hirdetés
hirdetés

MérNŐK

„Nem a pozíció, a kihívás a fontos”

A Budapesti Műszaki Egyetem 1919-ben nyitotta meg kapuit a nők előtt, és az első magyar mérnöknők, Pécsi Eszter építészmérnök és Máhrer Vilma gépészmérnök az indulás éveiben szerezték meg diplomájukat. Nem sejthették, hogy majd’ 100 évvel később még mindig érhetik előítéletek a női mérnököket. Horváth Erika, a Festo-AM Kft. termelési minőségfejlesztő mérnöke azonban már egyike azoknak, akiket férfi kollégái is elismernek.

hirdetés

– Volt előzménye a műszaki érdeklődésednek már gyermekkorodban is?

– Habár fiús lány voltam, amibe beletartozott a fára mászás és az egyéb fiúknak tulajdonított tevékenységek, de emellett jelen voltak a lányos dolgok is, tehát egyik irányban sem volt elhúzó erő.

– Mikor kerültél mégis a műszaki pálya közelébe?

– Amikor befejeztem a gimnáziumot, eljött az ideje, hogy eldöntsem, hol folytatom tovább a tanulást. Volt egy kedves barátnőm, aki a Dunaújvárosi Főiskolára járt, és mesélte, hogy mennyire jó ez az iskola, milyen klassz diákhagyományai vannak. Nagyon megtetszett az intézmény, így jelentkeztem minőségirányítási szakra, és végül itt is végeztem. Elég sokan voltunk lányok, itt már elfogadott volt, hogy hölgyek is mérnöknek tanulnak.

– Mennyire váltotta be a reményeidet a választott szakirány?

– A minőségirányítási szakirány nagyon tetszett, és ráadásul adódott egy lehetőség Budapesten, elhelyezkedhettem a Dunaferr egyik leányvállalatánál, egy meleghengerműben gyakornokként, ahol megírhattam a szakdolgozatomat. Mivel kölcsönös elégedettség alakult ki, a diploma megszerzése után ott is maradtam minőségügyi mérnöknek; itt kezdődött tehát a mérnöki pályafutásom.

– Milyen feladatai vannak egy kezdő mérnöknek ezen a területen?

– Főként a vevői reklamációkkal foglalkoztam. Melegen hengerelt lemezeket gyártottunk, előfordulhatott méreteltérés, esetleg nem volt megfelelő az anyag, és az én feladatom volt megkeresni a hiba pontos okát, ezt követően pedig orvosolni az ügyfelek problémáit. Így a munkába bele tartozott a műszaki részén túl – azaz, hogy tisztában legyek például az anyag tulajdonságaival – az emberi oldal is. Ez a kettősség nekem nagyon tetszett, és a mai napig nagyon szeretem ezt a munkámban.

– Hogyan folytatódott a szakmai karriered?

– Időközben alkalmam nyílt arra, hogy elvégezzek egy kohómérnöki képzést is a Miskolci Egyetemen. Habár ma ezt közvetlenül nem tudom kamatoztatni, ám a tanultak egy részét mégis éttételesen hasznosítani tudom. Elég nagy kihívás volt a munka mellett újra visszaülni az iskolapadba, ráadásul a kohómérnöki képzés előtti félévben elkezdtem egy logisztikai tanfolyamot, amelynek a lezárása összefolyt az egyetem első félévével, így abban az időszakban a munka mellett egyszerre két iskolának voltam a hallgatója.

Horváth Erika: A tanulás kell ahhoz, hogy idővel, ha úgy hozza az élet, jó vezető legyek
Horváth Erika: A tanulás kell ahhoz, hogy idővel, ha úgy hozza az élet, jó vezető legyek

Két év elteltével – egy néhány hónapos Angliai kitérő után – lehetőséget kaptam arra, hogy minőségirányítási osztályvezetőként folytassam a pályafutásomat a cégnél. Volt olyan időszak, hogy 21 kolléga dolgozott az irányításom alatt. Tavaly májusban azonban a gyárat bezárták, új munkahelyet kellett keresnem. Ismét a régi barátnőm segített; ő már itt dolgozott jelenlegi munkahelyemen, a Festo-AM Kft.-nél, nagyon jó tapasztalatai voltak, és ajánlotta, hogy adjam be én is a jelentkezésemet.

– Milyen pozícióban dolgozol jelenleg?

– Termelési minőségfejlesztő mérnökként dolgozom a Festo-AM-nél, az ipar számára gyártott pneumatikus eszközök – például levegő-előkészítő egységek, vákuumtechnikai eszközök, munkahengerek – gyártási folyamatának minőséggel kapcsolatos feladatait látom el, többek között beletartozik ebbe a hibaanalízisek végzése.

– Nem jelentett problémát, hogy korábban már vezetőként dolgoztál, itt ellenben egyenrangú kollégákkal végzed a munkád?

– Nem, ez egyáltalán nem zavar, hiszen az előző munkahelyemen is úgymond lentről indultam, és a ranglétrát végigjártam, hiba volna, ha emiatt rosszul érezném magam. A feladatok, a kihívás, a tanulás a fontos, nem feltétlenül a pozíció. A tanulás kell ahhoz, hogy idővel, ha úgy hozza az élet, jó vezető legyek. Hiszen valaki úgy lesz kiváló szakember, ha ismeri a folyamatokat, a gyár minden részletét, részlegét, kívülről belülről. Nem kifejezetten karrierista módon állok a dolgokhoz, de tény, hogy egyszer már kaptam lehetőséget vezetői szerepre, és nem tudhatom, mit hoz a jövő a következő években.

– Mit tekintesz a legfontosabb tényezőnek a munkádban?

– Ahogy minden munkánál, úgy itt is nagyon fontos, hogy alázattal forduljunk a feladatok felé. Ez azt jelenti, hogy tudjuk beismerni, ha valamit nem tudunk, merjünk kérdezni, akár egy dolgozótól, akár egy felsővezetőtől. Ezt megtanultam az évek alatt. Mivel alapjában nyitott, közvetlen személyiség vagyok, nekem ez könnyen ment, és sosem szégyelltem kérdezni senkitől, ha valamit nem tudtam. Talán ennek is köszönhető, hogy nagyon szeretek itt dolgozni, hiszen ennek egyik fontos összetevője, hogy kitűnő a kapcsolatom a kollégáimmal.

– Érzed-e esetleg hátrányát annak, hogy nőként kell érvényesülnöd? Miben látod a hosszú távú előrehaladásod zálogát?

– A Festo rettentően családbarát munkahely. Nagyon sokan dolgoznak itt, és közülük rengeteg a nő. Úgy látom, hogy a felsővezetők mindegyike nagyon humánusan áll a hölgyek problémáihoz, itt megkapják a nők a számukra szükséges lehetőségeket. Ez a cég figyel arra, hogy a munka mellett az ember jól érezze magát. Ráadásul a folyamatos tanulásra is van lehetőség. Különböző tanfolyamok közül lehet válogatni, és ha találunk valamit, ami érdekel, amit hasznosnak látunk, akkor mód nyílik az elvégzésére. Most például németórákra járok, hiszen ez egy német cég, itt a legtöbb dokumentáció német nyelven íródik. Mivel nekem az angol az erősségem, munka mellett most ez a nyelvtanulás az új kihívás. Bár már többször megfogadtam, hogy „soha többet semmilyen új tanfolyam, iskola”, aztán valahogy mindig újra belevágok. Talán azért is, mert mindenhol szeretném a megszerezhető szakmai tudást maximálisan a magaménak tudni, és tudom, bőven van mit tanulnom.

Kárpáti Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés