hirdetés
hirdetés

A felesleges ember

Mihez kezdünk majd „jó dolgunkban”?

A robotok nemcsak beszivárogtak a munkahelyekre, de egyre jobban végzik a dolgukat, ennek megfelelően egyre magasabbra kapaszkodnak a vállalati ranglétrán, sorra szorítva ki humán vetélytársaikat immár olyan, kifejezetten magasabb kvalifikációt igénylő pozíciókból, amelyekről korábban elképzelhetetlennek tartottuk, hogy ne emberek töltsék be őket. Na de akkor milyen szerep jut majd nekünk?

hirdetés

Egy New York-i kávézó tizenkét alkalmazottja év elején azzal volt kénytelen szembesülni, hogy a vezetőség önkiszolgáló kávégépekre cseréli őket. Egy hasonló hír nem sokaknak üti át az ingerküszöbét, az első ipari forradalom óta zajlik a különösebb előképzettséget nem igénylő munkafolyamatok kiváltása gépekkel, rosszmájúbbak még egy „Miért nem tanultak tovább?” mondatot is elmormognak. Nem érdemes belemenni, miért vérzik több sebből is ez az empatikusnak éppenséggel nem nevezhető állítás, különösen, mert hamarosan még a maradék kis értelmét is el fogja veszteni.

Forrás: 123.rf
Forrás: 123.rf

A Fukoku Mutual Life Insurance Company harmincnégy volt munkatársának esetére már jóval többen kapták fel a fejüket. A japán biztosítónál ugyanis március végén véglegesen véget ért a karrierjük, miután egy – az IBM által fejlesztett – mesterséges intelligenciára (MI) cserélték őket, amely azóta lényegesen hatékonyabban, gyorsabban és olcsóbban számolja és koordinálja az egészségbiztosítási ügyfeleknek történő kifizetéseket. Habár hatalmas, átszámolva közel félmilliárd forintos befektetésről van szó, ennek legnagyobb része már idén meg fog térülni, hiszen az MI karbantartási és felügyeleti költségei messze eltörpülnek a dolgozók bér- és egyéb járulékos költségei mellett. Maga az a tény, hogy egy teljes részleg leépítését sikerként kommunikálták – legalábbis a biztosító eredeti szándéka szerint –, nem túl biztató a jövőre nézve.

Hogy pontosan megértsük, mire is számíthatunk, érdemes végigvenni az elméleti alapokat. Az emberi munka gépekkel történő kiváltása, vagyis az automatizálás lényegében nagyon egyszerű feltételek teljesülése esetén lehetséges, azaz a meghatározott szabályok mentén működő, rendszerben történő, kiszámítható folyamatok tökéletesen automatizálhatók. A McKinsey becslése szerint az összes mai amerikai munkafolyamat 51 százaléka ilyen, különösen a gyártás, az élelmiszeripar és a kereskedelem területein. Az, hogy ezek automatizálása még nem történt meg, lényegében csak egyetlen tényezőnek köszönhető: egyelőre még nem minden esetben éri meg. A helyzet azonban nagyon hamar megfordulhat, elég például, ha az emberi munka költsége eléri azt a szintet, aminél már gazdaságilag is életszerűbb alternatíva lesz a robotok, mesterséges intelligenciák alkalmazása a folyton megbetegedő, lógó, kiszámíthatatlan munkavállalók helyett.

Veszélyben a komplex munkafolyamatok is?

Az egyik alapvető változás, hogy immár nemcsak az úgynevezett „kékgalléros” pozíciókat fenyegetik a robotok, hanem a komplexebb munkafolyamatok területén is megjelent ez a „veszély”. Ez egyelőre még csak részleges automatizálást jelent, mint például a pénzügyi döntéseket segítő analitikai rendszerek vagy a kibervédelmi rendszerek kiskapuit felderítő automatikus megoldások. De akad ennél radikálisabb példa is, így a már említett japán biztosító mellett a Goldman Sachs lépése, amely során közel 600 értékpapír-kereskedőt cseréltek le szoftverekre és 200 programozóra.

Ezzel szorosan összefüggő jelenség a kiválthatatlannak tartott, komplex folyamatok mítoszának lassú eróziója. Gyakran emlegetett érv, hogy villanyszerelőre, vízvezeték-szerelőre vagy hasonló tevékenységet végző szakemberre mindig szükség lesz, hiszen nekik egy folyamatosan változó környezetben egyedi problémákat kell megoldaniuk, sok esetben a korábbi tapasztalataikra és intuícióikra hagyatkozva. Ez sajnos egész egyszerűen nem igaz. Legyen szó elektromos vagy vízvezeték-hálózatról, ezek nagyon is logikus felépítésű rendszerek, a hibás működés lehetséges okainak száma pedig véges. Meglehet, hogy ezek felderítése hamarabb megy egy tapasztalt szakembernek, mint egy pályakezdőnek, de egy jól felkészített gép egészen biztosan gyorsabban veszi számba a lehetőségeket. Elenyésző azoknak a területeknek a száma, ahol a megérzésnek, a véletlennek, az emberi döntésnek szerepe lehet, de ha őszinték akarunk lenni, idővel ezek is lemodellezhetőkké válnak.

Forrás: 123.rf
Forrás: 123.rf

Nincs tehát munkahely, amely hosszú távon biztonságban lenne, és ez máris részben megcáfol egy újabb érvet, amelyet a robothívők rendre hangoztatnak. Ennek alapja pedig az, hogy az automatizálás a fejlődés szerves része, amely egyik oldalon valóban elvesz, ugyanakkor más, előre nem látható módon ad is. Az 1800-as években például az USA munkaerő-állományának közel 80 százaléka a mezőgazdaságban dolgozott, ma ez az arány nagyjából 2 százalék. A szektor azonban szárnyal, és a gépesítés teljesen új iparágakat teremtett teljesen új típusú munkákkal. Azt valóban nem állíthatjuk, hogy ezúttal nem így lesz, ugyanakkor elgondolkodtató, hogy ha nincs olyan munka, amit egy gép ne tudna ellátni, akkor mit fognak csinálni az emberek.

Hasonlóan vélekedik Martin Ford is, a Robotok kora (HVG, 2017) című könyv szerzője, aki szerint a fent említett példa azért sem állja meg a helyét, mert a mezőgazdaság egy nagyon specializált terület. Egy önjáró traktort hiába helyeznénk el egy gyorsétteremben, nem fog tudni elkészíteni egy hamburgert, de az információtechnológia egészen más tészta, az egy igen széles spektrumon ható, általános célú technológiai terület. Gondoljunk csak arra, hogyan formálta át például az Internet vagy az okostelefon a gazdaság és a társadalom egészét, ráadásul elképesztően rövid idő alatt. Nem egy szektort, nem egy embercsoportot, hanem az összeset.

Hogy ez hova vezet? Egyelőre csak találgatni lehet. Ford tippje szerint elképzelhető forgatókönyv az, hogy alanyi jogon járjon majd mindenkinek egy alapjövedelem, véleménye szerint azonban ez nem jelenti feltétlenül otthon ülő, semmittevő generációk megjelenését. Ezt a feltevését a Peltzman-hatásra alapozza, amely fogalom a University of Chicago autóbaleseteket vizsgáló kutatója, Sam Peltzman után kapta a nevét. Eszerint a biztonsági funkciók – mint például a biztonsági öv, a légzsák – nem csökkentik a halálos, illetve személyi sérülésekkel járó balesetek számát, mivel a sofőrök a kiterjedtebb biztonsági háló tudatában több kockázatot vállalnak vezetés közben, mint amikor nem védte őket semmi. Az alanyi jogon járó jövedelem jelenthet egy olyan hasonló hatású biztonsági hálót, amely mellett az emberek még jobban fogják keresni az egyéni boldogulásuk lehetőségeit, azaz felélénkülhet a vállalkozószellem, és sok új kezdeményezés láthat napvilágot. Hogy milyen területen? Erre a választ csak a jövőben tudhatjuk meg. 

(A cikk eredetileg az Üzlet & Pszichológia augusztus-szeptemberi számában jelent meg.)

Buzás Gábor
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés