptek az elsők között a magas támogatások felhasználásában, ma jobban kihasználhatják a megújuló energiaforrások növekvő versenyképességének előnyeit, és zökkenőmentesebben integrálhatják azokat a meglévő piaci mechanizmusokba. Ez azt jelenti, hogy a megújuló bázisok részarányának növekedése kevésbé a politikai nyomásról és a felhasználandó erőforrásokra vonatkozó politikai döntésekről szól majd, mint inkább egy gazdasági trend kezeléséről.

GyártásTrend
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[233064] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés