hirdetés
hirdetés

Marco Polo mégsem volt szobautazó

Sok kutató véli úgy, hogy Marco Polo sohasem látta Kínát. Egy német Kína-szakértő most mégis azt állítja, járt a velencei utazó Kínában.

hirdetés

Számos kutató érvelt amellett, hogy a velencei kereskedő, Marco Polo a Fekete-tenger vidékén, Konstantinápolyban és Perzsiában tett utazásai során Kínáról hallott történeteket mesélte később úgy el, mintha azok vele estek volna meg. De tulajdonképpen már a 18. századtól sokan fogalmaztak meg kétségeket Polo igazmondásával kapcsolatban. Hans Ulrich Vogel a Tübingeni Egyetem sinológusa most egy egész könyvet (Marco Polo was in China: New Evidence from Currencies, Salts and Revenues ) szentelt annak bizonyítására, hogy Polo igenis járt Kínában.

A kétkedők például nem értik, miért nem említi a velencei kereskedő a Nagy Falat. Vogel azzal érvel, hogy a Nagy Falat manapság ismert formájában a Ming-dinasztia idején építették ki a 14-17. század között. Marco Polo (1254-1324) idejében katonai jelentőségét vesztett, több helyen beomlott, szétmállott földsánc volt inkább. Másik ellenérv, hogy miért nem említi egyetlen kínai forrás sem Polo és rokonai látogatását. Vogel szerint ez sem jelent sokat, hiszen a pápai legátust, Giovanni de Marignollit sem említik, aki pedig igen fontos missziót teljesített a kínai udvarban. Ugyanakkor Vogel kihangsúlyozza, sehol máshol nem lehet olyan részletesen olvasni a kínai papírpénzekről és só-kitermelésről, mint Polónál. Kizárólag a velencei írta le pontosan, hogyan készítették a fehér eperfa (morus alba) kérgéből a papírpénzt, részletezte annak alakját, méretét és arra is kitért, miként használják azt a kereskedelemben. Úgyszintén egyedül Marco Polónál olvasható, hogy a papírpénzt nem mindenütt használták Kínában.

Főként Észak-Kínában és a Jangce környékén volt forgalomban, míg Fucsienben és Jünnanban például sóval, arannyal és ezüsttel fizettek. Ezeket az adatokat régészeti bizonyítékok és olyan kínai források is alátámasztják, amiket jóval Polo kínai útja után fordítottak le, vagyis a velencei nem olvashatta azokat, hiszen nem ismerte a kínai nyelvet – érvel Vogel. Marco Polo só-kitermelésről szóló leírása is pontos és egyedi. Felsorolta az általa ismert legfontosabb só-kitermelő központokat: Csanglut, Lianghuajt, Liangcsőt és Jünnant. Mindezek alapján Vogel úgy véli, Polo járt Kínában, Kublaj kán (1215-1294) udvarában.

Karosszékben

Polo kalandjait – amelyet egy rabtársa vetett papírra és jelentetett meg – kortársai nem vették komolyan. Il Milionénak, 1 milliónak nevezték A világ leírása, avagy Marco Polo utazásai című könyvet utalva a szerintük benne lévő hazugságok számára. Polo apjával és nagybátyjával 1271-ben indult keletre, és Perzsián keresztül állítólag el is jutottak Kublaj kán udvarába, ahol 1275 és 1292 között magas állami hivatalokat viseltek; végül a Polók 1295-ben tértek vissza Velencébe. Marco Polo 1298-ban a genovaiak fogságába esett, és a börtönben a pisai Rustichellónak mesélte el kalandjait.
Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[107861] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés