hirdetés
hirdetés

Életmód

Valaki halott a képeken

Morbid szokás dívott a viktoriánus Angliában. A középosztálybeliek szívesen fotografáltatták magukat frissen elhunyt rokonaikkal.

hirdetés

A dagerrotípia feltalálása 1839-ben forradalmasította a portrékészítést. Sokkal olcsóbb és egyszerűbb volt, mint portréfestést rendelni festőművészektől. Nem csoda, ha hamar elterjedt a középosztályban, sőt a szegényebbek között is, az ünnepi fotográfiarendelés. A megrendelők felöltöztek vasárnapi ruhájukba, elmentek a műterembe és elkészíttették portréjukat. A viktoriánus Angliában azonban hamar kiterjesztették a szokást a halottakra is.

A 19. században a halál utáni, úgynevezett postmortem fotózás szokását ismerték egész Európában – idézi fel a DailyMail, de csak a temetési szertartás részeként. Angliában azonban a halottat úgy helyezték el, mintha még élne, és családtagokkal körülvéve fotografáltatták a halottat. A 19. században még nagyon magas volt a csecsemő- és kisgyemek-halandóság, talán ezzel függött össze, hogy főként halott gyerekeket fotografáltattak az anyjuk karjában, vagy székre fektetve.

Szívesen örökítették meg magukat halott felnőttekkel is, őket jobbára székbe ültetve helyezték el, de többnyire olyan pózban, mintha még élne. Ennek érdekében a halott szemét igyekeztek nyitva tartani, ha ez nem sikerült, akkor előszeretettel rajzoltak pupillát a halottra utólag a nyomaton. Az orcákat is rózsásra színezték, mivel egyértelműen élőnek szerették volna láttatni az elhunytat. A szokás a 20. század elején hirtelen eltűnt.

Karosszékben
A fotográfusok speciális állványokat is alkalmaztak felnőttek fotografálásához, ezeknek állítható részei voltak, azok segítségével támasztották meg a frissen, vagy olykor már nem is olyan frissen elhunytat. Némileg érthető a kifejezés, hogy „hülye angol”…
Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[121875] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés