hirdetés
hirdetés

Megfordult a széljárás

Tovább nehezedik az európai ipar nyersanyag-ellátása

A mögöttünk levő másfél-két évben ismét bebizonyosodott, hogy a világ ipari termelése és az iparinyersanyag-árak egymással szoros összefüggésben vannak, s egymással ellentétes irányba mozdulnak.

hirdetés

Míg a nemzetközi pénzügyi és gazdasági válság idején a nyersanyagárak nagymértékben visszaestek, a kibontakozó fellendülés hatására megfordult a széljárás, s bár még messze vagyunk attól, hogy a világgazdaság teljesítménye elérje a válság előtti szintet, a nyersanyagárak ismét felfelé mozdultak. A kőolaj ára újra elérte a 80 dollár/hordó szintet, az arany olyan drága, mint soha korábban, s az első félévben a vasérc ára is megduplázódott, ami elsősorban az acélkonszernek számára jelent hatalmas kihívást.

A villamos ipar 2009 tavasza, a válság mélypontja óta a réz és más, olyan vasat nem tartalmazó fémek áremelésével szembesült, melyek generátorok és vezetékek előállításához szükségesek. Összegezve: a nyersanyagok áremelkedése előbb-utóbb mindig megjelenik az ipari késztermékek árában, az autótól a szélkerékig bezárólag.

Lelőhelyek

Az árak emelkedése az éremnek csak az egyik oldala
Az árak emelkedése az éremnek csak az egyik oldala
Az árak emelkedése az éremnek csak az egyik oldala. A másik az adott nyersanyagok elérhetőségének kérdése, illetve annak lehetséges akadályai, az egyes fémek ritka (netalán egy-két országban való) hozzáférhetőségétől a piaci hatalommal való visszaélésen és a politikai instabilitáson keresztül a kereskedelmi korlátozásokig. Az elektromos autók akkumulátorának előállításához szükséges lítium 95 százaléka Kínában, a platina mintegy 90 százaléka Oroszországban és Dél-Afrikában áll rendelkezésre, a vasérc esetében pedig a világ ismert készleteinek kétharmadát három cégcsoport tartja kézben.

A politikai instabilitással kapcsolatos bizonytalanságokra jó példa a mobiltelefonok kondenzátoraihoz szükséges tantál esete, melyben a nem éppen politikai stabilitásáról ismert Kongó számít piacvezetőnek. Márpedig ha egy politikailag ingatag országban valaki a nyersanyag-kitermelésbe kíván beruházni, nem lehet biztos abban, hogy valaha viszontlátja a befektetett tőkét, gépeket és berendezéseket.

A kereskedelmi korlátozásokra különféle, a nyersanyagexportra bevezetett vámokkal és kiviteli korlátozásokkal Kína szolgál példával, amely a nyersanyagok továbbfeldolgozását szeretné saját országába hozni, adott esetben veszteséget okozva más, fejlett ipari országok termelőinek.

Kockázatok

A kölni gazdaságkutató intézet 2010 nyarán, 141, részint vállalatok, részint szakmai szövetségek szakértőire kiterjedő felmérése során a válaszadók több mint háromötöde fogalmazott úgy, hogy a nemzetközi nyersanyag-kereskedelemben tapasztalható áringadozások, illetve a már magas és/vagy tovább növekvő árszínvonal komoly kockázatot jelent a német, s más európai országok feldolgozóipari vállalatainak a versenyképességére.

A szakértők 30 százaléka egyes nyersanyagok gazdasági és geológiai kitermelhetőségének lehetőségét is kockázatosnak nevezte, míg a protekcionizmust és más politikai kockázatokat a válaszadók egyötöde tartotta „jelentős kockázati tényezőnek” a német ipar nyersanyag-ellátásában.

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Megfordult a széljárás
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés