Robotika

Kicsi a bors, de teherbíró

A kaliforniai Stanford Egyetem mérnökei által kifejlesztett robotok a saját tömegük akár több mint százszorosát képesek a függőleges falfelületeken felvonszolni.

hirdetés

A parányi szerkezetek erejének titka a lábaikat bevonó ragasztóban rejlik. A makacs anyagot apró gumitüskék borítják, amelyek segítségével a robot mászás közben erősen oda tud tapadni a falhoz. Kényszer hatására a tüskék elhajlanak, amivel tapadási felületük – és így teherbírásuk – még tovább növekszik. Amikor a robot visszahúzza a lábát, a tüskék ismét kiegyenesednek, és így újfent könnyebben elválnak a faltól.


A masinák mozgáskultúrájukat egyébként a hernyóktól kölcsönzik: míg az egyik párna előrecsúszik, a másik helyben marad megtartani a robotra aggatott nehezéket. Ezzel elkerülhetők többek között a lépéstévesztésből fakadó zuhanások is.

A leírt kialakítással igencsak acélos eszközök megalkotására nyílik lehetőség. Az egyik 9 grammos robot például akár egy 1 kilogrammos terhet is képes felvonszolni magával a falon, aminek beágyazott videónkban például a stanfordi laboratórium leges-legelső, 2006-os „gekkórobotjának” (StickyBot) felcipelésével teszi tanúbizonyságát. A legmeggyőzőbb teljesítmény ugyanakkor mégiscsak azé a 12 grammos szerkezeté, amely igény szerint a testsúlyánál akár 2000-szer nagyobb terhet is képes arrébb hurcolni. Ez körülbelül olyan, mint ha mi (emberek) egy 180 tonnás kékbálnát ráncigálnánk magunk után.

A kaliforniai csapat reményei szerint a hasonló gépeknek egyszer majd az üzemekben és az építkezéseken is jó hasznát vehetik, bizonyos vészhelyzetekben pedig akár életmentő szerepük is lehet. Az égő épületek sokadik emeletén rekedt embereknek például ők cipelhetnék fel a kötélhágcsót. A hasonló alkalmazásokhoz persze előbb majd még termetesebb gépek kialakítására lesz szükség. 

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: New Scientist)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés