hirdetés
hirdetés

Német gazdaság

Széles körű derűlátás – szépséghibákkal

A konjunkturális feltételek kedvező alakulása ellenére a beruházásokra fordított forrásaik növelésére készülő vállalatok aránya viszonylag alacsony

hirdetés

Az ipari és kereskedelmi kamarák hagyományos, 27 ezer ipari, építőipari, kereskedelmi és szolgáltató vállalatra kiterjedő konjunktúra-felmérésének szerkesztői két és fél év óta nem találkoztak olyan, a német gazdaság szereplőit jellemző osztatlan derűlátással, mint amilyet a 2014 év eleji felmérés eredményeinek összegzésekor tapasztaltak. A vállalatok jellemzően optimista helyzetmegítélése, üzleti-, s ezen belül exportvárakozásai, beruházási és foglalkoztatási tervei alapján a kamarai szövetség a 2013 őszén ez évre feltételezett 1,7 százalékról 2,0 százalékra emelte idei gazdasági növekedési várakozását.

A múlt év elején végbement megbicsaklás után 2013 közepén ismét felfelé ívelő ágba került a német gazdaság, ami részben a nemzetközi keretfeltételek javulásának, részben a belső fogyasztás élénkülésének köszönhető. 2014 elején a felmérésben részt vevő vállalatok 41 százaléka nyilatkozott úgy, hogy elégedettnek tartja aktuális üzleti helyzetét, (szemben a múlt év kora nyári 32 százalékkal), s csak 9 százalékuk tartotta azt rossznak, (szemben a kora nyári 16 százalékkal).

Megvan a remény arra, hogy a tavalyi stagnálás után újra meglendüljön a kivitel
Megvan a remény arra, hogy a tavalyi stagnálás után újra meglendüljön a kivitel

Üzleti várakozásaikat a válaszadók 28 százaléka nevezte jónak, 11 százaléka pedig rossznak, (ezzel szemben a múlt év nyarán minden negyedik vállalat tartotta jónak, s 16 százaléka rossznak az előtte álló egy évre szóló várakozását). Az ipari üzemek üzleti kilátásaikat tekintve olyannyira bizakodóak, hogy olyanra legutóbb csaknem három éve volt példa. A fogyasztási javak termelése és értékesítése jó egy éve ugyancsak emelkedő tendenciát mutat, s az építőipar is szokatlanul derűlátónak mutatkozik.

Nem elhanyagolható kockázatok

Az exportvárakozások ugyancsak kedvezőek, (a válaszadók 37 százaléka számít export árbevétele növekedésére, s csupán 7 százalék tart annak csökkenésétől); s így megvan a remény arra, hogy a tavalyi stagnálás után újra meglendüljön a kivitel. Javultak az exportkilátások Európában, az Egyesült Államokban is mindinkább teret nyernek a konjunktúra erői, s mindent egybe vetve a felzárkózó országok helyzete is stabilizálódik, még ha egyes országokból nem is érkeznek jó hírek. Egyszóval a világ minden részéről egyre több pozitív impulzus éri a német exportgazdaságot úgy, hogy a kereslet élénkülése a közös európai valuta viszonylagos felülértékeltségéből és a bérköltségek emelkedéséből származó hátrányt is képes ellensúlyozni.

A korábbi felmérések során tapasztaltnál kevesebben, a belföldi értékesítésnél a vállalatok 45, míg az exportnál 40 százalékuk tart a kereslet visszaesésétől, mint kockázati tényezőtől. Így a kapacitás-kihasználtság az elkövetkező időszakban várhatóan tovább emelkedik, a keresleti oldal alakulása a beruházási tevékenység élénkülését sejteti. A gazdaságpolitikára visszavezethető kockázatot a vállalatok már csak 41 százaléka jelzett. A helyzet javulása ez európai országokban tapasztalható válságellenes politika eredménye; ugyanakkor az új szövetségi kormány egyes tervei újabb terhet jelentenek a vállalatok számára. A legnagyobb konjunkturális kockázat továbbra is az energia- és nyersanyagárak alakulása, az energiaigényes ágazatokban az árak változásától tartó vállalatok aránya a korábbi 70-ről 73 százalékra emelkedett.

A gép- és berendezésgyártásban, mind az autóiparban az átlagot meghaladó mértékben emelkedett a beruházásaik bővítését tervező vállalatok aránya
A gép- és berendezésgyártásban, mind az autóiparban az átlagot meghaladó mértékben emelkedett a beruházásaik bővítését tervező vállalatok aránya

Fentiekkel is magyarázható, hogy a konjunkturális feltételek kedvező alakulása ellenére a beruházásokra fordított forrásaik növelésére készülő vállalatok aránya viszonylag alacsony, bár valamelyest magasabb (26 százalék), mint a legutóbbi, múlt év kora nyári, illetve őszi felméréskor volt. Ugyanakkor figyelemre méltó, hogy mind a gép- és berendezésgyártásban, mind az autóiparban az átlagot meghaladó mértékben emelkedett a beruházásaik bővítését tervező vállalatok aránya. A pótló jellegű beruházások mellett az új termékek gyártását és a kapacitások bővítését szolgáló, azaz bővítő beruházásokat tervező vállalatok aránya is magasnak mondható, a racionalizálási célú beruházások ugyanakkor veszítettek jelentőségükből. A beruházások finanszírozási feltételei továbbra is kedvezőek, bár a gazdaság-, de mindenek előtt az energiapolitika olykor a fejlesztési szándékok erőteljesebb növekedése ellen hat.

Kevés a szakember, magas az órabér

A vállalatok foglalkoztatással kapcsolatos célkitűzései ugyancsak elmaradnak attól, mint amennyit a konjunktúra kedvező alakulása indokolttá tenne. A válaszadó vállalatok 17 százaléka tervez létszámbővítést, (ez alig, egy, illetve két százalékponttal magasabb a 2013 őszi, illetve kora nyári felmérés megfelelő adatánál), míg 11 százalékuk létszámcsökkenéstől tart. A foglalkoztatottak össz-létszámának emelkedése veszített a korábbi lendületből; megjegyezve, hogy új munkahelyek létrehozását elsősorban az iparban és a szolgáltatásokban terveznek.

Egyre nagyobb kihívást jelent a szakember-hiány: a „csöndes belföldi tartalék”, (munkaviszonyban nem álló nők, idősebb munkaerő), valamint az EU-válságországaiból bevándorlók nagy szerepet játszanak a foglalkoztatás növekedésében, bár a demográfiai adottságok változásából adódó, a szakember-ellátottsággal kapcsolatos kockázatok növekedését ők sem tudják megakadályozni. Ma már elmondható, hogy az expanzív foglalkoztatási tervekkel rendelkező vállalatok egyre nagyobb csoportjánál az energia- és nyersanyagárak mellett (52 százalék) a szakemberhiány jelenti a második legnagyobb kockázatot, (az erre panaszkodó vállalatok aránya eléri a 43 százalékot).

Egyre nagyobb kihívást jelent a szakember-hiány
Egyre nagyobb kihívást jelent a szakember-hiány

A szegénység leküzdését szolgáló bevándorlás, illetve az arról folyó vita ma már távol esik az üzemek világától. Ez nem jelenti azt, hogy nem kell a problémáról beszélni – mondta Martin Wansleben, a kamarai szövetség főtitkára a kamarai felmérés nyilvános bemutatásakor, de a külföldi munkaerőtől való fenyegetés veszélyezteti a foglalkoztatás növekedését. Az új szövetségi kormánynak a 67 éves nyugdíjkorhatár alkalmazásával kapcsolatos hiányzó akarata perspektívájában ugyancsak súlyosbítja a szakemberhiányt.

A vállalatok nem elhanyagolható része gyanakvással figyeli az új szövetségi kormány foglalkoztatásra vonatkozó terveit. S bár a konzervatív ikerpártok és a szociáldemokraták által alkotott nagykoalíció nem hajtott végre adóemelést, olyan, a koalíciós megállapodásban szereplő megállapodások, mint a minimálbér bevezetése, a határozott időre szóló alkalmazás és a részfoglalkoztatásban dolgozók teljes munkaidőbe való visszatérése egyértelműen megnehezíti azok foglalkoztatási lehetőségeit, akik egyébként is nehezen kapnak új állást. A munkához kötődő költségek, mint üzleti kockázat jelentősége megnőtt, az erre panaszkodó vállalatok aránya eléri a 41 százalékot, ami a legmagasabb a kérdés bevezetése óta négy év során.

Különösen figyelemre méltó a foglalkoztatási kilátások visszaesése azokban az ágazatokban (és elsősorban a keleti tartományban), ahol az átlagnál nagyobb kihívást jelent a 8,50 eurós minimális órabér kötelező bevezetése. Az egykori NDK-ban a munkához kötődő költségeket, mint üzleti kockázatot jelentő tényezőt, a vállalatok 44 százaléka jegyezte fel; ettől már csak az energia- és nyersanyagköltségek emelkedése (52 százalék) jelent nagyobb kockázatot, miközben a belföldi kereslet visszaesésétől tartók aránya jóval alacsonyabb (mindössze 41 százalék). A minimálbérek tervezett bevezetése az oka annak, hogy – az ország más térségeivel szemben - a keleti tartományokban alig emelkedik foglalkoztatottak létszáma.

A felmérés adatai alapján a kamarai szövetség – a 2012. évi 0,7 és a múlt évi 0,4 százalék után – 2014-re 2,0 százalékos gazdasági növekedést lát megalapozottnak. A magánfogyasztások dinamikája a 2012. évi 0,8 és a múlt évi 0,9 százalékkal szemben – másfél százalékra, az állam fogyasztási kiadásaié a tavalyelőtti 1,0, illetve a tavalyi 1,1 százalékról 1,4 százalékra növekszik. A beruházások volumene két év csökkenése után 2014-ben 4,1, ezen belül a gépi beruházásoké 5,0, az építési beruházásoké 3,5 százalékkal haladja meg az egy évvel korábbit. Az export mennyisége – a 2012. évi 3,2 és a 2013. évi 0,6 százalékkal szemben 4,5 míg a behozatal 5,5 százalékkal emelkedik. A foglalkoztatottak száma – a 2012. évi 456 és a 2013. évi 233 ezer fő után – 2014-ben várhatóan 250 ezer fővel növekszik, miközben a munkanélküliek éves átlagszáma a 2013. évi 2,95 millióhoz képest minimális mértékben, 2,90 millió főre mérséklődik.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés