hirdetés
hirdetés

Gazdaság

Honnan fúj a siker szele?

A Magyarországon előállított exporttermékek negyedét felvevő Németország gazdasági növekedése évek óta meghatározza a külkereskedelmi kapcsolatoktól erősen függő honi gazdasági mutatókat, de a német külkereskedelemben egyre nagyobb szerepet kapnak az Európai Unión kívüli, főként távol-keleti országok.

hirdetés

A magyar gazdaság Németországra utaltsága és a két ország szoros összefonódása alapján indokolt Európa vezető gazdasági hatalma külkereskedelmi aktivitásának behatóbb vizsgálata. A német exportban például már évtizedes jelenség az a „keleti nyitásként” emlegetett politikai, gazdasági irány, amely a magyar kormány múlt év tavaszán elfogadott külgazdasági stratégiájában is nagy súlyt kapott.

A növekedést biztosító export

Németország külkereskedelmi forgalma az elmúlt évtizedben rendkívül egyenlőtlenül fejlődött: egyes években – például 2005-ben, 2006-ban, 2010-ben és 2011-ben – az export két számjegyű növekedést mutatott; megjegyezve, hogy a szóban forgó exportnövekedés – a 2005-ös év kivételével – 3,0 és igen magasnak számító, 4,2 százalék feletti gazdasági növekedéssel párosult.

Ellentétes irányú változásra, az exportforgalom csökkenésére a vizsgált időszakban kétszer került sor: először 2003-ban, majd 2009-ben, utóbb az európai, azon belül pedig a német gazdaság legsúlyosabb válsága idején a második világháború óta. Ekkor az export csaknem 20, az import 17,5, míg a bruttó hazai termék mennyisége több mint 5 százalékkal esett vissza úgy, hogy a 2008-as exportforgalmat és gazdasági teljesítményt – a 2010-es erőteljes növekedési dinamika ellenére – csak egy évvel később, 2011-ben sikerült meghaladni.

A német kivitel több mint 65, a behozatal pedig kereken 70 százalékkal emelkedett 2003 és 2012 között

A német kivitel több mint 65, a behozatal pedig kereken 70 százalékkal emelkedett 2003 és 2012 között. Az éves exporttöbblet 2007-ben már megközelítette a 200 milliárd eurót, a 2008 őszén bekövetkezett válság nyomán azonban a következő évben 140 milliárd euró alá esett vissza, majd újabb folyamatos növekedésnek indult, és a tavalyi 40 milliárdos emelkedés nyomán már csak 7 milliárd euróval maradt el az öt évvel korábbi rekordtól. A német gazdaság hajtóereje jellemzően továbbra is az exportban keresendő. Ezt igazolja, hogy a kivitel és a bruttó hazai termék aránya 2003 és 2011 között 30,9 százalékról 40,9 százalékra, 2012-ben pedig 41,5 százalékra emelkedett.

Exporteltolódás

Németország legfontosabb exportpiacai tradicionálisan a nyugat-európai fejlett ipari demokráciák és az Amerikai Egyesült Államok. 1995-ben Franciaország részaránya a teljes német kivitelben 11,7, a behozatalban pedig a 11 százalék volt, az Egyesült Királyságé 8,3, illetve 6,6, Hollandiáé 7,6, illetve a 8,6, Olaszországé pedig 7,6 és 8,8 százalék volt. Az 1990-es évek közepén öt márka exportbevételből csaknem három az „EU-tizenötök” országokból származott, míg ugyanezen országcsoport német behozatalban elért részaránya 56,4 százalékot tett ki. Ezzel szemben a német kivitelben elért részarány sem Kína, sem Oroszország esetében nem volt több 1,4 százaléknál: azaz mindkét ország Lengyelország és Csehország mögött szerepelt a német exportpiacok sorában, India részesedése pedig 0,6 százalék volt, annyi, mint Szlovákiáé és a balti államoké együttvéve.

A német kivitel évente átlagosan 7,5 százalékkal emelkedett 1995 és 2008 között. Az EU-tizenötökbe irányuló kivitel az átlagtól elmaradó mértékben, 6,5, míg az EU-n és az EFTA-n kívüli országokba irányuló export az átlagot meghaladó mértékben, 7,7 százalékkal emelkedett. Eközben mind az Európai Unióhoz 2004-ben és 2007-ben csatlakozott új tagországok csoportjába irányuló kivitel (13,4 százalék), mind pedig a BRIC-országokba (azaz Brazíliába, Oroszországba, Indiába és Kínába) irányuló német export kétszámjegyű dinamikával fejlődött. Kína és Oroszország esetében a teljes kivitel éves átlagát kétszeresen meghaladó mértékben.

A növekedési tendencia következménye, hogy miközben az EU régi tagországainak a teljes német kivitelben elért részesedése 1995 és 2008 között 58,2 százalékról 51,4 százalékra mérséklődött, addig az új tagországok részaránya 5,9 százalékról 11,9 százalékra emelkedett. Ezen belül Lengyelország részaránya az 1995-ös 1,7-ről 4,1, Csehországé 1,6-ról 2,8, Magyarországé pedig 0,9-ről 1,8 százalékra növekedett. Az EU-n és az EFTA-n kívüli országok részaránya az 1995-ös 35,9 százalékról 2008-ra 36,7 százalékra, ezen belül Kínáé 3,5, Oroszországé 3,3, Indiáé 0,8 százalékra emelkedett.

A magyar kormány által meghirdetett „keleti nyitás” folyamata, vagyis az Európába irányuló export részarányának csökkentése, illetve az Európai Unión kívüli országok súlyának növelése Németországban nem az elmúlt évtized második felében kezdődött. A szóban forgó tendencia már évtizedek óta tart, igaz, annyi változás történt, hogy a 2009-es gazdasági világválság és az azt követő recesszió óta különösen felgyorsult az említett folyamat.

Történelmi léptékű visszaesés: 2009

Noha egy évvel korábban már karnyújtásnyira voltak az ezermilliárd eurós exportforgalom realizálásától, a 2009-es gazdasági-pénzügyi világválság történelmi léptékű visszaesést hozott a német gazdaságban. A bruttó hazai termék mennyisége 5,1 százalékkal, az export több mint 18 százalékkal, az import csaknem ötödével, az exportnak a bruttó hazai termékhez viszonyított, korábban évről évre folyamatosan emelkedő aránya 6 százalékponttal esett vissza. A német exportőröknek a 2008-ban elért ezermilliárd eurós küszöböt csak két év elteltével, 2011-ben sikerült újból teljesíteniük, majd újabb egy év múlva megközelítették az 1100 milliárdos kiviteli forgalmat.

A német gazdaság szempontjából jelentős európai exportpiacok (elsősorban Franciaország, Olaszország és Spanyolország) máig tartó adósság- és növekedési válsága nyomán az európai partnerországoknak a teljes német kivitelben elért részaránya már 2007 óta folyamatosan csökken (lásd táblázatunkat). Az EU tagországoké a 2007-es 64,6-ról 2012-re 57 százalékra, ezen belül az euróövezeti országoké 43,8-ról 37,5 százalékra mérséklődött. Franciaországnak a német exportban elért részaránya a 2009-es 10,1-ről 2012-re 9,5 százalékra, Olaszországé 6,3-ról 5,1 százalékra, Spanyolországé a 2007-es 4,9-ről 2,8 százalékra esett vissza. A válság nyomán mérséklődött több, az előzőeknél kisebb, ám mégis jelentős európai piac, például Hollandia, Ausztria és Belgium német exportban elért részaránya is.

A gazdasági világválság az Európai Unió új tagországait, köztük a visegrádi négyeket sem kímélte, ám az országokat különböző mértékben érintette. Lengyelországban még 2009-ben, a válság évében is növekedett a bruttó hazai termék mennyisége, míg Magyarországon a gazdasági teljesítmény csaknem 7, az export több mint 10, míg az import 15 százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól. A visegrádi országoknak a német kivitelben elért részaránya a 2008-as 9,6-ről 2009-re 8,9 százalékra esett vissza. Ez nagyrészt az egyik évről a másikra csaknem 10 milliárd euróval kevesebb német árut felvevő lengyel, valamint a az 5,7 milliárd euróval zsugorodott magyar felvevőpiacnak tudható be. Az említett országok német kivitelben elért részaránya 4,1 százalékról 3,9 százalékra csökkent, a magyar részarány például 1,76 százalékról 1,45 százalékra esett vissza.

A német exportőrök Lengyelországba, Csehországba és Szlovákiába irányuló teljesítménye már 2011-ben meghaladta a 2008-ast, Magyarország esetében azonban még 2012-ben sem érte el a válság előtti mértéket. Magyarországnak a teljes német kivitelben elért részaránya 2008-ban még 1,76 százalék volt, de ez a válság és a hazai gazdasági teljesítmény visszaesése nyomán még 2012-ben sem haladta meg az 1,5 százalékot.

A cikk teljes terjedelemben a GyártásTrend Magazin áprilisi számában olvasható.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[128705] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés