hirdetés
hirdetés

MediTech

IT-rendszerek az egészségügyben

A XXI. században egyetlen egészségügyi intézmény működése sem képzelhető el informatikai támogatás nélkül. A szektort sújtó forráshiány azonban erősen érezteti hatását az IT-rendszerek terén is. Beruházások egy ideje gyakorlatilag nincsenek, a finanszírozást a szállítóknak kell felvállalniuk.

hirdetés

Ma Magyarországon az egészségügyi intézmények informatikai ellátottsága meglehetősen vegyes képet mutat. A hardvereszközök, valamint a hálózati megoldások többsége öt évnél régebbi, a cserére, korszerűsítésre – a pénzügyi források szűkössége miatt – csak korlátozott mértékben van mód. A koros eszközpark mellett a szoftverek jó része is elavult. Sok olyan rendszer van még használatban, amelyek fejlesztése a kilencvenes években kezdődött, ennek megfelelően technológiája elavult, alapfunkciói is az akkori követelményekhez igazodnak. Technológiai váltás híján nincs más megoldás, mint ezen rendszereket hozzáigazítani az új igényekhez.

Dominálnak a hazai szállítók

Jelenleg a hazai egészségügyi intézmények informatikai szoftvereinek piacát 20-25 cég fedi le. A kórházak 70 százalékában négy szállító rendszerei futnak, a szakrendelői piacon gyakorlatilag két szállító van hangsúlyosan jelen. A kisebb szállítók a piac fennmaradó részén osztoznak. Vannak olyan rendszerek is, amelyek egy meghatározott intézményre készültek, és másutt nem is működnek. A magyarországi kórházak és rendelőintézetek többségében hazai fejlesztésű informatikai rendszerek működnek.

Pásztohai Sándor: A kommunikáció legfőbb korlátja a szabványosítás hiánya, illetve az eltérő kommunikációs platformok
Pásztohai Sándor: A kommunikáció legfőbb korlátja a szabványosítás hiánya, illetve az eltérő kommunikációs platformok

Noha korábban megjelentek külföldi megoldások is, a magyar piac sajátosságai, így például a fizetőképesség alakulása, nem tették lehetővé azok hosszú távú működőképességét. A kilencvenes évekre visszanyúló rendszereket az akkori hazai igényekre szabták. Alapvető funkciójuk a betegadminisztráció dokumentálása és a finanszírozási jelentések elkészítése volt. Mivel mára jelentősen átalakult az egészségügy, ezek a funkciók önmagukban már nem elégítik ki az intézmények igényeit. A változtatás, a korszerűsítés azonban komoly korlátokba ütközik.

Problémás a rendszerek összekapcsolása

Egyre nagyobb igény mutatkozik a különböző funkciójú egészségügyi szoftverek összekapcsolására. Az intézmények főként házon belül szeretnének kapcsolatot teremteni rendszereik között. Elvárás, hogy maga a medikai rendszer kommunikáljon a diagnosztikai és laborrendszerekkel, sőt esetenként az ügyviteli rendszerekkel is. Az egészségügyi ellátóstruktúra jelenlegi kialakítása mellett megjelenik az intézmények közötti kommunikáció iránti igény is. Előfordul például, hogy a labor- vagy képalkotó diagnosztika elvégzése nem az illető egészségügyi intézmény falain belül történik, hanem más kórházban, vagy önálló külső szolgáltatónál. Igény van arra is, hogy a betegek más egészségügyi szolgáltatónál keletkezett dokumentumait, leleteit megtekinthessék. Csak úgy képzelhető el a hatékony munka, ha a különböző intézmények rendszerei összekapcsolhatók.

– Jóllehet a piac heterogén, a piacvezető szállítók technológiái képesek egymással összekapcsolódni. A kommunikáció legfőbb korlátja a szabványosítás hiánya, illetve az eltérő kommunikációs platformok. Az egészségügyi dokumentációkat, a különböző tárolási formátumokat szabványosítani kellene, így mindenki ugyanazzal az adattartalommal dolgozhatna, és azonos adatstruktúrában tárolhatná vagy legalábbis szolgáltathatná az adatait. Mivel a szabványosítás még várat magára, az informatikai rendszer cseréjekor a régi dokumentumok csak a megfelelő adatkonverziót követően olvashatók az új rendszerben.

A ma működő rendszerek összekapcsolásához jó sorvezető az egészségügyi adatok elektronikus továbbításának nemzetközileg elterjedt HL7 szabványa, illetve a képalkotó diagnosztikában a Dicom szabvány; a piacvezető szoftverek ezeknek általában megfelelnek. Ugyanez nem mondható azonban el a kisebb rendszerekről – tájékoztat Pásztohai Sándor, az Enterprise Group szoftverüzletágának igazgatója.

Bevezetés nulla forintért

Egy közepes méretű kórházban a szoftverlicencek, valamint a rendszer beüzemeléséhez szükséges élőmunka együttes beruházási értéke 100 millió forint körül mozog. Pontosabban mozogna, ám az általános forráshiány miatt az egészségügyi informatikai rendszerek árait a piac túlzottnak értékelte, és gyakorlatilag nem élt, illetve él az ilyen típusú konstrukciókkal. A folyamatos forrásszűkének, valamint a szállítók közötti éles konkurenciaharcnak köszönhetően elindult egy folyamat, aminek eredményeképpen – az Enterprise Group szerint – az egészségügyi informatikai rendszerek (az egy-két kivételtől eltekintve) ma erősen alulértékeltek és -árazottak.

A piacvezető pozícióban lévő fejlesztőcégek a szoftverek fenntartására, illetve folyamatos fejlesztésére éves szinten százmillió forintos nagyságrendben költenek, miközben a rendszereket jellemzően nulla forintos áron kell bevezetniük (kivéve, ha uniós forráshoz jut az egészségügyi intézmény). A szállítónak tehát mélyen a zsebébe kell nyúlnia, ráadásul azzal is számolnia kell, hogy egy ilyen típusú informatikai rendszer bevezetése hosszas előkészítő munkát, maga a feladat pedig komoly szakértelmet igényel. Az új rendszerre történő átállás érinti az intézmény teljes szakmai folyamatát, a betegfelvételtől egészen a finanszírozási jelentés elkészítéséig.

Maga a bevezetés folyamata komplex tevékenység, hiszen a rendszer telepítése, az adatok konvertálása, a dokumentumok paraméterezése, a felhasználói jogosultságok beállítása stb. mellett meg kell szervezni a személyzet oktatását is. Mindezt úgy, hogy az átállás során a betegellátásban semmiféle fennakadás ne legyen. Hogy minden zökkenőmentesen menjen, a lépéseket a megrendelővel egyeztetve előre meg kell tervezni, és a bevezetést projektszerűen, komoly projektmódszertant alkalmazva kell elvégezni. Egy szakrendelői rendszer bevezetése, az előkészítéssel együtt átlagosan két hónapot, egy nagyobb kórházi rendszeré jellemzően 6-12 hónapot vesz igénybe. Erre az időtartamra tehát a szállítóknak jelentős erőforrásokat kell lekötniük.

Havidíjas szolgáltatás

Ma Magyarországon tehát az egészségügyi intézmények jellemzően nem vásárolják meg a szoftvereket, mivel nincs rá forrásuk. A beruházást a szállítók finanszírozzák, majd utána folyamatos szolgáltatást nyújtanak a megrendelőnek, aminek keretében karbantartják a rendszert, azaz kijavítják a menet közben felmerülő hibákat, beépítik az újabb igényeket, átvezetik a jogszabályi változások által megkövetelt módosításokat stb. A kétségtelenül nagy szakértelmet igénylő szolgáltatás díjai nagymértékben függnek az egészségügyi intézmény méretétől, valamint a megrendelő elvárásaitól. Ennek megfelelően a havidíjak széles skálán mozognak.

A járóbeteg-szakrendelők esetén a havidíjak mérettől függően 100 és 600 ezer forint között mozognak. A kórházaknál 200-300 ezer forintnál kezdődnek a havonta fizetendő IT szolgáltatási díjak, és közepes méretű kórházaknál elmehetnek 1 millió forintig, míg a kevés számú nagy megyei kórháznál és az egyetemi klinikáknál több millió forintig, a néhány extrém kivételtől eltekintve. A szerződések egyébként meglehetősen változatos képet mutatnak. Van, amikor szolgáltatási, bérleti, használati szerződések keretében veszik igénybe az egészségügyi informatikai rendszereket az egészségügyi szolgáltatók. Egy másik szerződéstípus, amikor az egészségügyi intézmény szolgáltatásként vásárolja meg az informatikai rendszert. Ilyenkor kizárólag a szerződés időtartamára jogosult a rendszer használatára.

Felhő – csak korlátozott mértékben

Manapság, amikor számos területen terjednek a felhőalapú szolgáltatások, óhatatlanul felmerül a kérdés: vajon az egészségügyben segítheti-e az IT rendszerekkel kapcsolatos problémák megoldását a cloud computing? Pásztohai Sándor szerint lokális rendszerek esetében csak korlátozott mértékben. Rövid- és középtávon nem várható, hogy a kórházak és rendelőintézetek teljes IT rendszere kiköltözik a felhőbe.

– A felhő esetében mindenképpen valamilyen internetalapú kommunikációs szolgáltatásról van szó. Maga a felhasználó webes felületen vagy webes szolgáltatáson keresztül ér el bizonyos funkciókat, szolgáltatásokat. A webes felületnek azonban jelentős korlátai vannak a kliensalkalmazásokhoz képest. Azokon a helyeken, ahol aktív, nagy forgalmú betegellátás folyik, az igény a gyorsaság és a kezelhetőség, a minél kevesebb kattintás és ablakváltás. Egy járóbeteg-rendelőben például folyamatosan jöhetnek a páciensek. Ilyenkor az orvosnak néhány perc alatt kell ellátnia a beteget, és közben még az adminisztrációt is el kell végeznie.

Ezeken a helyeken nem látom célszerűnek felhőből szolgáltatni, mert itt nem érvényesülnek a felhő előnyei. Ugyanakkor azokon a helyeken, ahol igény, hogy az adott szolgáltatást bárhonnan el lehessen érni, ne kelljen lokális infrastruktúrákat építeni, ott megoldást jelenthet a felhő. A statisztikák, vezetői információk mellett a távdiagnosztikai és egyéb telemedicinális szolgáltatásokat sorolnám ebbe a körbe. Ezen területeken kívül, ahol a felhőnek nagy létjogosultsága van, az egészségügyi ágazati informatikai szolgáltatások területe.

Ezeket valamennyi informatikai rendszer, egészségügyi szolgáltató számára egységesen kell szolgáltatni. Ide értem a TAJ-validálást, a különböző kódtörzsek, szabálykönyvek adatainak szolgáltatását, a jövőben megvalósítandó intézményközi adatkommunikációs szolgáltatásokat stb. Ez valódi XXI. századi megoldás lenne, amely azonban XXI. századi technológiájú lokális rendszereket igényel – fogalmaz Pásztohai Sándor.

PC-ről, okostelefonról, tabletről

Az Enterprise Group 2011-ben vágott bele saját egészségügyi informatikai rendszere, az EMMA (Enterprise Multi Medikai Alkalmazás) fejlesztésébe. Azzal akarták megkülönböztetni magukat a piacon, hogy valódi XXI. századi technológiát hoznak létre, és rendszerükbe eleve beépítik az összes, ma megkövetelt orvosszakmai funkciót. Nagyon fontosnak tartották például, hogy a rendszert hordozható eszközökről is kényelmesen lehessen használni. Háromrétegű technológia mellett döntöttek, amely megadja a felhőalapú szolgáltatások rugalmasságát, ugyanakkor nem webes felületet nyújt a felhasználóknak.

Az alkalmazások elérhetősége nincs platformhoz kötve; a rendszer bármilyen felhasználói interfészt (PC, táblagép, okostelefon) képes kezelni, miközben olyan kliensfelületet kínál, amely ugyanazt a felhasználói élményt és kezelhetőséget nyújtja az összes platformon, amelyet egy átlagos felhasználó megszokott és joggal elvár. A technológia előnye, hogy a különböző platformokat egy forráskódból lehet kiszolgálni. Az EMMA fejlesztői szem előtt tartották, hogy az egészségügyi ellátás fókusza az utóbbi időben megváltozott, illetve változóban van.

A ma orvosa a betegre próbál összpontosítani, és arra törekszik, hogy minél hatékonyabban és gyorsabban lássa el páciensét, ráadásul úgy, hogy ne csak tüneti kezelést nyújtson, hanem a gyógyulás tartós legyen. Ennek megfelelően az informatikai támogatásnak túl kell mutatnia a betegadminisztráción és jelentéskészítésen. Szélesebb körű adatrögzítésre van tehát szükség. A beteg olyan vitális adatait is fel kell venni, amelyek segítségével nemcsak nyomon követhető a teljes életút, hanem különféle szakmai elemzések is készíthetők.

– Az EMMA-ba már most olyan orvosszakmai döntéstámogató megoldásokat építettünk be, amelyek hozzásegítik az orvost a krónikus betegek kórtörténetének nyomon követéséhez, illetve az adatokból való szakmai következtetések levonásához, a helyes terápia meghatározásához. Rendszerünk informatikailag egységes, ugyanakkor szakmailag moduláris. Egyetlen futtató exe fájllal a teljes alkalmazást el lehet érni, de szerepkör- és jogosultságfüggő, hogy ki, melyik alkalmazáshoz, illetve szakterülethez fér hozzá.

A technológiából fakad, hogy a rendszer jól skálázható. Kis kórházakban vagy szakrendelőkben egy szerveren is futtatható, nagy, több telephelyes egészségügyi intézményeknél elosztott architektúrában is képes egységesen működni – mutat rá Pásztohai Sándor. Az EMMA jelenleg a Kelen kórházban, Paks város rendelőintézetében és a szegedi Anna fürdő szakrendelőjében működik. További két szerződött partnernél folyamatban van a rendszer implementálása.

Nyílt felhő kizárva

A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben (GOKI) működő klinikai rendszer mind a járóbeteg-, mind a fekvőbeteg-ellátást támogatja. Ehhez a rendszerhez kapcsolódik a vérellátó, a gyógyszertári, a laboratóriumi és a képfeldolgozó (PACS) rendszer. Az egyes szoftverek közötti adatkommunikáció házon belül megoldott. Maguk a szoftverek nem a kórház tulajdonát képezik, azokat egyedi szerződések alapján használja az egészségügyi intézmény.

– Sokat hallani manapság a felhőről. Az egészségügyben egyedül a privát felhőt tudom elképzelni, amikor is egy kórház vagy esetleg a teljes egészségügyi ágazat saját maga, egy megfelelő védelmet biztosító szolgáltatónál alakítja ki szerverközpontját, és ott tárolja az adatokat. Az is fontos kritérium, hogy minden szervezet saját maga kezelje az adatait. Úgy látom azonban, hogy a változások és lehetőségek lassú ütemű ágazati elfogadása még nem tart azon a szinten, hogy ez jelenleg megvalósítható legyen – mutat rá Nagy István, a GOKI informatikai vezetője.

Nagy István: Az uniós forrásokból elindult eHealth fejlesztések hozzájárulhatnak a lemaradásunk mérséklődéséhez
Nagy István: Az uniós forrásokból elindult eHealth fejlesztések hozzájárulhatnak a lemaradásunk mérséklődéséhez

A szakértő szerint még a privát felhőnél is rengeteg műszaki és egyéb probléma vetődik fel. Pontosan meg kell határozni, hogy kinek mi a feladata, mik a jogosultságai, ki a felelős a hibák elhárításáért, az új verziók telepítéséért, teszteléséért. A nyilvános felhő pedig aggályokat vet fel az egészségügyi használat kapcsán. Jelenleg ugyanis az egészségügyi adatvédelmi jog tekintetében kétséges nyílt felhőben egészségügyi, személyes adatokat tárolni. Nem véletlenül, hiszen egy nyílt felhő esetében nem lehet tudni, hogy az érzékeny adatokat a világ mely pontján működő, milyen védelemmel ellátott szerver tárolja. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a felhőszolgáltatás igénybevétele esetén az adatbiztonsággal kapcsolatos felelősségünknek mennyiben tudunk megfelelni.

A GOKI informatikai rendszereihez a szervizesek távolról is hozzáférnek; VPN és egyedi szoftverkulcs segítségével tudják elvégezni a karbantartási, üzemeltetési, javítási feladatokat. Szintén megoldott a távoli hozzáférés a kórház egyes orvosai számára. Az már nehezebb kérdés, hogy más egészségügyi intézmény orvosai is – megfelelő jogosultság birtokában – kommunikáljanak a GOKI rendszereivel. A konziliárius orvosok számára kialakítottak egy speciális menüt, amelynek segítségével – korlátozott hozzáféréssel – adatokat tudnak bevinni a rendszerekbe, ám az adatlekérés egyelőre akadályokba ütközik.

– Még akkor sem megoldott a rendszerek együttműködése, ha két kórház ugyanazt a szoftvert használja. A dokumentumok nem egységes elvek alapján készülnek, nincsenek egységes szabványos zárójelentések, ambuláns leletek. Így aztán az informatikai rendszerek nem tudják interoperábilis módon kicserélni az adataikat, ezáltal idehaza nem tudnak létrejönni olyan magasabb szintű informatikai szolgáltatások, amelyek a fejlett országokban ma már ez ellátórendszer szerves részét képezik. Bízunk benne, hogy az uniós forrásokból elindult eHealth fejlesztések hozzá tudnak járulni a lemaradásunk mérséklődéséhez – tájékoztat Nagy István.

Nemzetközi szinten elfogadott, hogy az egészségügyi intézmény éves bevételének 4-5 százalékát célszerű informatikára fordítani. A hazai kórházak és rendelőintézetek sajnos nem tartanak itt. Nálunk ez az arány nem több 1-2 százaléknál. A helyzet a GOKI-nál sem jobb. Ennek, valamint a beszerzési stopnak köszönhetően alig-alig tervezhetnek informatikai fejlesztéseket. Csak a legégetőbb problémákra igyekeznek megoldást találni. Ilyen például a PACS rendszer új verziójának telepítése.

Mallász Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[129379] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés