hirdetés
hirdetés

Csillagászat

Ma is lehet folyékony víz a Marson

A kutatók régóta tudják, hogy jég formájában bizonyosan létezik víz a Marson. A NASA Curiosity nevű marsjárójának vizsgálatai alapján lehetséges, hogy a víz folyékony formában is jelen van a bolygó felszínének közelében.

hirdetés

Feltevéseiket a tudósok arra alapozzák, hogy perklorátot sikerült kimutatni a vörös égitest talajában, márpedig ez az anyag jelentősen csökkenti a víz fagyáspontját. Az elmondottak miatt a folyadék nem dermed jéggé, hanem egy különösen cseppfolyós oldat (nagyon tömény sós víz) formájában éli mindennapjait a talajban. A kutatások eredményei a Nature nevű folyóirat hasábjain jelentek meg.

Mint azt a Koppenhágai Egyetem Niels Bohr Intézetében a Mars Csapat vezetője, Morten Bo Madsen elmondta, kalcium-perklorátot találtak a Mars talajában, amely bizonyos feltételek mellett vízgőzt képes kivonni a bolygó légköréből. A marsjáró időjárás-figyelő rendszere szerint ezek a körülmények éjjel és télen éppen csak napkelte után érhetők tetten a Marson. Ezekben az időszakokban az atmoszféra vízpáratartalmának egy része a bolygó felszínén dér formájában kicsapódik, ám a különösen abszorbens kalcium-perklorát magába szívja a vizet. Az újonnan alakult anyag alacsonyabb fagyáspontja miatt sós folyadékká alakul, és a Mars porózus szerkezetű talaján keresztül a mélybe hatol.

A Mars-szonda sztereókamerái már eddig is több, lekerekített kavicsokkal tarkított, folyómederre emlékeztető területet megörökítettek, ami egyértelműen sebesen áramló (folyékony) víz egykori jelenlétére utal. A mostanában a Gale-kráter közepe felé araszoló Curiosity sorra küldi a kiterjedt, üledékes területekről készített közelképeket. Madsen szavainak értelmében a lerakódások a kráter falain lezúduló vízfolyások és a mélyedésben nyugvó tó találkozásánál keletkezhettek. Erős a gyanú ugyanakkor, hogy a „gödör” közepén tornyosuló, 5 kilométer magas hegy, az Aeolis Mons (Mount Sharp) is üledékekből épül fel.

A Gale-kráter, közepén az Aeolis Mons-szal (Forrás: Wikipédia)

Madsen magyarázata szerint egykor a jelenleginél hat és félszer több víz lehetett a Marson, és a légkör is vastagabb volt a bolygó körül. Ezen állapotok megváltozása annak köszönhető, hogy a bolygó mágneses mezeje megszűnt. A mágneses mező védené a Mars légkörét a Nap beérkező, energikus részecskéitől, ám minthogy nem létezik, így központi csillagunk protonjai lassacskán „kilövik” a vörös égitest atmoszféráját az űrbe.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Science Daily)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[167138] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés