hirdetés
hirdetés

Tudomány

Zsugorodik az agyunk

Húszezer évvel ezelőtt az átlagos emberi agy 10 százalékkal nagyobb volt, mint ma. Mi lehet agyunk méretbeli csökkenésének oka, és az együtt jár-e intelligenciánk hanyatlásával is?

hirdetés

Néhány szakember, így pl. David Geary, a columbiai University of Missouri pszichológusa szerint az agyméret csökkenése azt mutatja, hogy intelligenciánk is csökkent az elmúlt néhány ezer év alatt, írja a New Scientistben megjelent cikkében Jonathon Keats.

Mások, köztük John Hawks, a University of Wisconsin-Madison antropológusa ezzel ellentétes véleményen vannak: szerintük azért csökkent az emberi agy mérete, mivel nőtt a hatékonysága, és már nem volt szükséges olyan nagy agyat cipelni és etetni.

Minden szervünk mérete csökkent

A pszichológus Bruce Hood (University of Bristol) szerint sem csökkent az intelligenciánk az agyméret zsugorodása következtében, ő egy harmadik elmélettel állt elő: megváltozott a társadalom, így megváltozott az intelligenciánk is. Háziasítottuk magunkat, feltaláltuk a kultúrát, és azokat a módszereket, amik révén képesek lettünk a társadalmi együttélésre. A domesztikáció pedig, mint a többi állat esetében is, csökkentette az agyméretünket, írja a New Scientistben ismertetett, The Domesticated Brain című könyvében az angol pszichológus.

Az intelligenciánk nem csökken
Az intelligenciánk nem csökken

Hood érvelése szerint minden állat, amelyet az ember háziasított, ennek eredményeképpen elvesztette agyi kapacitásának egy részét. A háziasítás miatt kialakuló passzivitás következtében csökkent tesztoszteron-szintjük, és ennek révén csökkent minden szervük mérete. A kutyák kiválóan példázzák az agyi kapacitás csökkenését: azokban a helyzetekben, amelyeket a farkasok ravaszsággal próbálnak megoldani, a kutyák gazdájuk segítségét várják.

Hood fejlődéspszichológiai vizsgálatai alapján párhuzamokat állít fel a kutyák és a gyerekek között, ennek révén támasztja alá a háziasítás hatásairól szóló elméletét. A kutyákhoz hasonlóan a kisgyerekek is igen ügyesek abban, hogy segítséget szerezzenek. Még a csecsemők is képesek arra a trükkre, hogy egy szempillantás révén rávegyék a szüleiket, hogy azok odaadjanak nekik bizonyos tárgyakat, amiket a csecsemő nem tud elérni. A kutyákhoz hasonlóan a kisgyerekek is kiválóan olvassák a többiek által adott jeleket: csak a kutyák és az emberek képesek követni az ujjat, ahogy az rámutat a tárgyra.

Hatékonyság helyett konformitás

Természetesen az emberi kultúra kifinomultabb, mint az állatok világa, és Hood elemzi is ezeket a lényeges különbségeket. Az egyik eltérés például az, ahogy az utánzás működik. A csimpánzok és az 5 éves kisgyerekek például egyaránt utánozzák mások cselekedeteit, és így tanulnak új készségeket. Azonban a csimpánzok csak azokat a mozdulatokat utánozzák, amelyek szükségesek az adott cél eléréséhez, míg a gyermekek azokat a mozdulatokat is, amelyek pedig egyértelműen szükségtelenek a cél elérése szempontjából. Mi az oka annak, hogy a gyermekek felesleges cselekedeteket is utánoznak? Teszi fel a kérdést a fejlődés-pszichológus. Valószínűleg az, hogy a számukra fontosabb, hogy beilleszkedjenek, a többiekkel azonos módon viselkedjenek, mint az, hogy megtanulják, hogyan lehet egy feladatot a leghatékonyabban megoldani.

A domesztikáció árnyoldalai

Vagyis társadalmi ügyességünk egyaránt oka és következménye önmagunk háziasításának, érvel Hood, és hozzáteszi: fajunk sikerének titka épp ez a fajta viselkedés a társadalomban. Másrészt épp ez vezet a domesztikáció sok káros mellékhatásához is: előítéletekhez, háborúkhoz. Mivel ilyen nagy hangsúlyt fektetünk az engedelmességre, az nemcsak a tudás átadását teszi lehetővé, hanem azt is, hogy nagyon könnyen manipulálhatók vagyunk például gátlástalan vezetők által, és szánalomra méltó tetteket is túl könnyen elkövetünk arra hivatkozva, hogy nem a miénk a felelősség.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cik[153843] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés