hirdetés
hirdetés

Fémfeldolgozó ipar Németországban

Fontos és nagyon konjunktúraérzékeny ágazat

Az acél- és fémfeldolgozó ipar Németország egyik legrégebbi és termékei felhasználói körét tekintve legmeghatározóbb ágazata. Az ágazatban tevékenykedő kisebb-nagyobb, túlnyomórészt a tulajdonos családok által vezetett cégek mintegy félmillió főt foglalkoztatnak, éves forgalmuk 80 milliárd euró körüli összeget tesz ki. Az előállított termékek felhasználói köre rendkívül széles: az autóipartól a villamos- és építőiparon keresztül a gép- és berendezésgyártókig terjed.

hirdetés

A német acél- és fémfeldolgozó ipar Észak-Rajna-Vesztfáliára koncentrálódik: a legnépesebb német tartományban található az ágazat szereplőit tömörítő szakmai szövetség (WSM) tagvállalatainak csaknem fele. A tartományban minden ötödik, a tartomány fém- és villamosiparában lévő munkavállalót az acél- és fémfeldolgozó iparban foglalkoztatnak; ennél magasabb részarányt csak a gép- és berendezésgyártás képvisel.

A járvány a fémfeldolgozó ipart sem kímélte

Az ágazat a német gazdaság, de különösen az ipar átlagánál jóval nagyobb mértékben megszenvedte a koronavírus-járvány nyomán bekövetkező válságot; ráadásul ez a termelési volumen és kapacitáskihasználtság ritkán megélt hullámzása mellett ment végbe.

Első pillantásra egészen kiváló eredménynek látszik, hogy az ágazat termelése 2020 harmadik negyedévében húsz százalékkal meghaladta az előző negyedévit. Figyelembe véve azonban, hogy ez a teljesítmény 10,6 százalékkal elmaradt a 2019 július és szeptember közöttitől, az év első kilenc hónapjában pedig a visszaesés mértéke 15,7 százalék volt, jól látható a válságból adódó, főként az acél- és fémfeldolgozó ipari termékek felhasználói körében bekövetkezett kereslet-, illetve az ennek nyomán kialakult termeléscsökkenés. E sorok írásakor 2020-ra vonatkozó teljes éves adatok még nem állnak rendelkezésre; a szakma ismerői az ágazat termelésének visszaesését a mínusz tizenkettő és tizenöt százalék közötti tartományba helyezik (megjegyezve, hogy a bruttó hazai termék mennyisége „csak” öt százalékkal maradt el az egy évvel korábbitól).
Az elmúlt év áprilisa és júniusa között az export visszaesése meghaladta a belföldi szállításokét, majd a harmadik negyedévben az exportnak az előző negyedévihez viszonyított 23,2 százalékos növekedése meghaladta a belföldi szállítások 19,4 százalékos növekedését. 2020. január és szeptember között a 2019 első háromnegyed évivel összevetve az export- és a hazai szállítások nagyjából azonos mértékben, 17,9, illetve 17,4 százalékkal estek vissza.

A pozitív irányú változások reménysugara első ízben tavaly szeptemberben futott át az ágazaton, amikor a beérkező rendelések 5,8 (ezen belül a belföldiek mintegy 9, míg az exportrendeléseké csupán 0,6) százalékkal haladták meg a 2019. 9. havit. A pozitív irányú változás októberben is folytatódott; legalábbis erre utal az ágazat vállalatainak az aktuális üzleti helyzettel kapcsolatos mutatójának javulása (igaz, a következő fél évre vonatkozó üzleti várakozásokban ez még nem volt felfedezhető).

Az autógyártók és a fémfeldolgozók „kéz a kézben” bukdácsoltak

A nagy német ipari ágazatok közül a koronavírus-járványt kísérő válság különösen súlyosan érintette a személyautó-gyártást, amit természetesen az acél- és fémfeldolgozó ipar is megérzett. Március és augusztus között a foglalkoztatottak száma 3 százalékkal csökkent. Tekintettel arra, hogy az ágazat vállalatai nagy előszeretettel éltek a szövetségi kormány által felkínált „rövidített munkaidő”, azaz a „Kurzarbeit” adta átmeneti könnyítéssel, az ágazat helyzetére nézve kifejezőbb, hogy a teljesített munkaórák száma a válság hónapjaiban csaknem 20 százalékkal mérséklődött.

A rendelkezésre álló termelési kapacitások kihasználtsága a 2018. nyári 88,3 százalékról bő másfél év alatt, 2020. januárra 78,1 százalékra csökkent, áprilisra 68,7 százalékra tovább zuhant, és ez júliusban is a két évvel korábbinál húsz százalékponttal alacsonyabb szinten maradt. Októberben aztán megjelentek az élénkülés jelei, és sikerült legalább a 76,1 százalékos szint újbóli elérése.

Az, hogy közép- és hosszabb távon hogyan alakul a német acél- és fémfeldolgozó ipar jövője, külső tényezők, nevezetesen az autóipar szerkezetváltásának, az ipar digitalizációjának és a klímaváltozás vállalatokra és azok termelési folyamataira gyakorolt hatásainak függvénye. Emellett némi bizakodásra ad okot az Európai Uniónak a brit kormánnyal az utolsó pillanatban létrehozott kereskedelmi megállapodása és a Joe Biden nevével fémjelzett új washingtoni kormányzat hivatalba lépése.

Holger Ade, a WSM ipari és energiapolitikáért felelős vezetőjének a szövetség folyóiratában kifejtett véleménye szerint „hosszabb távon nagy kérdés a kereskedelmi hatalmi központok viszonyának alakulása, az európai és a nemzeti ipari stratégiák kiegyenlített továbbfejlesztése úgy, hogy abban a nagy globális szereplők érdekei mellett a kis- és középvállalatok tevékenységét meghatározó értékteremtési láncok kockázatai és kihívásai is figyelembe vétessenek”.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés