hirdetés
hirdetés

Interjú

Intelligens robotok Óbudán

Az évtized végére bizonyos robotikai alkalmazások széles körben elfogadottá válnak majd - mondja Haidegger Tamás, az Óbudai Egyetem Bejczy Antal iRobottechnikai Központjának igazgatóhelyettese.

hirdetés

Az Óbudai Egyetemen április óta működő Bejczy Antal iRobottechnikai Központ (BARK) tervei már két évvel ezelőtt megfogalmazódtak, ugyanakkor a felsőoktatási intézmény robotikai hagyományai ennél régebbre nyúlnak vissza, és már az elődintézményben is folytak komoly kutatások.

A kutatók szerteágazó munkáját összefogó, az együttműködést erősítő átszervezéssel az Egyetem mind emberi erőforrás, mind robotállomány tekintetében gyorsan szeretett volna olyan kritikus tömeget elérni, amely már a nemzetközi tudományos közösség radarképernyőjén is megjelenik. Fontos volt a kezdettől fogva, hogy be tudjunk kapcsolódni olyan rangos uniós programokba, mint az Európa Unió által finanszírozott FP7-es és Horizon 2020-as projektek. Ezek ugyanis nemzetközi ismertséget szerezhetnek a hazai felsőoktatáshoz kapcsolódó robottechnikai kutatásnak.

A robotikában az igazi kihívás nem technológiai, hanem társadalmi, de meggyőződésem, hogy az előttünk álló években gyökeresen változni fog a robotok megítélése
A robotikában az igazi kihívás nem technológiai, hanem társadalmi, de meggyőződésem, hogy az előttünk álló években gyökeresen változni fog a robotok megítélése

Központunk jelenleg 7 főállású tudományos munkatársat foglalkoztat, és nagymértékben támaszkodik a hazai, illetve a külföldi egyetemisták közreműködésére. Egy nemzetközi együttműködés keretében például több mint száz brazil fiatal folytatja tanulmányait az Óbudai Egyetemen, és közülük több mint tíz diák nálunk végezi nyári gyakorlatát, így közvetlenül bekapcsolódhat az itt folyó munkába. Jóllehet, papíron két éve alakultunk, a BARK-ot befogadó épületszárny felújítására egy évvel ezelőtt került sor, és további fél évbe telt az adomány formájában érkező infrastruktúra és egyéb berendezések installálása, illetve elhelyezése, nem utolsósorban a robotok ideszállítása. A hivatalos megnyitóra ezért 2014 áprilisában került csak sor.

Bejczy Antal több mint három évtizeden át a NASA Jet Propulsion Laboratory munkatársa volt, az első, sikeres Marsra-szállást végrehajtó Viking rovert megalkotó csoport műszaki vezetőjeként vált világhírűvé.

Bejczy Antal nevéhez fűződik a nyomaték alapú robotszabályozás kifejlesztése is, amelyet a mai napig széles körben alkalmaznak. A professzor az Óbudai Egyetem díszdoktora és vendégelőadója, a kutatói és mérnöki munkán túl sokat tett a robotika szakmai szervezeteinek létrehozásáért és a terület népszerűsítéséért. Számos díjat és kitüntetést kapott az Egyesült Államokban és Magyarországon is, amelyeket központunkban fogunk kiállítani. Ezt az örökséget szeretnénk továbbvinni, és nem ipari területen, hanem emberi környezetben keressük a robotika alkalmazási lehetőségeit.

Központjuk az alkalmazott, emberközpontú robotikához kapcsolódó tudományos és műszaki kutatómunkát, valamint az ismeretek átadását tekinti küldetésének. Hogyan határozzák meg az alkalmazott, emberközpontú robotika területét?

Olyan intelligens gépekkel foglalkozunk, amelyek nem egy gyártósoron, hanem az emberek előre nem parametrizálható, dinamikus környezetében állják meg helyüket, és hasznos segítőtársaink lehetnek a mindennapokban. A modern robotika helyzetfelismerő és problémamegoldó képességeket feltételez a gépek részéről, amelyek kifejlesztéséhez még tíz évvel ezelőtt sem állt rendelkezésünkre megfelelő technológia.

A modern robotika helyzetfelismerő és problémamegoldó képességeket feltételez a gépek részéről
A modern robotika helyzetfelismerő és problémamegoldó képességeket feltételez a gépek részéről

A fejlődés gyors ütemét jól érzékelteti, hogy az első robotautók éppen tíz évvel ezelőtt keltek át sikerrel egy viszonylag ingerszegény sivatagi környezeten a számukra rendezett DARPA verseny keretében, ma viszont már a vezető nélküli személygépkocsik városi forgalomban történő, rutinszerű tesztelésénél és engedélyezésénél tartunk. Megjelentek a robotok több más területen is, pl. az egészségügyben, az oktatásban és a háztartásokban. Mi ennek a trendnek szeretnénk az élére állni, Magyarországon és a régióban feltétlenül. Meggyőződésünk, hogy szakembereink világszinten is hozzájárulnak majd eredményeikkel az emberközpontú szervizrobotika további formálásához.

Központjuk a Nemzeti Robottechnikai Hálózat tagjaként részt vesz a területen működő hazai szervezetek együttműködésében, és koordinálja a regionális szakmai szervezet, a CELLI (Central European Living Lab for Intelligent Robotics) munkáját. Hogyan hat ez kutató-fejlesztő tevékenységükre?

Bő húsz-harminc évvel ezelőtt a szomszédos országokhoz képest jól szervezett és jól működő magyar ipar, a gépgyártás vevő volt a robottechnikára, melynek fejlesztése az alkalmazott automatizálás területén végzett kutatómunka által akadémiai oldalról is kellő támogatást kapott. A kilencvenes évek végére azonban mindez megszűnt. A terület Magyarországon az ezredforduló után tovább hanyatlott, ma a nemzetközi szereplők leginkább értékesítéssel vannak jelen hazánkban, míg a 10–15 aktív, magyar cég elsősorban szoftvert fejleszt, miközben azt látjuk, hogy a világ más országaiban a robotika pályája éppen meredeken felível, és immár a lakosság körében is egyre nagyobb érdeklődés és hajlandóság mutatkozik a robotok irányában.

Ezért külön is fontosnak tartjuk a nemzetközi együttműködést, az Óbudai Egyetem szemléletéhez híven mi is globális perspektívában tekintünk a tudományos munkára. A határokon átívelő, közös munkával mindannyian átléphetünk korlátainkon. A CELLI lényege például, hogy a földrajzilag elosztott alapkutatás mellett projektjeiben kezdettől fogva keresi a fejlesztések gyakorlati alkalmazásának lehetőségét, az innovatív elemekre összpontosítson.

Szervezetünkhöz eddig 16 országból 17 partnerintézmény csatlakozott, és a tudományos együttműködésen túl közösen indulunk azokon a pályázatokon is, amelyeken a prototípusok elkészítéséhez, a termékfejlesztés és a piacra lépés előmunkálataihoz szükséges támogatást nyerhetünk. Bízunk abban, hogy 5-8 év távlatában lesznek majd olyan spin-off vagy start up cégek a piacon, amelyek a CELLI-re, illetve Magyarországon a BARK-ra vezethetik vissza technológiai családfájukat.

Nemzetközi együttműködésnek köszönhetően érkezett idén augusztusban a BARK-ba a da Vinci sebészrobot is a bécsi AKH kórházból, bár az adományozásban a kaliforniai gyártó, az Intuitive Surgical játszott kulcsszerepet. A gyógyításból visszavonulva milyen feladatok várnak most az 1,5 millió dolláros sebészrobotra?

Tíz évvel ezelőtt találkoztam először a sebészrobotikával, amelyet akkoriban idehaza még kevéssé ismertek, miközben az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában már konkrét alkalmazásokra is sor került. Elhivatottságot éreztem arra, hogy behatóbban foglalkozzak a területtel. Amikor a doktori iskola évei alatt ösztöndíjasként egy évet az Egyesült Államokban – részben Bejczy Antal és Rudas Imre professzor, Egyetemi Kutató- és Innovációs Központunk igazgatójának közbenjárására – a Johns Hopkins egyetemen tanulhattam, úgy éreztem, hogy jobb helyre nem is kerülhettem volna.

Lendületesen csökken majd a robotok mérete
Lendületesen csökken majd a robotok mérete

A Hopkins sok tekintetben élenjár az orvostudományban, és a robottechnika alkalmazása terén is (esetleg csak a Harvard előzi meg), itt található a világ talán legnagyobb, legfejlettebb sebészrobotikai kutatóközpontja, az LCSR (Laboratory for Computational Sensing and Robotics). Az ott megszerzett tudást és tapasztalatot idehaza, pályázati támogatással megvalósított akadémiai projektekben hasznosíthattam, és a munka során a da Vinci sebészrobotok gyártójával is szorosabb szakmai kapcsolatba kerültem.

Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy amikor a robotgyártó Intuitive Surgical másfél éve nemzetközi kutatóprogramot hirdetett, akkor (második körben) a BARK is bekerülhetett a csatlakozásra eredményesen pályázó intézmények szűk körébe. Világszinten 17, Európában összesen négy intézmény kapott hozzáférést a da Vinci robotok kutatói interfészéhez, fejlesztői eszközkészletéhez, és a platformmal már korábbról dolgozó, nagy, amerikai egyetemek nyílt forráskódú fejlesztéseihez, ami várhatóan új távlatokat nyit a távsebészet, a műtétek videó alapú támogatása és a sebészi képességek felmérése terén.

Az Intuitive Surgical adományaként kapott, első generációs da Vinci robot ezt a munkát fogja támogatni, segítségével tovább bővítjük kutatási profilunkat, ugyanakkor az oktatásban is fontos szerepet szánunk neki. Tervezzük egyrészt egy olyan Virtuális Valóság környezet létrehozását a sebész mozdulatait pontosan megismétlő robot segítségével, amelyet az orvosi egyetemek hasznosíthatnának, másrészt azt is vizsgálnánk, hogy a műtéti beavatkozások során végrehajtott műveletek némelyikét (például az öltést) a jövőben miként tökéletesíthetnénk, oktathatnánk vagy automatizálhatnánk.

Olyan szemantikus nyelvi leíró protokollok fejlesztése is terveink között szerepel, amelyekkel ember és gép számára egyaránt érthető módon rögzíthetők és kommunikálhatók a fogalmak, kapcsolatok, összefüggések és történések. Vizsgáljuk továbbá azt is, hogy milyen algoritmusokkal biztosítható a stabil működés olyan helyzetekben, amelyekben a vezérlő és a gép közötti kapcsolat adatátviteli minőségi követelményei nem teljesülnek (pl. jelkésleltetés miatt).

Izgalmas területre, a gépi, mesterséges intelligencia világába vezet ez bennünket, amely a robotokkal társítva kit lelkesedéssel, kit aggodalommal tölthet el. Hová fejlődhet mindez az évtized végére, van-e okunk félni a mind nagyobb fizikai és „szellemi” önállósággal felruházott robotoktól, amelyek alkalmazása számos jogi és etikai kérdést is felvet?

A törvényi szabályozás valóban nehezen tart lépést a technológia fejlődésével, amit jól példáz, hogy a da Vinci robotot megjelenésekor csak „endoszkópos kameratartóként” tudták akkreditálni az Egyesült Államokban. Ugyanilyen okból nem automatizálható még ma sem egy sebészi beavatkozás egyetlen mozzanata sem, a da Vinci robot is mindig az orvos mozdulatait ismétli, legfeljebb a kézremegést szűri ki. Hogy ez a társadalmi hozzáállás változzon, ahhoz az embereknek toleránsabbá kell válniuk a kockázatokkal szemben, és szabályozási reformnak kell bekövetkeznie.

Ember és gép számára egyaránt érthető módon rögzíthetők és kommunikálhatók a fogalmak, kapcsolatok, összefüggések és történések
Ember és gép számára egyaránt érthető módon rögzíthetők és kommunikálhatók a fogalmak, kapcsolatok, összefüggések és történések

Három éve dolgozom az ISO (Nemzetközi Szabványügyi Hivatal) több vonatkozó munkacsoportjában, amely a biztonsági szabványokhoz kimondottan a sebészrobotikára vonatkozó kiegészítéseket hivatott kidolgozni. A hatalmas nézetkülönbségek és szakmai viták ellenére két éven belül minden bizonnyal elkészülnek ezek a szabványtervezetek. A szabvány azonban csupán egy ajánlás, amelyet törvény hiányában a szakma és a társadalom vagy elfogad, vagy nem. Ezért van szükség széles körű támogatásra.

Az évtized végére bizonyos robotikai alkalmazások, mint például az önvezető gépkocsik vagy a magányosan élő, idős embereknek szánt robotkedvencek széles körben elfogadottá válnak majd. Lendületesen csökken majd a robotok mérete, ha az évtized végén nem is, 2030-ban az orvosok már nanorobotokat fognak a páciensek szervezetébe juttatni helyi gyógyszeres kezelés vagy más beavatkozás céljából. A robotikában az igazi kihívás nem technológiai, hanem társadalmi, de meggyőződésem, hogy az előttünk álló években gyökeresen változni fog a robotok megítélése.

Kis Endre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[159913] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés