hirdetés
hirdetés

Német gazdaság

Élénkülésben bízva

Európában véget ért a recesszió, a felzárkózó országokban stabilizálódott a gazdaság, s az Egyesült Államokban is erősödött a jövőbe vetett bizalom - Németország továbbra is bizakodik.

hirdetés

A 2013. év nehezen indult a német exportőrök számára: az első félévi export 0,6 százalékkal elmaradt az egy évvel korábbitól; igaz, az importban még jelentősebb, 1,7 százalékos visszaesést regisztráltak a 2012 első hat havihoz képest. Az év második felében ugyan élénkült a vállalatok exporttevékenysége, mégsem sikerült teljes mértékben ledolgozni a lemaradást, s megismételni a 2012. évi forgalmat, sem a kivitelben, sem a behozatalban.

2014-re jóval bizakodóbbak a német vállalatok. Az ipari és kereskedelmi kamarák a közelmúltban két és fél ezer, kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkező, németországi székhelyű vállalat körében végzett felmérése szerint a német gazdaság szereplői bíznak a múlt év második felében megindult élénkülés folytatódásában, a kamarai felmérés eredményeit összegző tanulmányt idézve „az őket támogató hátszél megerősödésében”.

Kedvező pozícióban a német vállalatok

Az ázsiai országokban (ASEAN-államok, Dél-Korea, Kína) különösen a vegyipari és járműipari vállalatok látnak kedvező piaci lehetőségeket. Kínában – a gazdasági növekedés múlt évi átmeneti lassulása után – részint az állami szférát érintő szabályok liberalizálásától, részint a lakossági fogyasztás egyebek között a társadalombiztosítás bevezetéséből adódó bővülésétől várnak erőteljesebb impulzusokat a német vállalatok. Indiában egyelőre kérdéses a piacnyitás mértéke, a fejlődés további élénkítéséhez többek között a korrupció elleni harc folytatása, valamint az infrastruktúra és a képzés fejlesztése teremtene alapot. Mindemellett olyan, „második sorba sorolt országok”, mint Vietnam, egyre nagyobb szerepet játszanak a térség növekedésében.

Kelet-Európában elsősorban azok a német vállalatok profitálhatnak, amelyek már régóta jelen vannak a piacon
Kelet-Európában elsősorban azok a német vállalatok profitálhatnak, amelyek már régóta jelen vannak a piacon

Dél-Amerika ellentmondásos képet mutat: olyan országokban, mint Kolumbia, Peru és Chile tovább nyitnak, s kedvező piaci lehetőségeket kínálnak. Mexikóban a végrehajtott adóreform és az annak részét képező adóemelések fékezik a fejlődést, míg olyan nagy piacokon, mint Argentína és Brazília, a protekcionista tendenciák erősödése visszaveti a növekedést, (bár az idei labdarúgó-világbajnokság pozitív impulzusokat kölcsönözhet a brazil gazdaságnak, s ez a német vállalatok számára is új esélyeket teremt).

Kelet-Európában folytatódik a gazdaság modernizálása, s ebből elsősorban azok a német vállalatok profitálhatnak, amelyek már régóta jelen vannak a piacon, kiismerve magukat a nehéz bürokratikus környezetben. A Közép- és Közel-Keleten a nyersolaj iránti kereslet továbbra is élénk volta, valamint a növekvő lélekszám kínál kedvező esélyeket a térség piacain régen jelen lévő vállalatok nagy értékű termékei számára.

Ezzel szemben Észak-Afrikában a német vállalatok továbbra is visszahúzódóak, mert a politikai változásokkal szembeni remények ma még alig vannak hatással a gazdasági élénkülésre: Tunéziában és Egyiptomban sürgető lenne a gazdasági reformok kidolgozása és életbe lépése, Líbiában pedig még ma sem olyan biztonságos a helyzet, hogy német vállalatok széles köre oda exportáljon.

Számokban kifejezve mindez azt jelenti, hogy a 2013. évi megtorpanás után 2014-ben a német export akár 4 százalékkal is meghaladhatja az egy évvel korábbit. Az export növekedését váró és annak visszaesésére számító vállalatok százalékokban számított különbsége Észak-Amerika esetében a legmagasabb (legkedvezőbb), 29 százalékpont, megelőzve Ázsia csendes-óceáni térségét (28 százalékpont), Latin-Amerikát (27 százalékpont), Délkelet-Ázsiát és az Oroszországgal azonos csoportban kezelt többi FÁK-köztársaságot (26-26 százalékpont).

Helyi akadályok

Külkereskedelmi tevékenységükben a válaszadó vállalatok mintegy egy harmadát (34 százalékát) sújtják kereskedelempolitikai akadályok; ráadásul a „több papír – több idő és több költség” gyakorlat alkalmazása egyes versenytársak termékeinek elvtelen szubvencionálásával, azaz a versenyfeltételek torzulásával párosul. A közelmúltban a WTO keretei között létrehozott kereskedelmi megállapodás az első lépés lehet a javulás irányában, vélik a DIHK szakértői.

A klasszikus kereskedelempolitikai akadályok (vámok, importot terhelő adók) ma már messze nem az egyedüli olyan eszközök, melyeket a hazai gazdaság (feltételezett) védelmére hivatkozva érvényesítenek; ettől sokkal „kreatívabb” intézkedések is rendelkezésre állnak. Ezek gyakran olyan, jogilag nehezen megfogható, az ún. „szürke zónába” tartozó területek, melyek a WTO-előírások keretében csak nehezen értelmezhetőek, s leküzdhetőek.

A kamarai felmérésben részt vevő vállalatok csaknem kétötödét sújtják helyi tanúsítványokkal kapcsolatos szabályok és szigorított biztonsági előírások – amelyek mind olyan, a fogadó ország hatóságainak rendelkezésre álló eszközök, melyek végső soron megnövelik a külföldi versenytársak piacra jutással kapcsolatos terheit, költségeit. Egyes fogadó országok gyakran ötletszerűen vagy rövid határidővel vezetnek be (vagy éppenséggel változtatnak) a hazai szabványok szerint elvégzendő teszteket, amivel különösen Indonéziában és Oroszországban találkoznak a vállalatok, de az Egyesült Államokban sem hiányoznak a piacra jutást nehezítő eszközök arzenáljából.

A kereskedelempolitikai akadályok sorában a harmadik helyen a vámok magas szinten történő megállapítása áll; erre a felmérésben részt vevő vállalatok 24 százaléka panaszkodott. Ilyenkor elvileg megvan a lehetőség a WTO közbenjárására, de ezek az eljárások időben rendkívül hosszadalmasak.

Oroszország kemény korlátokat támaszt

Az elmúlt években mind több felzárkózó ország alkalmazza, s Oroszországra is jellemző a „local content”, ami nem más, mint az exportőrnek a fogadó országban történő termelésre való kényszerítése. Ezt az intézkedést mindenekelőtt olyan országokban vezetik be, melyek nem kellően versenyképesek. A „local contect” előírásokra a felmérésben részt vevő vállalatok mintegy hetede panaszkodott, de a jármű- és járműalkatrész-gyártásban a vállalatok 47, míg a gép- és berendezés-gyártásban 26 százaléka a „local content” áldozatának tekinti magát.

A német exportőrök tevékenységét nagyban hátráltatják a fentiekben felsorolt kereskedelempolitikai akadályok, azok fölösleges időbeni és pénzügyi terhekkel járnak, s alkalmazásuk esetén akár meg is hiúsulhat egy-egy üzlet, ami negatív hatást gyakorol mind a hazai beruházásokra, mind a munkahely-teremtésre és -megtartásra. A német gazdaság igen érdekelt abban, hogy a világkereskedelemről szóló bali forduló határozatai minél hamarabb átkerüljenek a gyakorlatba.

Emlékezetes, hogy az oda exportáló vállalatok és kormányaik Oroszország WTO-csatlakozásakor nagy reményeket tápláltak a kereskedelmi korlátozások leépítése iránt. Az orosz kormány és a közigazgatás azonban mindig újabb és újabb szabályokat (korlátozásokat) talál ki az oda irányuló export fékezésére. A legismertebb a külföldről importált gépkocsik újrahasznosítási illetékének bevezetése. Emellett egyre több, rövid átmeneti idővel bevezetett, a tanúsítványokra vonatkozó szabályozás jelenik meg a Fehéroroszországgal és Kazahsztánnal létrehozott vámunió keretében.

Az USA sem egyszerű eset

A kamarai felmérés eredményeit összefoglaló tanulmány önálló fejezete az Európai Unió és az Egyesült Államok között folyó szabadkereskedelmi tárgyalások ügye, ami Németország és az Egyesült Államok viszonylatában csupán az áruforgalomban évi 140 milliárd euró szállítást érint. A megállapodás jelentős hátszelet kölcsönözne a német vállalatoknak, ezért nem véletlen, hogy az összes, a felmérésben részt vevő exportőr vállalat több mint háromötöde, az észak-amerikai piacra már szállítók 78 százaléka a „fontos” vagy „nagyon” fontos jelzővel jellemezte a tárgyalások majdani eredményes lezárását.

A szabadkereskedelmi megállapodás jelentős hátszelet kölcsönözne a német vállalatoknak
A szabadkereskedelmi megállapodás jelentős hátszelet kölcsönözne a német vállalatoknak

A kereskedelmet megkönnyítő lépések kívánságlistájának első helyén a normák, szabványok és tanúsítványok kölcsönös elismerésének kérdése áll, amit a válaszadó vállalatok 75 százaléka tart fontosnak, de a finommechanikában (83 százalék) és a gép- és berendezésgyártásban (82 százalék) ez az arány még magasabb. Különösen nagy gondot, (pontosabban magas költségeket) okoznak az abból adódó terhek, hogy az Atlanti-óceán két partján egymástól egyelőre eltérő biztonsági tanúsítványokat alkalmaznak.

A transzatlanti szabadkereskedelmi megállapodás kívánságlistájának második helyén a vámok leépítése áll. Ezen a területen a vállalatok 61 százaléka vár előrelépést. S bár az Egyesült Államokban az átlagos vámteher nem mondható magasnak, mindössze 2,8 százalék, a hatalmas exportvolumen következtében a vámok leépítése nyomán több mint 2 milliárd euróval mérséklődne a vállalatokra háruló teher. (Megjegyezve, hogy egyes termékek, termékcsoportok esetében a vámteher az átlagtól jóval magasabb: az alkoholtartalmú italok és a dohány esetében 82, a tejtermékek esetében 10,9, míg a ruházati termékek esetében 10,8 százalék.

Minden negyedik német vállalat az üzleti viták rendezésével kapcsolatos költségek csökkentését várja a megállapodástól, s azok aránya (23 százalék) sem elhanyagolható, akik főként a szolgáltatások területén várnak számottevő könnyítéseket.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés