hirdetés
hirdetés

Művelt mérnök

Itt kezdődik az autóversenyzés

Nemrég mutatták be a Kecskeméti Főiskola Gépipari és Automatizálási Főiskolai Kar (KEFO GAMF) legújabb versenyautóját, amely a következő Formula Studenten méri össze teljesítményét a többi autóval. De mi is az a Formula Student, milyen megpróbáltatásokon kell keresztülmenniük a résztvevőknek, és milyen rekordok születtek a versenyen?

hirdetés

Az első Formula Studenthez hasonló versenyt 1979-ben tartották, az első évadokban a texasi Austin egyeteme volt a rendezvény házigazdája, a későbbiekben is mindig valamelyik nagy amerikai felsőoktatási intézmény rendezte meg a diákversenyeket. A 2000-es évek elejétől jelentek meg az európai és az ausztráliai futamok (Európában először Nagy-Britanniában). Ezt követően minden évben egyre több ország csatlakozott a Formula Studenthez, napjainkban már 11 ilyen futamot rendeznek (a kecskeméti KEFO Motorsport autója idén a szeptember 11-én induló olasz versenyen vesz részt).

Nemcsak a klasszikus benzines autóknak rendeznek versenyeket, a különböző versenyágazatok céljai is eltérnek. A belső égésű motorok másik altípusát képviselik az etanolos (E85) üzemű autók versenyei, és a Formula-E sorozathoz hasonlóan külön mennek a teljesen elektromos autók is (utóbbival kapcsolatban a cikk végén olvashatnak egy érdekes hírt). A csapatok általában már meglévő motorokat használnak, ritkábban egy meglévő szériamotor nyomán fejlesztenek saját egységet, de az is előfordult már, hogy teljesen új egységet fejlesztettek ki. A legkedveltebbek természetesen a sportmotorkerékpárok erőforrásai (négyhengeres 5-600 köbcentis gépek), de a kisebb tömeg miatt többen favorizálják a V2-es és a szimpla egyhengeres elrendezésű motorokat is. A korai, 80-es évek eleji versenyeken egészen különleges motorok, köztük a forgódugattyús Wankelek nevezésére is akadt példa, és kifejezetten kedvelt volt a turbó- és a kompresszoros feltöltés alkalmazása.

Kihívások – a nevezéstől a versenyekig

A Formula Studenten induló autóknak nagyon sok és nagyon szigorú előírásnak kell megfelelniük, és többféle teszten kell átmenniük. Sőt, nemcsak az autónak, a csapattagoknak is számos megmérettetésen helyt kell állniuk. Ez a metódus nagyban hasonlít a Forma-1-es autóknál megszokott tesztekhez, igaz, a diákversenyautóknál sokkal nagyobb tervezői szabadságot engedélyeznek, így az autók is sokféleképpen nézhetnek ki, szemben a Forma-1-gyel, ahol minden autó gyakorlatilag egyforma. Persze azért itt sincs nagy „lazaság”: az autó építésére és a versenyzésre vonatkozó szabályokat egy 5000 oldalas szabálykönyv gyűjti össze.

Ahhoz, hogy egy autó el is indulhasson a hétköznapi értelemben vett versenyen, persze nem elég ezt a könyvet elolvasni, az autót megépíteni és a nevezési díjat befizetni. A Formula Studenten való részvételhez több, ún. mérföldkőnek nevezett lépcsőn kell megfelelnie mind az autónak, mind a csapatnak. A regisztráció során egy 10-15 kérdésből álló online tesztet kell kitölteni; a kérdéseket mindössze fél órával a regisztráció előtt hozzák nyilvánosságra, és egy órát kapnak a hallgatók a kitöltésre. Ha ez nem sikerül, a csapat nem indulhat a versenyen – a nagyobb csapatoknak itt is könnyebb dolguk van, egy emberre kevesebb kérdés jut.

A nevezéshez a diákoknak az autót a legapróbb részletekig, a szó szoros értelmében az utolsó csavarig (ábrákkal, diagramokkal és számításokkal együtt) bemutató dokumentációt kell leadniuk. A beadott dokumentumnak nemcsak műszakilag, hanem üzleti (pénzügyi) szempontból is be kell mutatnia az építést és a fejlesztést, minden kiadást indokolni kell, gyakorlatilag „el kell adni” az autót.

Ezután következik a verseny talán legnehezebb része, az ún. gépátvétel, ahol a szervezők megnézik, letesztel(tet)ik az autót. Ez egy többállomásos „vizsga”, ahol többek között az autó felépítését, borulékonyságát, hangnyomását (110 decibelnél nem lehet hangosabb) és a féktechnikai jellemzőit ellenőrzik. A statikus mérések után a dinamikus próbák következnek, amelyek szintén több fázisból állnak; egy 70 méteres „gyorsulásos”, és egy „nyolcasozós” kanyarodós szakaszból, ezek tulajdonképpen az autó menettulajdonságait hivatottak bemutatni. Ha ezek is megvannak, akkor indulhat el az autó a versenyen, amiről annyit érdemes tudni, hogy a Forma-1-gyel ellentétben itt pont fordítva zajlik az időeredmények jutalmazása: a legjobb időt autózó indul utoljára. Ennek megvan az az előnye, hogy egyrészt a nyilván a leggyorsabb autóra kíváncsi nézőközönség megvárja a verseny végét, másrészt az utolsóként induló autó már egy ideális, teljesen „felgumizott” (az előző autók által otthagyott guminyomok miatt kiváló tapadású) pályán indulhat.

Látható tehát, hogy a Formula Student egy konstruktőri verseny, azaz a hangsúly nem annyira a klasszikus versengésen, hanem a fejlesztésen és az autóépítésen – és közvetve a tapasztalatszerzésen, információgyűjtésen és a problémamegoldáson – van. Természetesen azért maga a futam is fontos eseménye a hallgatói autóversenynek.

Stuttgart GreenTeam - 0-ról 100-ra kevesebb, mint 2 másodperc alatt

A Formula Studenttel kapcsolatos legújabb hír bombaként robbant a szaksajtóban néhány hete, amikor az egyik elektromos autóval versenyző német csapat, a Stuttgart GreenTeam megdöntötte a 0-ról 100 km/h-ra gyorsulás világrekordját. Autójuk mindössze 6 ezredmásodperccel előzte meg a korábbi svájci rekordtartót, amikor 1,779 másodperc alatt érte el ezt a sebességet (ez 5 centi előnyt jelent). Ezeket az időket megdönteni igen nehéz feladat, ugyanis ilyenkor általában már nem az autó teljesítménye a döntő, hanem egy sor egyéb tényező, például a megfelelő tapadás.

A Stuttgart GreenTeam elektromos autója
A Stuttgart GreenTeam elektromos autója

Ehhez nehezebb autót kell építeni, viszont a túl nehéz autó sem jó, mert akkor meg a motorokból, illetve – elektromos autó esetén – az akkumulátorokból kell nagyobb teljesítményűt alkalmazni (ami további tömegnövekedést jelent, és így tovább). A németek által használt versenyautó tömege mindössze 155 kiló, akkumulátora 6,6 kWh-nyi energiát képes eltárolni. A beépített villanymotor 100 kW-ot (azaz 136 lóerőt) ad le, azaz tömeg/teljesítmény aránya a legerősebb verseny-motorkerékpárokéhoz hasonló. Menetteljesítményét jól jellemzi, hogy hasonló gyorsulási adatokat a több ezer lóerős dragsterek képesek csak hozni.

Veit András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés