hirdetés
hirdetés

Infokommunikáció az egészségügyben

Elkezdődött

Legalább 1999-es felbukkanása óta jelentős káosz alakult ki az eHealth kifejezés meghatározása körül. Nagyon leegyszerűsítve egyes értelmezések szerint a szó csupán az egészségügy és a világháló összefonódását takarja, mások szerint úgy összességében az ágazat digitalizációjára utal. Jelen cikkünkben a második megközelítést preferáljuk.

hirdetés

Magyarországon szeptember elsején elkezdődött az egészségügyi intézmények szabad csatlakozása az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Térhez (EESZT). A mesterségesen létrehozott „párhuzamos univerzum” fő rendeltetése a szakma által nap mint nap kitermelt adatözön számítógépes begyűjtése és központosítása, hogy aztán az ország bármely pontján a hitelesített egészségügyi szolgáltatók hozzáférhessenek a beteget érintő legfontosabb tudnivalókhoz.

A cél, hogy az egyes orvosok a páciensek kórtörténetére, gyógyszerezésére, vizsgálati eredményeire stb. vonatkozó legkülönbözőbb és legpontosabb információk birtokában a lehető legprecízebb diagnózist és optimális kezelést nyújthassák a betegnek. Az EESZT kommunikációs szupersztrádáján a szakemberek egyszersmind szakadatlan tapasztalatcserét folytathatnak egymással. A rendszer használata a közfinanszírozású egészségügyi intézmények számára novembertől kötelezővé válik.

Az éles üzemmel egy időben az EESZT részeként elstartol az e-recept funkciója, amellyel az orvos immár a szolgáltatás számítógépes felhőjébe elektronikus formában töltheti fel a kitöltött vényeket, hogy aztán a patikus az ország bármely pontján az információt azokról leolvasva adhassa ki a gyógyszereket. Mivel az Elektronikus Egészségügyi Szolgáltatási Tér az egészségügy teljes infokommunikációs átalakítása, gyakorlatilag egy az egyben az eHealth magyarországi megtestesülése. Van ugyanakkor a fogalomkör világában egy fontos terület, amely úgy-ahogy kimaradt a hazai rendszerből. A távorvoslásról beszélünk.

A távorvoslás az egészség, a közegészség és az egészségügyi oktatás javítását célzó telekommunikációs eszközök és módszerek összességét jelenti. A koncepción belül négy könnyen szétválasztható területet különböztethetünk meg: 

  • Élő videó: valós idejű, kétirányú kapcsolat egy páciens és egy orvos (vagy két orvos) között audiovizuális technológia segítségével. Ez a fajta szolgáltatás szükség esetén hatékonyan helyettesítheti a személyes találkozásokat. Konzultációhoz, kórmegállapításhoz és esetenként kezelésekhez is célravezető lehet.
  • Store-and-forward (tárol és továbbít) megközelítés: digitálisan korábban rögzített kórtörténet, például korábban felvett videók és digitális képek (röntgenleletek, fotók, stb.) továbbítása biztonságos elektronikus kommunikációs rendszereken, többnyire specialistáknak az eset kivizsgálása céljából.
  • A betegek orvosi távfelügyelete (remote patient monitoring, vagyis RPM): az orvostól távol tartózkodó páciens egészségi állapotának állandó megfigyelése egy nála kint lévő eszközzel, és a mért biometrikus adatok begyűjtése elektronikus távközlési technológiákkal (bővebben lásd lejjebb).
  • mHealth (mobil eszközök alkalmazásával): egészségügyi és közegészségügyi gyakorlat és oktatás nyújtása mobilkommunikációs eszközök, például okostelefonok, tabletszámítógépek és személyes digitális asszisztensek (PDA-k) segítségével. Az alkalmazások között szerepelnek például az egészséges viselkedést előmozdító, célzott szöveges üzenetek és a betegségek kitörésére vonatkozó széles körű figyelmeztető jelzések is.

RPM-alkalmazások

A betegek orvosi (vagy személyes) távfelügyelete esetében az élettani információt, például a vérnyomást és a szubjektív betegadatokat perifériás (a betegnél kint lévő) eszközökkel szenzorok gyűjtik össze. Perifériás eszköz például a vérnyomásmérő mandzsetta, az impulzusmérő és a glükométer is. Ezt követően az adatok vezeték nélküli távközlési eszközökön keresztül jutnak el az egészségügyi szolgáltatókhoz. Az információt egy egészségügyi szakember vagy egy klinikai döntéstámogató algoritmus segítségével kiértékelik az esetleges problémák detektálásához, és szükség esetén a betegeket, a gondozóikat és az orvosokat azonnal figyelmeztetik. Ennek eredményeképpen az időben történő tájékozódás pozitív kimenetelű beavatkozásokat eredményez. Az alábbi részben bemutatunk néhány példát az RPM-alkalmazásokra, de a megközelítés korántsem csak ezekre az egészségi állapotokra korlátozódik.

  • Demencia és elesések: Az RPM-technológia a folyamatos megfigyelés révén az elesés kockázatának kitett, demenciában szenvedő betegek számára biztonságot nyújthat, és segíthet megőrizni a testi épségüket. Az ilyen módszerek esetében a szenzorokat a páciensek testén vagy a mozgást segítő eszközeiken (bot, járókeret) helyezik el. Az érzékelők az egyén helyzetét, járását, lineáris gyorsulását és szögsebességét is figyelik, és matematikai algoritmust használnak az esések valószínűségének előrejelzésére, a mozgásváltozások észlelésére és a gondozók figyelmeztetésére. A Wi-Fi-n, globális helymeghatározó rendszeren (GPS) vagy rádiófrekvenciákon keresztül végzett nyomon követés lehetővé teszi a gondozók számára, hogy megtalálják az elkóborolt időseket.
  • Cukorbetegség: A cukorbetegség kezeléséhez több paraméter ellenőrzése szükséges: vérnyomás, súly és vércukorszint. A vércukorszint és a vérnyomás értékének valós idejű kiközvetítése szükség esetén azonnali figyelmeztetést tesz lehetővé a betegek és az egészségügyi szolgáltatók számára. Bizonyíték van arra, hogy az RPM-es napi cukorbetegség-kezelés ugyanolyan hatékony, mint a háromhavonta tett szokásos klinikai vizitek.
  • Pangásos szívelégtelenség: A szívelégtelenségben szenvedő betegek otthoni megfigyelésére vonatkozó szakirodalmi áttekintés azt mutatja, hogy számukra az RPM javítja az életminőséget, javítja a páciens-orvos kapcsolatot, lerövidíti a kórházi tartózkodás időtartamát, csökkenti a halálozási arányt, és leszorítja a költségeket az egészségügyi rendszerben.
  • Meddőség: Egy tanulmány nemrég kimutatta, hogy az in-vitro megtermékenyítő (IVF) kezelésre szoruló betegeknél a hormonok vérszintje alapján a termékeny időszakokat meghatározó távoli kontroll sikeres terhességek tekintetében ugyanolyan eredményes volt, mint egy ciklus a lombikbébiprogramban. Ez utóbbi átlagos, 15 000 dolláros költségével szemben a távoli páciensmonitorozó termék és szolgáltatás költsége 800 dollár volt, ami 95 százalékos megtakarítást jelent.
Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[212867] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés