hirdetés
hirdetés

Gazdaság

Külsérelmi nyomok

Német iparvállalatok külföldi beruházásai

A német ipari és kereskedelmi kamarák év eleji, 7000 vállalatra kiterjedő felmérése szerint az iparvállalatok mintegy 44 százaléka tervez külföldi beruházásokat.

hirdetés

A külföldi beruházásokat tervező német cégek aránya nagyjából azonos a tavaly ilyesmit fontolgató vállalatok arányával. A külföldi beruházásokat tervező vállalatok közül azonban jóval kevesebben, a tavalyi 44-hez képest idén csak a külföldön is befektető vállalatok 34 százaléka tervezi ráfordításai növelését. A szóban forgó kiadásokat idén már nem csak a vállalatok 9, hanem a 13 százaléka tervezi csökkenteni, a cégek több mint fele pedig a tavalyival azonos nagyságú külföldi beruházási volument tervez.

A külföldi beruházásaikat növelni, illetve csökkenteni tervező vállalatok különbsége így 35-ről 21 százalékra mérséklődött, ami – mint Volker Treier, a kamarai szövetség nemzetközi ügyekben illetékes főtitkár-helyettese hangsúlyozta – még mindig meghaladja az első, 1995-ös felmérésben számított 18 százalékos átlagot. A német vállalatok külföldi beruházásai jelentős támaszt nyújtanak a belföldi tevékenységükhöz.

A járműipari vállalatok elsődleges célja a vásárlói igények gyorsabb és rugalmasabb kielégítése
A járműipari vállalatok elsődleges célja a vásárlói igények gyorsabb és rugalmasabb kielégítése

Ezt jelzi az is, hogy üzleti kilátásaik általános megítélése általában ambiciózusabb, a beruházási és a foglalkoztatási tervek pedig rendre derűlátóbbak azon vállalatok körében, amelyek külföldi beruházói tevékenységet is folytatnak, szemben azokkal, amelyek csak belföldön működnek. Továbbra is helytálló tehát az a megállapítás, hogy a külföldi érdekeltség nem mérséklő, hanem éppenséggel serkentő hatást gyakorol mind az érintett vállalatok jövedelmezőségére, mind pedig azok hazai beruházási és foglalkoztatási terveire, azaz a munkahelyeik megőrzésére, illetve új munkahelyek létrehozására.

Alaposan megtervezik

Külföldi befektetéseket leginkább a beruházási javakat gyártó német vállalatok terveznek. A nagyobb ipari ágazatok közül a közúti járműgyártók múlt évinél szerényebb, de továbbra is élénk külföldi beruházási szándékai érdemelnek kiemelést. A járműipari vállalatok elsődleges célja a vásárlói igények gyorsabb és rugalmasabb kielégítése, de egyes országok – például India és Oroszország – esetében az oda irányuló exportot sújtó kereskedelempolitikai előírások kivédése, a piaci igények helyi termelésből való kielégítése látszik a legjobb megoldásnak.

Volker Treier: A cégek több mint fele a tavalyival azonos nagyságú külföldi beruházási volument tervez
Volker Treier: A külföldi beruházási hajlandóság nem csökkent
Az úgynevezett előgyártmányokat készítők jóval visszafogottabbak a beruházási javakat gyártóknál, különösképp a vas- és fémipari vállalatok külföldi beruházási szándékai maradnak el jóval az ipari átlagtól. Az energia és a nyersanyagok magas árszínvonala fékezi az energiaigényes tevékenységet folytató vállalatok expanzióját, illetve vannak olyan cégek is, amelyek éppen a magas hazai energiaköltségek miatt keresnek kedvezőbb termelési telephelyeket. A befektetőként aktívnak korábbnak sem nevezhető fogyasztásicikk-gyártó ágazatok külföldi beruházási aktivitása tovább gyöngült.

A német vállalatok alapvetően három csoportba sorolhatók aszerint, hogy miért vágnak bele jelentősebb külföldi beruházásba. Az értékesítési és vevőszolgálati tevékenységet folytatók aránya az egy évvel korábbi 43-ról 49 százalékra emelkedett. A külföldi beruházást a piaci igények kielégítése céljából vállaló, azaz a célországban és annak környezetében termelői tevékenységet ellátó vállalatok aránya valamelyest – 35-ről 30 százalékra – csökkent, míg a költségekkel, elsősorban a bérköltségekkel való takarékoskodás jegyében külföldre (is) települő vállalatok aránya 22 százalékra esett vissza.

Ez utóbbi arány 2003-ban még mindennek közel a kétszerese, 42 százalék volt. A hazai foglalkoztatás költségtényezői azonban az utóbbi években kézzel foghatóan javultak. Valamelyest emelkedni látszik azoknak a vállalatoknak a száma és aránya, amelyek az energia- és nyersanyagárak növekedésével indokolják ipari tevékenységük egy részének a költségmegtakarítási célú külföldre telepítését. Az energia- és nyersanyagárak németországi emelkedése ezzel párhuzamosan alaposabb megfontolásra késztetheti a németországi beruházásokat tervező külföldi vállalatok egy részét.

Még mindig Kína a legfontosabb

A német vállalatok legszívesebben Kínába orientálódnak, a vállalatok 43 százaléka tervez beruházást a távol-keleti országban. Az Európai Unió régi tagországaiba ezzel szemben „csak” a 41, Kínán kívül más ázsiai országokba a 28, míg Észak-Amerikába mindössze a 26 százalékuk fektetne be. A sort az új uniós tagországok zárják, ahová a német iparvállalatok 24 százaléka tervez beruházást. 

A német vállalatok legszívesebben Kínába orientálódnak
A német vállalatok legszívesebben Kínába orientálódnak
Miközben a külföldi beruházás legfontosabb motiválójaként a német iparvállalatok alig ötöde nevezte meg a költségekkel való takarékoskodást, azon kevesek körében, akik az új uniós országokba fektetnének, ez az arány a 30 százalékot is eléri.

Noha egyes országok, például Lengyelország, illetve a balti államok kedvező növekedési esélyekkel kecsegtethetnek, az új tagországok belső piacai általában túlságosan kicsi, és a német cégek számára a legtöbb esetben nem is feltáratlan terület. A korábban a németországinál jóval előnyösebb költséggazdálkodást biztosító reformországok azért is veszítettek vonzerejükből, mert a Lajtán túl is sokat javultak az ipari termelés telephelyi feltételei.

Vannak korlátok

A külföldi befektetéseket olykor, némileg paradox módon, a kedvezőtlen kereskedelmi feltételek motiválják. Tavaly a német vállalatok több mint ötöde vallotta, hogy azért döntenek a külföldi befektetések mellett, mert a célországba irányuló exportot kereskedelempolitikai akadályok nehezítenék. Idén az ekképp taktikázó cégek aránya tovább növekedett. Argentínába például csak annyi külföldi árut engednek be, amennyinek az ellenértékét onnan származó portékákkal fedezik.

Egy-egy importált gépkocsiért például akár több ezer liternyi bort kell importálni a dél-amerikai országból. Törökországban bizonyos termékeket, például elektromos cikkeket és textíliát csak azok a kereskedők importálhatnak, akiket előbb egy lassú és költséges eljárás keretében ezt szavatoló importjogokkal ruháznak fel. Oroszországban a vám- és beviteli előírások rendszeres változása okoz állandó fejtörést. Mindezt pedig csak rontotta az orosz, a kazah és a fehérorosz vámunió létrehozása.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[109371] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés