hirdetés
hirdetés

Robotika

Emberközpontú robotika - mi lesz a jövő?

Az otthoni, orvosi és egyéb szervizrobotok lehetőségei kitágulnak. A felhőalapú működés lehetővé teszi, hogy a robotok a laborokból kilépjenek a valós életbe, ahol biztonságosan és megbízhatóan segíthetik a mindennapjainkat.

hirdetés

Napjainkban forradalmi változások zajlanak a robotikában. Azon eszközök mellett, amelyeket az elmúlt húsz évben az ipari környezetben, főleg a gépgyártásban alkalmaztak, megjelent egy merőben új irány, a szervizrobotika, amely magában foglalja az otthoni, az egészségügyi, az orvostechnikai és számos egyéb alkalmazást. A kétféle megközelítés között az az óriási különbség, hogy ez utóbbiak már nem olyan nagy, félelmetes szörnyek, amelyektől tartaniuk kellene az embereknek, hanem kifejezetten olyan rendszerek, amelyeket azért fejlesztettek, hogy az emberek segítségére legyenek. Az Óbudai Egyetem Bejczy Antal iRobottechnikai Központjában elsősorban ilyen robotikával foglalkoznak. Olyan alkalmazásokat keresnek és fejlesztenek, amelyek jó szolgálatot tehetnek az embernek. Munkájuk egyik része az orvosi robotikára, másik része egy új megközelítés, a felhőalapú robotika lehetőségeinek a vizsgálatára, illetve alkalmazására terjed ki.

Információ külső adatbázisokból is

Akárcsak számos más felhőalkalmazásnál, a robotoknál is sok olyan feladat merül fel, amely nagy számítási kapacitást igényel, vagy amelyet csak több robot együttműködésével lehet elvégezni. Ilyen helyzet állhat elő például egy katasztrófa sújtotta területen. A hasonló esetek hívták életre azt az elképzelést, hogy próbáljunk meg minél több egyszerű robotot építeni, majd azokat összekapcsolni. A robotok számára a felhő biztosítaná a közös operációs platformot, illetve a központi agyat. A felhő fogadja és feldolgozza a robotok szenzoraiból beérkező adatokat, illetve az összegyűjtött adatok alapján a felhő irányítja a hozzá kapcsolódó robotokat.

„Igazság szerint a kooperatív robotok vagy a robotként működő elosztott rendszerek már évekkel ezelőtt megjelentek. Sőt, létezik az úgynevezett „swarm”-irányzat vagy rajrobotika is, amikor nagyon sok apró, egyszerű robot dolgozik együtt, és próbál csoportosan például egy felderítési feladatot elvégezni. A felhőalapú robotika újdonsága, hogy képes más területeken már rendelkezésre álló adatbázisokat is kihasználni. Ha mondjuk egy robot fényképezőgépe készít egy felvételt, akkor megpróbál hasonló képeket találni a felhőben, valamint mindenféle egyéb olyan információt felkutatni, amely hasznos lehet a feladat elvégzése szempontjából. Vegyünk például egy mobil robotot, amely ide-oda közlekedik, megy egyik szobából a másikba. Ha egy ajtóhoz ér, azt ki kell nyitnia. A felhőhöz kapcsolódó robot a beküldött fénykép alapján megkapja a központi „agyból” (a felhőből) az ajtónyitáshoz szükséges információt, így nem kell a robotokat egyenként beprogramozni minden várható eseményre. A felhőalapú működés fontos része az is, hogy a robotok a megszerzett tudásukat vissza tudják táplálni a felhőbe, közkinccsé téve azt a többi robot számára. Ezáltal kitágulnak a robotok lehetőségei: a felhővel leomlik egy korlát, és a robotok a biztonságos, kiszámítható laboratóriumból kiléphetnek a mindennapi élet szövevényes helyzeteibe” – fogalmaz Haidegger Tamás adjunktus, a Bejczy Antal iRobottechnikai Központ igazgatóhelyettese.

Kritikus pont a kommunikáció

A felhőalapú robotikában tehát az intelligencia központi helyen van, oda fordulhat minden robot, és onnan szerezheti meg a számára szükséges tudnivalókat. Az internetalapú kapcsolattartást a fejlesztők úgy próbálják szervezni, hogy az minél hatékonyabb legyen. Ahelyett, hogy konkrét tudást táplálnának a robotokba, arra próbálják felkészíteni őket, hogy releváns kérdéseket tegyenek fel a központi tudás- és adatbázisoknak. A feladat természetesen roppant bonyolult, sok technológiát kell összekapcsolni, illetve gondoskodni kell arról is, hogy az óriási adattömegből, a big datából kiválasztott információ feldolgozható formában álljon a robotok rendelkezésére.

Kulcskérdés a kommunikáció, amely különösen a kritikus alkalmazásoknál kap kiemelt figyelmet. Úgy kell a kommunikációs csatornákat kiépíteni, hogy azok megbízhatósági és biztonsági szempontból a legszigorúbb követelményeknek is megfeleljenek. A felhőalapú működésnél azonnal drasztikus negatív következményekkel járhat, ha egy robot elveszíti a kapcsolatot a központi aggyal.

Mobil robotok, azaz önjáró autók az utakon

A felhőalapú robotika terén a világ ma még csak tapogatódzik. A kutatólaborokban rengeteg érdekes koncepció merült és merül fel. Ilyen például, amikor a robot az interneten, illetve a felhőn keresztül kapcsolódik egy okostelefonhoz, amely a robot szemét és agyát adja.

Haidegger Tamás szerint az elkövetkező 5 évben várható, hogy a mindennapi életünkben is megjelennek a felhőhöz kapcsolódó robotok. Egy-két éven belül kialakulnak a kulcsfontosságú alkalmazási területek. Valamely iparágban majd igazi hozzáadott értéket látnak a robotokban, és onnantól kezdve a kutatás átvált tényleges termékfejlesztésbe. A termék aztán a piaci igényeknek megfelelően terjed és fejlődik tovább.

Nem kell már sokat várni arra, hogy a közlekedésben részt vevő robotok gyökeresen átformálják az emberiség robotokról alkotott képét. Itt vannak például az önjáró autók, amelyek klasszikus értelemben vett mobil robotok, még akkor is, ha külső megjelenésük nem egy robotot, hanem egy hagyományos autót juttat az ember eszébe. Az önjáró autóban az embert – mint vezetőt – mesterséges intelligenciára, algoritmusok halmazára cserélik, tehát az önjáró autó semmiben sem különbözik egy mobil robottól, amely természetesen folyamatos kapcsolatban áll a környezetével és akár a felhővel is.

„Hamar eljöhet a pillanat, amikor a társadalom elfogadja az önjáró autókat. Ha az emberek meggyőződtek róla, hogy a technológiai háttér rendelkezésre áll, a váltás gyorsan bekövetkezhet. Nagyot lendíthet a folyamaton, hogy a robottechnikával biztonságosabbá tehető a közlekedés, sok veszélyes helyzet, karambol megelőzhető. A fokozottan ár- és kockázatérzékeny biztosítók például minden bizonnyal támogatják majd az önjáró autók használatát, hiszen így pénzt takaríthatnak meg” – hangsúlyozza Haidegger Tamás.

Drónok mindenütt

Nem kell sokat várni rá, hogy mindennapi életünket a légi közlekedésben alkalmazott robotika is látványosan befolyásolja. A nagy repülőgépek robotpilótái tulajdonképpen már ma is felhőalapú robotoknak tekinthetők, de az autonóm légi járművek, a kis repülők és helikopterek (az úgynevezett drónok) alapvetően most jutottak el arra a fejlettségi szintre, hogy bizonyos feladatokat nyugodtan rájuk lehessen bízni. Ezek az eszközök ma már elbírnak kisebb hasznos terheket, például fényképezőgépet, gyógyszert, élelmiszert vagy egyéb csomagot, és – a felhőből kapott rengeteg információt felhasználva, még mostoha időjárási körülmények között is – biztonságosan célba jutnak. A felhő itt kettős szerephez jut: egyrészt platformot teremt ahhoz, hogy a környezeti paraméterek hatalmas tömege valós időben illeszkedjen a drónt vezérlő algoritmusokhoz, másrészt összegyűjti, feldolgozza és elosztja a drónokból érkező óriási mennyiségű adatot.

„A légi közlekedésben alkalmazott robotok nem csupán új lehetőségeket nyitnak, hanem nagy kihívások elé is állítják a társadalmunkat. Számos, korábban nem szabályozott kérdést kell megvizsgálni és megnyugtatóan rendezni. Eddig senkinek sem kellett például attól félnie, hogy a levegőből valaki vagy valami megsérti a személyiségi jogait (leszámítva a hatóságokat és a katonaságot). Egy drón azonban szinte észrevétlenül készíthet fotókat a levegőből, sőt akár egy bombát is ledobhat. A körültekintő szabályozás tehát elkerülhetetlen” – hívja fel a figyelmet az Óbudai Egyetem adjunktusa.

Robotika – a jövő meghatározó technológiája

Magyarországon a robotikai kutatások nincsenek előtérben. Ennek legfőbb oka, hogy a tevékenység rendkívül drága mulatság. Maguk a robotok is drágák, és a robotikához értő szakemberek alkalmazása is költséges. Sokrétű és mély tudásra van ugyanis szükség ahhoz, hogy valaki el tudjon mélyedni a szakterületen. Akadályozó tényező az ipar hiánya, azaz nincs olyan felvevőpiac, ahol egy jó robotikai szakember megtalálná a helyét. Jellemzően csak robotszerviz-mérnökökre van igény, érdemi fejlesztés kevés helyen zajlik. Megnehezíti a robotikai kutatásokat és fejlesztéseket a pályázati finanszírozás decentralizált rendszere is. Ez az oka annak, hogy a budapesti műszaki felsőoktatási intézményekben mára elavultak a robotikai kutatásokhoz nélkülözhetetlen eszközök.

A hazai helyzet már csak azért is szomorú, mert a robotikát világszinten kiemelten kezelik. Mindenütt óriási ütemben fejlesztenek a startupok és mamutcégek egyaránt, a robotos cégek sorra jelennek meg a tőzsdén. Figyelemre méltó, hogy a Google is beszállt a robotikai iparba: 2013 végén 17 sikeres robottechnikai céget vásárolt fel. Friss hír, hogy az ICT-óriás a Johnson & Johnsonnal közösen sebészrobot fejlesztésébe kezdett.

Az Óbudai Egyetemen 3 évvel ezelőtt határozták el egy új robotlabor létrehozását. A koncepció lényege, hogy a Bejczy Antal iRobottechnikai Központ névre keresztelt labor az egyetem összes karáról összefogja mind az emberi erőforrást, mind az eszközállományt. A központosítás révén, illetve az így elnyert egyetemi támogatásnak és pályázati forrásoknak köszönhetően a labornak mára sikerült figyelemre méltó kutatás-fejlesztési eredményeket elérnie. Kutatói úgy értékelik, hogy bekerültek egy „elit klubba”, azaz részt tudnak venni pályázatokon, rangos konferenciákat látogathatnak, bekerülhetnek nemzetközi konzorciumokba. Olyan kutatási partnerekkel dolgozhatnak együtt, akik a szakma csúcsát képviselik. Sikereik elismerésének számít, hogy egy amerikai cég a labornak adományozta a sok millió forint értékű Da Vinci robotot.

Az idei tanév újdonsága a robotika mesterszak elindítása. Az országban egyedül az Óbudai Egyetemen szakosodhatnak a villamosmérnök- és informatikushallgatók a robottechnikára.

Mallász Judit
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés