hirdetés
hirdetés

Művelt Mérnök

Mars-bázis a Mojave sivatagban

Korábban a DSS-16 komplexum volt az egyetlen kapocs a Buzz Aldrin és Neil Armstrong irányította Holdra leszálló Apollo 11 űrhajójával.

hirdetés

A Holdat kutató Pioneer-3 mesterséges bolygóval való kommunikáció fenntartása érdekében az amerikai Nemzeti Repülési és Űrkutatási Hivatal (NASA) a kaliforniai Mojave sivatagban – egy Goldstone nevű elhagyatott bányászváros mellett - 1958 decemberében avatta fel 26 méter átmérőjű antennáját és a DSS-11 nevű, 15 főt befogadni képes állomását. Az Echóra keresztelt antenna a Jet Propulsion Laboratory (JPL), a Holmdel, a Bell és az amerikai hadsereg közös fejlesztése volt. Pár hónappal később az amerikaiak az antenna mellé egy tucatnyi érzékeny rádióteleszkópot, detektort és távcsövet is felállítottak, amelyeknek feladata nemcsak a többi NASA-küldetésben (Echo, Ranger, Surveyor, Apollo, Helios, Mariner, Viking és Voyager) résztvevő műholddal való kommunikáció volt, hanem az első galaxisok és csillagok születésének megismerése, az úgynevezett kvazárok feltérképezése is.

Mivel az Echo antenna üzemeltetői 1962-ben úgy gondolták, hogy a tányér a jövőben már csak a Vénuszt fogja „kutatni”, így azt hat mérfölddel távolabbi helyszínre költöztették. A tehervonattal történő egy hétig tartó szállítást nyolc darab, egyenként 50 tonnás hidraulikus emelő végezte el. Az antennát egyébként ekkor nevezték át Vénusz Radarnak és szintén ekkor épült fel a szellemváros mellé az a másik kutatóállomás is, amely a DSS-13-as nevet kapta. A költözés mellett állítólag az a nem elhanyagolható érv is közrejátszott, hogy a Szivárvány-völgy geomorfológiája és talajszerkezete nagyon hasonlít a vörös bolygó felszínére, ami annyit tesz, hogy a leendő marsjárókat a későbbiekben itt akarta Washington kipróbálni és tesztelni.

Ennek a projektnek volt a második állomása, hogy a NASA a radar mellett 1963-ban felépítette a DSS-14-es állomást is. Ez a 64 méter átmérőjű antenna kimondottan a Mars felszínén, vagy az égitest közelében elhaladó szondákkal, műholdakkal kokettál. A Rohr Corporation által felépített műremek 1966 márciusában kapta meg az első világűrből érkező jelet, amelyet a vörös bolygó feltérképezésére küldött Mariner-4 űrhajó küldött. A radar olyan sikeres műszaki konstrukciónak számított, hogy az űrkutatási hivatal ennek az alaptípusnak a „replikáit” építette fel később Spanyolországban (Madrid) és Ausztráliában (Canberra) is. A három, különböző bolygó feltérképezésére küldött szondával tereferéző DSS-11, DSS-13 és DSS-14 állomást egyébként 1963-ban nevezték át egy új, hivatásukat jobban összefoglaló és kifejezőre: Pioneer Deep Space Station, azaz a PDSS.

Az antenna persze nemcsak a Mars irányába bóklászó műholdakkal és szondákkal tartja, illetve tartotta fent a kapcsolatot, hanem 12 darab kisebb, 26 méter átmérőjű „parabolatársa” a Föld körül 160 és 1000 kilométeres magasságban keringő műholdakkal is, amelyet az STDN nevű nyomkövető és adathálózat-rendszere koordinál. Korábban ez a parabolaerdő és a hozzá felépített DSS-16 komplexum volt az egyetlen kapocs a Buzz Aldrin és Neil Armstrong irányította Holdra leszálló Apollo 11 űrhajójával.

Miután a Viking űrszonda 1976-ban leszállt a Marson, a NASA figyelme a Naprendszer távolabbi bolygói felé irányult. Ezért ismét módosították a Deep Space Network feladatát és technikai felszereltségét: míg az amerikai alhálózatban működő 26 méteres átmérőjű antennákat 34 méteresre, addig a spanyol és az ausztrál parabolákat 64 méteresre cserélték le. Ez a technikai lépés azért volt szükségszerű, mert 1977-ben a Jupiter és a Szaturnusz vizsgálata érdekében fellőtték a Voyager-1 műholdat. Jelenleg ez az egyetlen olyan ember alkotta tárgy a csillaközi térben, amely 2014 februárjában a Naptól mért távolsága már 19 milliárd, a Földtől való távolsága pedig 11 milliárd kilométert tesz ki. Az antenna olyan érzékeny, hogy ebből a távolságból még az egy attowattnál kisebb energiát is képes érzékelni.

Az 53 négyzetmérföldön elnyúló PDSS bázis, vagy más néven Goldstone komplexum legnagyobb antennája az 1988-ban felavatott 70 méter átmérőjű Azimut/Elevation típusú DSS -14 Mars. Ennek a 24 emelet magas, 7,2 millió kilogramm súlyú antennának már a forgatása is roppant nagy energiát igényel. Egyébként a DSS-11-es állomást hivatalosan 1981-ben állították le, hogy az objektum és az antenna a Nemzeti Történelmi Épületek listáját gyarapíthassa.

Jamrik Levente
a szerző cikkei

hirdetés
Hozzászólások (1 db)
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
#
Megint a számokkal van baj: emlékeim szerint a Nap-Föld távolság mindössze 150 milló kilométer, vagyis vagy a 19 milliárd, vagy a 11 milliárd nem igaz, hiszen a
különbség csak 0,15 milliárd lehet. A másik kis finomság: az attoWatt teljesítmény inkább az lehet, amit az antenna összeszedett és nem az, amekkorát a műhold
sugároz.
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés