hirdetés
hirdetés

Energiaintenzív, vagy nem?

Megújulás kell – és edukáció

A korábbi, 27 százalékos célarány 5 százalékpontos növelésétől várja az EU a klímavédelmi vállalásainak teljesíthetőségét. Az energiahatékonysági és megújuló energiás beruházásoknak zöld lámpát adni azonban a cégeknek is elemi érdekük.

hirdetés

Az Európai Parlament november végén jóváhagyta a megújuló energiára vonatkozó kötelező, és az energiahatékonyságra vonatkozó nem kötelező európai uniós célértéket. Ezeket 2030-ig kell elérniük a tagállamoknak, mert kulcsszerepet játszanak az EU éghajlatváltozást érintő vállalásainak teljesítésében. A jogszabályi előírások 2030-ra (a korábbi 27 százalékot felülírva) 32,5 százalékos energiahatékonysági javulást írnak elő, illetve azt, hogy a megújuló energiaforrásoknak a végfelhasználók által fogyasztott összes energián belül legalább 32 százalékos arányt kell elérnie. Ha a csomagot az Európai Unió Tanácsa is elfogadja, az új szabályok az EU hivatalos lapjában való publikálást követő 20. napon életbe lépnek a tagállamokban.

Eddig sem a méret volt a lényeg

Noha az energiauniós jogszabálycsomag elsősorban a tagállamoknak szól, és a célszámok fő haszonélvezőinek az uniós állampolgárokat nevezi meg, a kérdéskör minden cég számára megkerülhetetlen feladatokat generál. Mindenesetre egyelőre nagy a különbség a témakörben már élénken és a még inkább csak szemlélődve mozgó vállalkozások között. Leginkább az energiaintenzív és a nem energiaintenzív cégek között van a választóvonal. Ha a Dunaferrt, a Borsodchemet, a Mercedest vagy a Legót szólítják meg e kérdésben, általában az az álláspont, hogy: „odafigyelnek mindenre, mivel a termékük előállításában ez a legnagyobb tétel”. A vegyipar, acélipar, cementipar, gépipar már előszeretettel alkalmaz profi energetikai tanácsadókat, energiamenedzsmenttel foglalkozókat, akiknek minden lehetséges előrelépést ki is kell használniuk.

Illusztráció: 123rf.com
Illusztráció: 123rf.com

A nem energiaintenzív iparágakban azonban egyelőre az a biztos – állítja egy energetikai audittal foglalkozó cég vezetője –, hogy ahol a vállalkozás működésében nem alapvetően meghatározó tétel az energiahatékonyság, ott még komoly edukációs feladat előtt állnak a cégek. Náluk ugyanis még mindig csak másodlagos figyelmet kapnak a beruházási döntések során az energetikai indikátorok.

Priorizálás, pályázatfigyelés

A külön hőigénnyel működő vállalatoknál az utóbbi években elterjedt a saját kis gázmotor, a szervizfény használata, illetve a világítás ügyében még többen indultak el az energiatakarékos izzóktól a saját napelemes rendszerek telepítéséig tartó úton.

A pneumatikus vezérlőegységek és rendszerek európai specialistájaként ismert Aventics Hungary Kft. kereskedelmi vezetője, Hegymegi István elmondta: folyamatosan keresik az energiafelhasználást mérséklő lehetőségeket és a potenciális technológiai korszerűsítéseket. A lépések priorizálása – árulta el Hegymegi István – alapvetően a megtérülési idők és a megtakarítható energia mennyisége. Így került sor olyan beruházásra a gyárukban, mellyel hasznosítják a hulladékhőt, korszerűsítették a világítást, hőkamerával vizsgálják az épület hőszigetelését, egységesítették a termelési cellák energiaellátását, fázisjavítást végeztek, és mindezek humán oldali megfelelőjeként a dolgozók számára a belső kommunikációt érzékennyé tették az energiatudatos gondolkodásmódra – mindennek a cég részéről érzett fontosságát pedig oktatási panelek beépítésével tudatosították.

Amikor valaki eldönti, hogy terveztet egy új raktárcsarnokot, akkor az, hogy ott a tetőn a szellőzők kialakítása, a tető dőlésszöge vagy a képződő árnyék mekkora, csupán akkor elsődleges szempont, ha eleve úgy gondolkodnak a beruházásról, hogy a lapos tetőt szeretnék most vagy később napelemmel betelepíteni.

Az Aventicshez hasonló módon, leginkább a német technológiai kulturális közegben gondolkodó Robert Bosch Automotive Steering Kft.-nél sem újdonság ez a mentalitás. Ludányi Katalin elárulta a GyártásTrendnek, hogy cégük központilag büdzsét különített el energiahatékonyságot növelő projektek támogatására, amiből az egyes projektek 50 százalékos központi finanszírozására lehetett a jövő évre pályázni. Az autóipari beszállító két témában pályázott. A maklári gyárcsarnok tetejére telepítenének egy 500 kilowattos naperőművet, illetve a gyárcsarnok világításának korszerűsítését végeznék el (a fénycsöves lámpákat cserélnék LED-es lámpákra). „Naperőmű létesítését általában nem támogatják a hosszú megtérülési idő miatt” – fogalmazott Ludányi Katalin, így nem volt nagyon meglepő, hogy a központ végül a világítás-korszerűsítési elképzelésnek adott zöld utat. A lámpacserékkel így a maklári gyárcsarnokban évente 960 MWh villamos energia lesz megtakarítható – de azt is kiszámolták már, hogy ez a modernizálás mintegy 280 tonnával kevesebb éves szén-dioxid-kibocsátást eredményez majd az ország számára.

Itt az idő!

Ha egy menedzsment végiggondolja, hogy a telephelyen belül milyen „onside production” lehetőségek vannak, akkor ma már rengeteg technológiai megoldás épül a legalábbis részleges önellátás koncepciójára, amely értelmezhető az üzleti élet számára is. Többek között az energetikai kérdésekben látszik ma leginkább a vállalatok öntudatossága, mert ahol az energiaköltség a tevékenységben kicsi, vagy ahol az évi másfél százalékos megtakarítási hajlandóság elérése könnyen megy, ott ezen a kérdésen eddig nem kellett komolyan elgondolkodni. Itt csak az edukáció működik, amelyben valamennyit segít a közepes vagy annál nagyobb vállalkozások számára kötelezően alkalmazott, eleinte inkább felesleges plusz teherként kezelt energiaauditor alkalmazása is. Most jött el az ideje ennek a kihasználására.

Szabó M. István
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés