hirdetés
hirdetés

Városlakó

Ő találta ki az átoklegendát

Éppen 90 éve halt meg a lord, akit a fáraó megátkozott. Kutatók most kiderítették, ki indította el az átoklegendát.

hirdetés

1922 novemberében lépett be Howard Carter, a kutatását finanszírozó Lord Carnarvonnal együtt Tutankhamon sírjába. A felfedezés híre addigra bejárta a világsajtót. Az újságírók a sír körül, a homokban ülve várták, hogy valaki interjút adjon, de erre a The Times-nak volt kizárólagos engedélye. Ezért aztán az újságok vadásztak a nyilatkozó „szakemberekre”. Még Arthur Conan Doyle is a nyilatkozók között volt. De az átoklegendát Marie Corelli, a kor népszerű írója indítója el – állítja Joyce Tyldesley, a Manchester Egyetem egyiptológusa most megjelent könyvében, a Tutankhamon átkában – írja a Pasthorizons.

Amikor a sír felnyitása után nem sokkal híre terjedt, hogy a lord szúnyogcsípés következtében megbetegedett Kairóban, Marie Corelli a The Express 1923. március 24-iki számában ezt írta: “Nem tudom, de úgy gondolom, hogy kockázatos betörni egy egyiptomi király végső nyughelyére, amit különlegesen és ünnepélyesen őriztek, és kirámolni a tulajdonát onnan. Éppen ezért kérdezem: egy szúnyogcsípés okozná, hogy Lord Carnarvon ilyen súlyosan megbetegedett?”

Amikor néhány nappal később a lord váratlanul meghalt, Marie Corellit látnokként üdvözölték és megszületett a legenda. Carnarvon halála pillanatában Kairóban a fények kialudtak, Angliában pedig a lord kutyája, Susie felnyűszített és meghalt. Tyldesley szerint azonban Kairóban akkoriban nagyon is gyakoriak voltak az áramkimaradások, és ha tekintetbe vesszük az időeltolódást a két ország között, Susie 4 órával gazdája elhunyta után múlt ki.

Ám az átoklegenda még így sem állt biztos lábakon, kellett egy kis megtámogatás, és ez meg is érkezett ismét csak Marie Corellitől, aki tudni vélte, hogy egy felirat van a fáraó sírjában: „a halál szárnyakon érkezik ahhoz, aki belép a fáraó sírjába”. Valójában semmi bizonyíték nincs arra, hogy valaha is talált volna valaki ilyen feliratot a sírban.

Carter és a lord (jobbra) a sírban
Carter és a lord (jobbra) a sírban
Tyldesley szerint teljesen valószínűtlen, hogy Tutankhamon szükségét érezte volna annak, hogy ilyesmiket írasson sírfalára, mivel birodalmában a népességnek mindössze 5%-a volt írástudó, tehát nem hihette, hogy a fosztogatókat egy felirat fogja visszatartani. De az átoklegenda terjedését már semmi sem állíthatta meg, és az évek múlásával minden újabb haláleset csak növelte elfogadottságát.

Ali Kemal Fahmy Bejt például nem sokkal azután lőtte le a felsége 1923-ban, hogy a sírt felkereste, de meghalt Georges Bénédite, a Louvre Régiségtárának vezetője 1926-ban, miután meglátogatta a sírt, Albert Lythgoe, a New York-i Metropolitan Múzeum egyiptológusa 1934-ban halt meg, tíz évvel korábban vizsgálta meg Tutankhamon nyitott szarkofágját.

Az 1970-es évekig élénken élt az átoklegenda, habár Carter az első perctől tagadta, hogy biológiai csapdákat, mérgeket vagy átokfeliratokat talált volna, és a sírkamrába elsőként belépők közül egyedül a lord halt meg hirtelen. Ma már egyre elfogadottabb vélekedés, hogy Lord Carnarvon vérmérgezésben halt meg, miután egy szúnyogcsípést borotválkozás közben megvágott. 57 éves volt és egy 1901-es autóbaleset következtében állandóan betegeskedett.

Karosszékben

A legenda terjedésének mindenképpen jó táptalaja lehetett az az egyiptomániának elnevezett jelenség, amely Európában terjedt azután, hogy Napóleon egyiptomi hadjáratakor számtalan egyiptomi régiséget szállított Franciaországba. Európa imádta az ókori Egyiptomot, gondoljunk csak az Operánk mellett látható egyiptomi szfinxekre!

Marie Corelli (a képen) egyébként a maga korában népszerű író volt, könyveiből több fogyott, mint Conan Doyle-éiből. Átoklegendája sikerét azonban nem érhette meg, 1924-ben maga is elhunyt – igaz, nem rejtélyesen, 69 évesen betegségben.

Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[128167] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés