hirdetés
hirdetés

Lemaradásban

Európa lejjebb csúszott

Növekedett az Európán kívüli versenytársak előnye a kutatás-fejlesztésben

Tíz évvel ezelőtt az akkor 15 tagállamból álló Európai Unió azt a célt tűzte ki maga elé, hogy a kutatásra és fejlesztésre fordított (állami és vállalati) kiadások nagyságát a bruttó hazai termék 3 százalékára emelik. Ma már tudjuk, hogy ezt a célt nem sikerült elérni. 

hirdetés

A kölni gazdaságkutató intézet egy, a közelmúltban megjelent tanulmánya emlékeztet arra, hogy míg Japánban és az Egyesült Államokban már 2000-ben a GDP mintegy 3 százalékát kutatásra és fejlesztésre fordították, az Európai Unió akkori 15 tagállama átlagában ez az arány nem volt több 1,85 százaléknál. 

Ázsia már régen lehagyta Európát
Ázsia már régen lehagyta Európát
Emlékezetes, hogy az unió állam- és kormányfői 2000 márciusában elfogadták az ún. lisszaboni stratégiát, amely nem egyszerűen e versenytársakkal szembeni lemaradás ledolgozását tűzte célul, hanem azt is megfogalmazta, hogy az Európai Uniónak tíz év alatt a világ legversenyképesebb és a tudomány által legdinamikusabban támogatott gazdasági térségévé kell válnia. A k+f kiadásoknak el kell érniük a bruttó hazai termék 3 százalékát úgy, hogy ennek két harmadát a gazdaság szereplői biztosítják.

A valóságban ehelyett annyi történt, hogy 2008-ra mindössze 0,1 százalékponttal, 1,95 százalékra sikerült feltornászni a k+f célú kiadásoknak a régi tagállamok gazdasági teljesítményéhez viszonyított arányát, melynek következtében nem, hogy nem csökkent, hanem egyes Európán kívüli országokkal, így Japánnal és Dél-Koreával szemben, még jóval növekedett is a lemaradás.

Uniós helyzetkép

Az unió régi tagországai a k+f célú kiadások alakulása szempontjából három csoportba oszthatóak:

• Svédország, Finnország, Dánia és Németország már 2000-ben is az európai kutatási élvonalba tartoztak, s k+f célú kiadásaikat a gazdasági teljesítményhez viszonyítva tovább növelték;

• Ausztria, Portugália, Spanyolország és Írország k+f célú kiadásai alacsonyabb bázisról szintén emelkedtek; (sőt Ausztriának 2,86 százalékos aránnyal Németországot is sikerült megelőznie);

• Míg Franciaország, Belgium, az Egyesült Királyság, Hollandia és Luxemburg esetében nem, hogy nem emelkedett, hanem egyenesen mérséklődött a k+f célú kiadásoknak a bruttó hazai termékhez viszonyított aránya, melynek következtében a többi, s ezen országok közötti szakadék tovább növekedett.

Németország, Európa vezető gazdasági hatalma 2,64 százalékos részarányával továbbra is elmarad a 2000-ben célul tűzött 3,0 százaléktól, ráadásul 2008-ra az unió 15 régi tagállamai sorában a harmadikról az ötödik helyre csúszott vissza. Külön problémát okoz, hogy a vállalatokat sem sikerült a kívánt mértékben a k+f célú kiadások növelésére ösztönözni, az általuk kutatásra és fejlesztésre fordított kiadások aránya a tizenöt ország átlagában nyolc év alatt mindössze 0,05 százalékponttal, 1,24 százalékra emelkedett.

Pozitív kivételként Ausztria és Portugália érdemel kiemelést; az alpesi országban a 2000. évihez képest 0,76 százalékponttal, (a régi tagországok átlagához képest tizenötszörös különbséggel), 1,89 százalékra sikerült növelni a gazdálkodói szféra által viselt részarányt. A siker titka mindkét országban a vállalatok kutatási-fejlesztési tevékenysége adózási eszközökkel való támogatásában keresendő. Ausztriában sikerült az ott megtelepedett multinacionális vállalatokat erőteljesebb k+f tevékenységre ösztönözni, melynek eredményeként ma a vállalati szféra k+f kiadásainak több mint felét ezen vállalatok invesztálják.

A német példa

Németországban ezzel ellentétes tendencia jellemző: a vállalati szféra k+f kiadásainak a bruttó hazai termékhez viszonyított részaránya a 2000. évi 1,73 százalékról 2008-ra 1,85 százalékra emelkedett, (ami abszolút számokban 30 százalékos, 35,6 milliárd euróról 46,1 milliárd euróra történt növekedést jelent); ugyanakkor a külföldi érdekeltségű vállalatoknak a vállalati szféra k+f kiadásokhoz való hozzájárulása relatíve mérséklődött. Ágazati megoszlásban Németországban több mint minden harmadik k+f célra felhasznált eurót a járműgyártásban, minden hatodikat a villamosiparban, csaknem minden tizediket a gép- és berendezés-gyártásban költik el, így e három ágazat használja fel a vállalati szféra összes k+f kiadásai csaknem két harmadát.

Továbbra is a járműgyártás vezet
Továbbra is a járműgyártás vezet
A kutatási-fejlesztési tevékenység személyi feltételei tartományonként rendkívül eltérő képet mutat. Tízezer foglalkoztatottra vetítve a k+f területen a legmagasabb létszámot Hessen és Baden-Württemberg feldolgozóiparában foglalkoztatják, ötször-hatszor annyit, mint Szász-Anhalt tartományban vagy a Saar-vidéken. A kutatásra-fejlesztésre fordított összegek nagyságával párhuzamosan, azzal nagyjából azonos dinamikával emelkedik a k+f területen foglalkoztatottak száma. A feldolgozóiparban a k+f területen foglalkoztatottak számát tekintve Európa vezető hatalma nem áll rosszul, csak a finnek és a svédek előzik meg; ugyanakkor a szakemberhiány a belátható jövőben egyre nagyobb problémát fog jelenteni.

Szakmai körökben ezért is üdvözlik a szövetségi kormány azon döntését, hogy a költségvetési intézményeket egyaránt érintő takarékossági intézkedések nem érintik az állami forrásból végzett k+f tevékenységet, sőt még növelik is a k+f tevékenységre rendelkezésre bocsátott állami forrásokat. A kölni gazdaságkutató intézet szakértői szerint Németországnak akkor, s csak akkor sikerül a k+f kiadásoknak a GDP-hez viszonyított viszonylag magas arányát megtartania, ha sikerül mérsékelni a szakemberhiányt, s több műszaki és tevékenységi végzettséggel rendelkező fiatalt kiképezni.

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés