hirdetés
hirdetés

Német acélipar

Harc a fair feltételekért

A május közepén rendezett „berlini acéldialógus” elnevezésű szakmai konferencián az ágazatot érintő belső kihívások eltörpültek a nemzetközi kereskedelempolitikai problémák mögött. 

hirdetés

A konjunkturális feltételek szerencsére nem kedvezőtlenek, sőt kimondottan biztatóak. Az acélipari vállalatok rendelésállománya az elmúlt hónapokban a múlt évi szinten stabilizálódott, sőt a nyersacéltermelés az év első három hónapjában 2 százalékkal még növekedett is az előző év azonos időszakához képest. Az általános gazdasági helyzet mind Németországban, mind Európa számos más országában bizakodásra ad okot, melynek köszönhetően az autóipar, a gép- és berendezésgyártás és más ágazatok acéltermékek iránti kereslete a belátható jövőben bizonyosan tovább erősödik.

Kínának évente több mint nyolcszor annyi felesleges kapacitása van, mint amennyit Európa legnagyobb termelőjeként Németország előállít (fotó: 123.rf)
Kínának évente több mint nyolcszor annyi felesleges kapacitása van, mint amennyit Európa legnagyobb termelőjeként Németország előállít (fotó: 123.rf)

A világ acélpiacát ugyanakkor jó ideje nagyfokú rendetlenség jellemzi. Kína jelenleg évi 350 millió tonna fölös termelői kapacitással rendelkezik, s már maga ez a tény is nagyon lenyomja az árakat. (Összehasonlításul: Németország, Európa legnagyobb termelőjeként a múlt évben 42,1 millió tonnát produkált.) A kínaiak az ország gazdaságát átfogó strukturális átalakítás részeként hozzá láttak ugyan a többletkapacitások leépítéséhez, de ma még nagyon a folyamat elején vannak. Hans-Jürgen Kerkhoff, a német acélipari egyesülés elnökének véleménye szerint a kínai többletkapacitás 2020 után még akkor is meg fogja haladni a 300 millió tonnát, ha az ottani kormányzat következetes lenne kapacitás-leépítési terve végrehajtásában.

A G20-as kör szükséges a megoldáshoz

A német gazdaságban betöltött szerepe folytán „báziságazatnak” tekintett acélipar a korábbi kedvezőtlen külpiaci tendenciák után beindult konszolidációs folyamata még ma sem zárult le, „s azt nem lehet olyan tisztességtelen versennyel fékezni, mint amilyennek különféle oldalról ki van téve” – fogalmazott a berlini rendezvényen tartott beszédében Brigitte Zypries szövetségi gazdasági és energetikai miniszter. Aki néhány nappal korábban éppen Pekingben tárgyalt, s akit az ottani megbeszélései arról győzték meg, hogy az acélipar problémáit kétoldalú keretek között egyáltalán nem, hanem csak szélesebb, a G20-as körben, a vezető ipari és felzárkózó országok vezetői között lehet megoldani.

Brigitte Zypries szövetségi gazdasági és energetikai miniszter (fotó: Andreas Amann)
Brigitte Zypries szövetségi gazdasági és energetikai miniszter (fotó: Andreas Amann)

Az első lépést a G20-csoporthoz tartozó országok állam- és kormányfői múlt év szeptemberében éppen Kínában tartott csúcstalálkozóján már megtették azzal, hogy elvi megállapodás született a problémák megoldását szolgáló konkrét lépések három éven belüli kidolgozásáról. (Bár az, hogy éppen a kínaiak partnerek lesznek-e a piaci elemek célul tűzött megerősítésében, még a jövő zenéje.) Ebből a szempontból talán előnynek számít, hogy az idén éppen Németország tölti be a G20-as országcsoport elnöki tisztségét.

Az európaiak és az amerikaiak ez idő szerint a kínai árut sújtó vámok kivetésével védik saját termelésüket. A Trump-adminisztráció mindemellett a német és más európai acélgyártókat is „unfair praktikák” elkövetésével vádolja, s jogot formál arra, a nem Kínából származó acéltermékeknek az Egyesült Államokba történő bevitelét is korlátozza. Ezt a célt szolgálta, hogy áprilisban az amerikai kormány dömpinggel megvádolva a német szállítókat büntetővámmal sújtott egyes oda irányuló szállításokat. Sigmar Gabriel német külügyminiszter a történtek kapcsán megállapította: „azzal védik az amerikai ipart, hogy a jobb német acélipart hozzák hátrányos helyzetbe”.

Az acélipar kétségkívül az energiaintenzív ágazatok közé tartozik, s nagyon érzékeny a nyersanyag- és energiaárak, valamint a szabályozás változásaira.

A digitalizáció hatása

Az ágazat jövőjével kapcsolatban Michael Hüther, az IWD kölni gazdaságkutató intézet főigazgatója egy, az acéldialógus alkalmából adott interjúban hangsúlyozta, hogy „a digitalizáció mindinkább feloldja az egyes ágazatok között meglévő határokat. Ez azt jelenti, hogy az acélipar is egyre több szolgáltatást kínál, a munkamegosztás tovább növekszik, a tudás mind specifikusabb lesz. Az értékteremtési folyamatban a vállalati kapcsolati rendszerek és kooperációs kapcsolatok egyre inkább digitálisan vezérelt értékteremtési hálózati rendszerekké fejlődnek. Emiatt pedig az acélipar a többi, ráépülő ágazat tevékenységében egyre fontosabb szerepet játszik. Egyszóval a nagy értékű acélra a digitális világban is szükség lesz.”   

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés