Kockázat is van benne

Németország az európai fejlődés hajtóereje

A sikerek titka a következetes iparfejlesztés

A német gazdaság nem egyszerűen az erőteljes fellendülés időszakát éli, hanem sokéves szünet után egyértelműen az európai fejlődés húzóerejévé, mozdonyává vált. A német gazdaság előretörése egyben az erőteljesen exportfüggő magyar gazdaságra is erősen élénkítő hatást gyakorol.

hirdetés

A Szövetségi Statisztikai Hivatal első, még nem végleges adatai szerint a 2009. évi mélypont, a 4,7 százalékos zuhanásszerű visszaesés után a múlt évben 3,6 százalékkal emelkedett a német gazdaság teljesítménye, és megalapozott esély van arra, hogy 2011-ben sikerül a válság előtti szint újbóli elérése, sőt annak meghaladása. A németországi gazdasági növekedési dinamika jóval meghaladja a Belgiumban (százalékos értéken 2,1), Ausztriában (2,0), Hollandiában (1,7), Franciaországban (1,6), Portugáliában (1,5) és Olaszországban (1,0) jelzettet, a visszaesést „produkáló” Spanyolországról (-0,2), Írországról (-0,3) és Görögországról (-3,9) nem is beszélve.

A németországi növekedés első számú hajtóereje a külpiaci kereslet élénkülése és e kereslet kielégítése volt: az export mennyisége 14,2, az importé pedig 13,0 százalékkal emelkedett; megjegyezve, hogy a fejlődésben mind markánsabb szerepet játszanak annak hazai tényezői. Örvendetes, hogy 2009 zuhanásszerű visszaesése után a fellendülés leginkább azon ágazatokra jellemző (közútijármű-gyártás, gép- és berendezésgyártás, villamosipar), amelyek a magyar export áruszerkezetében meghatározóak, abban több mint fele részarányt képviselnek, és amelyek két évvel ezelőtt a leginkább megsínylették a válságot.

Export kontra belső kereslet?

Jörg Krämer, a Commerzbank vezető közgazdásza szerint a német gazdaság a fenntartható növekedés időszakát éli, mintegy learatva azon erőfeszítések (például a visszafogott béremelések) eredményét, amelyeket a német vállalatok az elmúlt tíz évben versenyképességük javítása érdekében tettek. Ezek az előnyök mindaddig megőrizhetők lesznek, míg az euróövezet többi országában kifizetett bérek erőteljesebben emelkednek, mint a németországiak. A német gazdaság előnye más országok gyöngeségeiben keresendő: abban, hogy „mások az ingatlanválság következményeivel és az államháztartás konszolidálásával, azaz rövid idő alatt megoldandó strukturális problémákkal küszködnek”.

Nem maradt el a folyamatos fejlesztés eredménye
Nem maradt el a folyamatos fejlesztés eredménye
A Commerzbank vezető közgazdásza a fentiekben vázolt tendencia várható időtartamát jó öt évre becsüli. A jelenlegi, német szempontból örvendetes hazai helyzet titkát abban látja, hogy a német vállalatok jól pozicionálták magukat a gyorsan fejlődő piacokon, elsősorban Ázsiában, és „kiegyensúlyozott termékmixet” kínálnak, amellyel más országok, mint például az exportjuk háromnegyedét tekintve régi termékeket, például textíliát kínáló Portugália nem rendelkeznek. A német feldolgozóipari termelés felét olyan jövőorientált ágazatok biztosítják, mint a gépipar és az autógyártás.

És ha a magánfogyasztás ki is mozdul a korábbi évek stagnálásából, az export továbbra is domináns szerepet fog játszani a német gazdaságban, véli a Commerzbank vezető közgazdásza. (Ezen a helyen érdemel említést az a Rainer Brüderle szövetségi gazdasági és technológiai miniszter által is a közelmúltban több fórumon hangsúlyozott érvelés, mely szerint Németország annak köszönheti sikereit, azaz a válság viszonylag könnyű elviselését és a fellendülés gyors bekövetkeztét és tartóssá válását, hogy más fejlett nyugat-európai nemzetekkel ellentétben nem tért le a folyamatos és következetes iparfejlesztés útjáról.)

Más irányból megközelítve

Johannes Hoffmann, a Német Szövetségi Bank konjunktúra- és növekedési osztály vezetője szerint – némileg ellentmondva a Commerzbank szakértőjének – a belső gazdasági hatások a 2003. évi recesszió utáni helyzetnél erőteljesebb szerepet kapnak a fellendülésben; a környezetvédelmi prémium miatt 2009-re előrehozott személygépkocsi-vásárlások ellenére 2010-ben a magánfogyasztás meghaladta az egy évvel korábbit, míg 2011-re és 2012-re a magánfogyasztásra fordított kiadások további, mindkét évben 1,4 százalékos növekedése valószínűsíthető.

Tovább nőtt Ázsia szerepe a német gazdaságban
Tovább nőtt Ázsia szerepe a német gazdaságban
A szövetségi bank szakértője egy december közepén Berlinben tartott szakmai rendezvényen az exportban a 2009. évi 14,3 százalékos visszaesés után az előző évihez képest 2010-re 14,7, 2011-re 7,6, míg 2012-re 6,0 százalékos, az importban pedig – az előző évi 9,4 százalékos csökkenés után – 2010-re 14,2, 2011-re az exporttal azonos 7,6, míg 2012-re az exportot meghaladó, 6,2 százalékos növekedést valószínűsített; azaz Németország exportfüggősége a jövőben is meghatározó marad. Figyelemre méltó, hogy 2010-ben (pontosabban annak első három negyedévében) a Dél- és Kelet-Ázsiába (nevezetesen Bruneibe, Kínába, Hongkongba, Indiába, Indonéziába, Malajziába, a Fülöp-szigetekre, Szingapurba, Dél-Koreába, Tajvanra és Thaiföldre) irányuló német kivitel 45 százalékkal (ezen belül a Kínába irányuló négyötöd résszel) meghaladta a 2007 első három negyedévit, és az érintett ázsiai országoknak a teljes német kivitelben elért részaránya 7-ről 10,5 százalékpontra emelkedett, miközben a világ más országaiba irányuló exportnál ugyanezen időszak alatt 5 százalékos visszaesés következett be.

Az is említésre méltó, hogy a 2009 végén beindult és 2010-ben – Brüderle szövetségi gazdasági és technológiai miniszter kedvenc szóhasználatát idézve – „XXL növekedéssé” serkent fellendülés nyomán a német iparban egyértelműen erősödött a szövetségi kormány iránti bizalom. Míg a Német Ipari Szövetség (BDI) által végzett hagyományos kis- és középvállalati felmérés során a válaszadó vállalatok a szövetségi kormány tevékenységének megítélését firtató kérdésre többségükben a „rossz” rubrikát ikszelték be, addig az őszi felmérésre egyértelműen a „jó” válaszok kerültek többségbe az elutasítóakkal szemben.

Ugyanezen felmérés szerint az iparvállalatok 91 százaléka a legfontosabb reformlépésnek a bürokrácia leépítését nevezte, megelőzve a bérekhez kötődő járulékos költségek csökkentését, valamint a szakképzés fejlesztését szolgáló beruházásokat. A saját helyzetüket a vállalatok most olyan jónak tartják, mint amilyenre még sosem volt példa a pénzügyi válság előtt. 2011-re vonatkozóan a német vállalatok optimizmusa még markánsabb: az egy évvel ezelőtt még oly feszítő hitelszűke teljesen eltűnt a vállalati félelmek sorából, míg a gazdasági közéletben mind gyakrabban emlegetett szakemberhiány – legalábbis egyelőre – elkerülte a német iparvállalatok többségét.

A cikk teljes terjedelemben a Gyártástrend Magazin 2011/1-2. számában olvasható.

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Németország az európai fejlődés hajtóereje
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés