hirdetés
hirdetés

A karbantartás perspektívái a hazai kkv-knál

Stratégia kell

A digitális átalakulás egyik leggyorsabb és leglátványosabb eredménye a szerviz területén megvalósuló prediktív karbantartás. Kíváncsiak voltunk, hogy magyarországi ipari kkv-k tudásanyagában és gyakorlatában mennyire van jelen a megelőző karbantartás, ezért olyan szakértőt kerestünk, aki helyzetéből adódóan rálát erre. Tordai Balázzsal, az IVSZ ipar 4.0 almunkacsoportjának vezetőjével beszélgettünk.

hirdetés

GyártásTrend: Az IVSZ-nél milyen gyakorlati feladatokban vesz részt, hol szerzett tapasztalatokat az ipari digitalizáció megismeréséhez?

Tordai Balázs: Ami a szakmai tapasztalatomat alapvetően meghatározta, hogy 19 évet dolgoztam a Microsoftnak (MS), banki és kormányzati megoldásokkal foglalkoztam tanácsadóként. Amikor eljöttem a MS-től, már érződött, hogy a digitalizációval az ipar egyre dinamikusabban fog fejlődni, majd elindult az ipar 4.0 buzzword és egy német kormányzati program marketinggyűjtőnevévé vált. Ekkor kezdte meg együttműködését az IVSZ és az IFKA a GINOP 1.1.3.-16 projektben a Mintagyárak néven ismert programmal, melynek célja a kkv-k ipar 4.0-ra való felkészítése. Ebben a projektben vagyok az IVSZ felől szakmai vezető, ahol megpróbálok elméleti ismereteket és most már egyre több jó gyakorlati példát is átadni a hazai kkv-knak.

GyT.: Mennyire sikeres ez a program?

T. B.: Óriási kihívást okoz az időgazdálkodás. A magyarországi kkv-k ötven százaléka családi vállalkozás, ahol egy ember végzi a beszerzést, irányítja a gyártást, a fejlesztést, a logisztikát, így az időbeosztásukban nem kap olyan tág keretet, hogy rugalmasan beemeljék a digitalizációt is az elvégzendő feladataik közé. Azt is fontos látni, hogy a magyarországi kkv-k döntéshozói, korukat tekintve inkább a hatvanhoz vannak közelebb, és korosztályi sajátosság, hogy alacsony az olyan ismeretük, ami a vállalati stratégiák összeállításával kapcsolatos. Ráadásul ez egy erős generációs kérdés is, a mai magyar kkv-k döntéshozói nem digitális eszközökön szocializálódtak, a magánéletükben már benne vannak ezek az eszközök, de a cégükben még nem merik használni, nem annyira komfortos számukra, pluszban előjön a tradíció kérdése is, hogy ha 50 éve működik egy módszer, akkor miért kéne változtatni.

Tordai Balázs, az IVSZ ipar 4.0 almunkacsoportjának vezetője (fotó: Egry Tamás)
Tordai Balázs, az IVSZ ipar 4.0 almunkacsoportjának vezetője (fotó: Egry Tamás)

Az ő figyelmüket arra kell felhívni, hogy milyen fontos a vállalati szintű digitális stratégia, majd ezután megmutatni nekik azokat az eszközöket, amelyek hozzásegítik a technológiai megújuláshoz. Az ipar 4.0 olyan, mint az eső, ha felkészülünk rá egy öntözőrendszer előzetes kialakításával, akkor hasznunkra tudjuk fordítani, ha nem, akkor elsodor minket az ár.

GyT.: A karbantartás digitalizálása lehet egy olyan vonzó lehetőség a kkv-k számára, amely motiválja a vezetést, hogy elinduljanak az ipar 4.0 alkalmazások felé?

T. B.: Három típusa van a karbantartásnak: a reaktív, amikor elromlik az eszköz, és erre reagálva megjavítjuk, a preventív, amikor még nem romlott el, de a gyártói tapasztalatok, statisztikák alapján tudjuk, hogy nagyjából mikor hibásodik meg az eszköz, és ez alapján kicseréljük az adott alkatrészt, mielőtt a hiba elburjánozna a gépben. A harmadik típusa – és a digitális transzformáció szempontjából a leglényegesebb – a prediktív karbantartás, az az új paradigma, miszerint ne vegyünk ki még működő alkatrészeket a gépekből, hanem figyeljük meg ezeket, hogyan viselkednek! Szereljük fel a gépet olyan fizikai és kémiai eseményeket rögzítő eszközökkel, amelyek ezt figyelemmel követik, és az ebben történő változásokat mérve jelezzük előre, hogy mikor hibásodik meg a gép. Minden fizikai eseményt rögzíthetünk: a hőmérsékletet, a hangot, a rezgést, a nyomatékot. Használhatunk ultrahangot és röntgent is a vizsgálatokhoz. Ezek a folyamatok nagyon hasonlítanak a humán diagnosztikához, annyi kiegészítéssel, hogy a gépeken állandóan ott lehetnek a különböző érzékelők, így folyamatosan levonhatjuk a következtetéseket a mért adatokból. A szenzorok és gépek együttesen irdatlan mennyiségű információt állítanak elő, ezért gondoskodnunk kell az adatok tömörségéről, könnyű és hatékony felhasználhatóságáról. Ha ez nem automatizált, akkor nem éri el a célját. A jelen legvonzóbb eleme, amikor az adatokat automatikusan vizsgálja és analizálja a mesterséges intelligencia, indokolt esetben riasztást generál, amiből kiindul a javítási folyamat. Ezzel csökkenteni lehet a váratlan meghibásodást és leállást, növelhető a gépek élettartama, nincs kiesés, magasabb a megtérülés. Kinek ne lenne ez vonzó?

GyT.: Ez egy karbantartási evolúció?

T. B.: Szó sincs róla, egymás mellett élő karbantartási módszerek vannak. Egy tavalyi amerikai felmérés szerint a reaktív karbantartás még mindig 55%-os arányt képvisel a fejlett vállalatok körében, 31% a preventív és 12% a prediktív szerviz aránya, és ezek mindig egymás mellett fognak munkálni. Ennek oka, hogy valahol nem tudunk mérni, csak abban lehetünk biztosak, hogy javítási folyamatra van szükség. Látni kell, hogy a karbantartás 4.0 célja, hogy valamilyen módon növeljük a nyereségességet és a biztonságot.

GyT.: Milyen fő trendek valósulnak meg a prediktív karbantartásban?

T. B.: Vannak nagy módszertani ötletbörzék, ahol jól látszik, a karbantartás digitalizációjának a célja, hogy az minél közelebb kerüljön az üzleti döntéshez. A TPM (total productive maintenance) teljes körű hatékony szervizfolyamatokkal és a teljes minőségi megújulással (TQM) a minőség részévé teszi a szervizfolyamatokat. Ezzel a vállalat minden egyes dolgozójának foglalkoznia kell.

A másik nagy módszertan a reliability centered maintenance (RCM), vagyis a megbízhatósági alapú szerviz, ez megpróbálja felmérni a kockázatokat, amelyek egy-egy alkatrész meghibásodásával állhatnak elő. Azt vizsgálja, hogy ha meghibásodik egy alkatrész, az milyen további eseményeket implikálhat, hogyan hálósodik, mennyire kritikus, mennyit kell invesztálni a karbantartásba, milyen üzleti kockázattal jár.

(fotó: Egry Tamás)
(fotó: Egry Tamás)

A számítógépes karbantartás menedzsment (CMMS) a legdinamikusabb trend, amelynek három módozata lehet: helyszíni, távsegítséges és távoli karbantartás. Az első, amikor a karbantartók egy tablettel járnak körbe, és azon jelenik meg a javítandók listája, a karbantartás mikéntje. A távsegítséges, amikor telefonon vagy videóhíváson keresztül kap a karbantartó segítséget, a távoli pedig, amikor a gépekben olyan eszközök, szoftverek vannak elhelyezve, amelyek segítségével valahol a világban egy mérnök, adott platformon keresztül ránéz a gépre, és változtatást eszközöl a működésében. Az intelligens gépek már saját maguk intézik el, hogy elkerüljék a meghibásodást, gondoljunk csak a telefonunkra, amely, ha túlmelegszik, egyszerűen kikapcsol, hogy ne olvadjon el a benne található mikrochip.

GyT.: A mesterséges intelligenciának, a gépek közötti kommunikációnak milyen hatása lehet a karbantartásra?

T. B.: Sok mindent nevezünk MI-nek, de két út van. Vagy tudjuk, hogy mit keresünk, mi a cél, és akkor írunk egy algoritmust. Nehezebben leírható, amikor nem tudjuk, hogy mi az a határérték, amit keresünk, és van-e ilyen határérték egyáltalán. A digitális ikermodell használata azért nagyon hasznos, mert észre tud venni olyan összefüggéseket, amelyeket eddig nem is figyeltünk, és ha a meghibásodás és ez a tényező egybeesik, akkor jelez a rendszer. Fontos, hogy a gépek tudjanak egymás között kommunikálni, de ehhez szabványok kellenek. Informatikailag egyszerűen megoldható, hogy például egy ragasztógép érzékelje, ha nem jön több alapanyag, és megkezdjen egy tisztítási folyamatot. Ami a kihívást jelenti, hogy az ipari alkalmazások, eszközök nem bővelkednek egységes protokollokban, szabványokban, ugyanakkor senki nem akarja bezárni magát, nem akar függeni egy gyártótól. Odáig kell eljutni, hogy a gyártók közös protokollokat fejlesszenek, amelyek hozzásegítik a szabványosításhoz a digitális eszközöket, szoftvereket. Van ebben előrehaladás, a GE és a Siemens is nagy motorja ezeknek a törekvéseknek. 

GyT.: Mik a tapasztalatok a magyarországi iparban, mennyire működik az új technológiák használata?

T. B.: A nagyvállalatok teljesen más pozícióban vannak, nemcsak financiális hátterük miatt, de azért is, mert a globális piacon, a nemzetközi anyavállalatnál már kipróbált és bevált eszközöket, alkalmazásokat tudnak használni. A kkv-k nagyon eszközközpontúak, jórészt azt gondolják, hogy vásárolnak egy robotot, és az megoldja a problémáikat. De ha mindez megmarad egy önmagában álló eszközként, és nem organikus része az egésznek, nem veszi figyelembe a teljes anyagáramlást, akkor sikertelen lesz. A karbantartásra és az ipar 4.0-ra is igaz a magyar vállalatok szemléletében, hogy az eszköz határozza meg a módszertant, és nem módszertan mellé választanak eszközt. Nagyon sok helyütt találkoztunk azzal a jelenséggel, hogy azért nem használják kkv-k azokat az adatokat, amik kinyerhetők a gépből, mert magáért az adatgyűjtésért közvetlenül nem fizet nekik senki, vagyis nem ismerik fel, hogy milyen haszonnal jár majd az számukra.  

(fotó: Egry Tamás)
(fotó: Egry Tamás)

GyT.: Milyen invesztícióban gondolkodjon egy gyárvezető, ha szeretné digitalizálni a karbantartást?

T. B.: A karbantartásra, de a teljes ipar 4.0-ra igaz, hogy csak egy átgondolt stratégia mentén lehet elindulni. Invesztálni kell tudást, időt és pénzt. Ez utóbbinak a mértékét nem lehet behatárolni. Ha csak egy-egy elemet kiemelünk, az nem vezet sikerre, stratégiai szemléletre van szükség. A magyar kkv-knak gondosan ki kéne maguk mellé választaniuk egy vagy több olyan független tanácsadót, akik nem befolyásoltak más üzleti érdekek által, és akik segítenek nekik a stratégiaalkotásban, majd annak mentén a digitalizáció kialakításában.Elkezdeni a folyamatot jól elhatárolható területeken érdemes, ez lehet a gyártás-előkészítés vagy a logisztika karbantartására. A kezdeti lépéseknél fontos, hogy ez minél kisebb és jól elhatárolható terület legyen, azzal a szemlélettel, hogy előbb-utóbb a teljes gyártás digitalizálva lesz, ezen egységek, ha úgy tetszik, szigetmegoldások egymásba integrálásával.

GyT.: Cégen belül kinek kell a karbantartás digitalizációjával foglalkozni?

T. B.: Szerintem egy kkv-nál nincs szükség olyan dolgozóra, aki dedikáltan ezzel foglalkozik. Ha mindenki a saját pozíciójában megtalálja a saját értékét, begyűjti azokat az adatokat, amelyeket be lehet, és ez egy összegzett, jól áttekinthető formában jelenik meg a döntéshozó előtt, akkor ez nagyban támogatja a folyamatokat.

A digitalizációt a vállalat vérkeringésébe kell integrálni, ez pedig széles tudatosságot követel minden szinten, és sok múlik azon is, hogy milyen a humán erőforrás digitális kompetenciája.

Trapp Henci
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés