hirdetés
hirdetés

Interjú Szélpál Melinda térinformatikai rendszermérnökkel

„Ott tudok kibontakozni, ahol kihívás van”

Szerencsés, aki gyerekkori vonzódásából karriert teremt magának, és munkájaként végezheti azt a tevékenységet, amelyet már kiskorában is a legszívesebben művelt. Szélpál Melinda üzleti térinformatikával foglalkozik egy olyan családias hangulatú cégben, ahol mindenki a közös célért dolgozik.

hirdetés

Hogyan derül ki egy gyerekről, hogy érdekli a földrajz?

Olyan 10 éves lehettem, amikor nagy örömmel rajzolgattam elképzelt térképeket, amelyeken minden rajta volt: domborzat, mély tengerek, magashegységek. Az általános iskolában részt vettem földrajzi tanulmányi versenyeken, és habár egy ének-rajz tagozatos középiskolát, a Kaffka Margit Gimnáziumot választottam, a földrajz itt is fontos szerepet játszott, ebből érettségiztem. Aztán édesanyám segítségével néztük ki a geográfus szakot, a Pécsi Tudományegyetemre vettek fel.

Mégis az ELTE-n végeztél. Hogyan kerültél végül Pestre?

Mivel érdi vagyok, messze volt a család, sokat kellett utaznom, ráadásul kialakult az egyetemen egy nagyon jó barátság egy lánnyal, akivel együtt jelentkeztünk át Budapestre, és mindkettőnket át is vettek harmadévben az ELTE-re. Itt fejeztem be az egyetemet településfejlesztő geográfusként.

Végzésem után 2007-ben találtam egy nagyon jó munkalehetőséget, a Tescóhoz kerestek területfejlesztőt. Három évfolyamtársammal kerültünk ide az ingatlan- és piackutatási osztályra. Roppant érdekes munka volt, és nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy felvettek, mert remek pályakezdési lehetőség volt. Akkoriban ez a cég volt a leghatékonyabb és a legtudatosabb az üzleti térinformatika, a térképes geomarketing-elemzések terén az országban.

Pontosan mit takart akkoriban az üzleti térinformatikai tevékenységed?

Biztosan mindenki találkozott már azzal, hogy megkérdezték az irányítószámát egy nagyobb üzletben. Ennek célja, hogy megtudják, mely településekről látogatják az adott áruházat. Mi ezeket az adatokat piackutatásra használtuk fel, és egy adott áruház vonzáskörzetét, valamint sok egyéb más összefüggést is meghatároztunk a segítségükkel.

A hálózatfejlesztési osztálytól különböző, esetleges bővülésre kijelölt telkeket kaptam, ezekhez kimentem a helyszínre, térképet rajzoltam az adott ingatlan vonzáskörzetéről, és meg kellett nézni nemcsak a lokációt, hogy az egy leendő üzletnek megfelelő lenne-e, hanem autóval is bejártuk a tájékozódáshoz a területet, ha egy hipermarketről volt szó, ha pedig egy kisebb boltról, akkor gyalogosan az egy kilométeres körzetét.

Volt olyan üzlet, amely a te munkád nyomán nyitott meg?

Volt több is, de élénken él az emlékezetemben a Mátyás téri Tesco Express, amely azóta bezárt ugyan. A Tesco Expressekre specializálódtam a négy év alatt, amíg a cégnél voltam, két év után elő is léptettek kisformátum-specialistává. Felmértük egész Budapestet, forgalmat becsültünk, különböző stratégiai pontokat szúrtunk le a térképen.

A szavaidból az derül ki, hogy nagyon szeretted ezt a munkát. Miért váltottál mégis?

Nem magamtól váltottam. A Tescónál volt egy nagyobb leépítési hullám, lelassult a terjeszkedés, és logikusan az ebben dolgozókat küldték el. Ennek köszönhetően viszont egy nagyon boldog három hónapot kaptam az élettől, amikor pihentem egy kicsit, és nyugodtan tudtam új állást keresni.

Hogyan akadtál a jelenlegi munkahelyedre?

A Tescónál a MapInfo szoftverrel dolgoztunk, és amikor jelentkeztem a Varinex Zrt--hez egy rendszer-integrátori állásra, utánanéztem a cégnek, és megtudtam, hogy éppen ezt a szoftvert forgalmazzák. Beleírtam a motivációs levelembe, hogy nagyon kedvelem az üzleti térinformatikai vonalat, érdekel és értek ehhez a szoftverhez, így végül nemcsak felvettek, hanem kreáltak is nekem egy testre szabott pozíciót.

Melyek a legfontosabb feladataid a munkád során?

Elsősorban az értékesítéshez kapcsolódóan a piacbővítés, de marketinggel is foglalkozom, a weboldal információkkal való feltöltéséről is gondoskodom, valamint az én felelősségem az is, hogy kigondoljam, hogy a különböző szektoroknak mire van szükségük. Az önkormányzatok jellemzően egész más térinformatikai megoldást igényelnek, mint egy kereskedelemmel foglalkozó cég vagy bank.

Mi az, amit a legjobban szeretsz, mi motivál?

Azt élvezem a legjobban, hogy sok céggel lehetek kapcsolatban, nemcsak egy megoldással vagyunk elfoglalva. Motivál, hogy azzal foglalkozom, amit szeretek, és tudom, hogy értek hozzá. Különösen kedvelem a különböző elemzéseket, de azt is, amikor kihívásként merül fel, hogyan lehetne egy adott problémát megoldani. Ezekben a helyzetekben tudok igazán kibontakozni. Előszedem a tapasztalataimat, és mindig van valami izgalmas dolog, amit ki tudok találni.

Elég szerteágazó az, amit nap mint nap csinálsz. Hogyan osztod be az idődet, hogy mindennek megfelelj?

Nagyon fontos számomra az időgazdálkodás. Itt nincs akkora kontroll, mint egy multinacionális cégnél, és ha valami elcsúszik, borul minden. Mindig volt bennem egyfajta időtudatosság, de a fejlesztéséhez tréningeken is részt vettem.

Annak ellenére, hogy nagyon sok mindennel foglalkozunk mindannyian a Varinexnél, mindenkinek megvan a maga feladatköre, mégis nagyon összetartunk, azért a közös célért küzd mindenki, hogy sikeres legyen a cég.

Mivel kapcsolódsz ki a munka végeztével?

A barátommal, aki szintén geográfus, van egy nagy közös társaságunk még az egyetemi időkből, közösen járunk kirándulni a budai hegyekbe, nyaranta el szoktunk menni a Tátrába, elég sokszor szervezünk házibulikat, hol nálunk, hol a többieknél. A Bikás park közelében lakunk, és van egy keverék kiskutyánk, „akivel” minden reggel elmegyünk sétálni, ami jól indítja a napomat, segít feltöltődni energiával. Egy éve járok fitneszedzésekre; eleinte egy személyi edző segített, és annyira elkezdett érdekelni ez a tevékenység, hogy beiratkoztam egy OKJ-s fitneszinstruktori képzésre is.

A végére hagytam, de nagy hobbim a zenélés, gyerekkoromban tíz évig csellóztam. Nemrég vettem egy csellót magamnak, és újra elkezdtem játszani, a művészet iránti vonzódás tehát megmaradt. Megkapom tőle a „flow-érzést”, nagyon megérint, amikor egy kottából játszva a papírra vettet hangjegyekből dallam bontakozik ki. Ilyenkor úgy érzem, hogy alkotok valamit.

Kárpáti Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés