hirdetés
hirdetés

Művelt Mérnök

Démoncsapdát állítottak

A démoncsapdát a Lőpor-összeesküvés után vésték a ház gerendájába, amikor I. Jakab érkezését várták.

hirdetés

A véseteket a Londontól mintegy 46 km-re délre lévő sevenoaksi Knole kastély 17. századi padlólapja alatt találták. A boszorkányok ellen óvó jeleket azonban feleslegesen vésték a fába, a király sosem látogatott el a kastélyba. I. Jakab híres volt arról, mennyire retteg a boszorkányoktól, az 1605-ös Lőpor-összeesküvés után pedig paranoiája csak fokozódott. A boszorkányűző mester semmit nem bízott a véletlenre, a jeleket a középkori toronyban a Jakab számára előkészített hálószoba felett lévő terem gerendáiba véste, ahol a király egyik fiát vagy valamelyik bizalmasát szállásolták volna el.

A mágikus jelekkel ellátott masszív tölgyfagerendát a kandallóval szemben építették be, mivel – a középkori hiedelmek szerint – ez a hely a boszorkányok gyenge pontja. A gerendán fáklyák okozta égésnyomok is látszanak. A bonyolultan egymásba fonódó Vs- és Ws-jelek Szűz Mária (Virgin Mary) segítségét kérik és azért labirintusszerűek, hogy démoncsapdaként szolgáljanak: a vonalakat követő gonosz szellemek az útvesztőben eltévednek, és nem találják a kivezető utat.

Külön érdekesség, hogy ezek a babonák a római katolikus egyházhoz kötődnek, a 17. század legelején azonban Knole protestáns kastély volt egy protestáns országban – ezek a kora középkorra, vagy még régebbre visszanyúló babonás félelmek azonban még hosszú időn át hatottak. Nagyon valószínű, hogy a munkás nem is egyeztetett a tulajdonossal, magától is tudta, mi a teendője – mondta el James Wright kutatásvezető, a Museum of London munkatársa a Guardiannek.

1606-ban Knole Thomas Sackville-nek, I. Jakab kincstárnokának a tulajdona volt, aki királyával és a parlamenttel együtt az égbe repült volna, ha sikerrel járnak egy évvel korábban az összeesküvők. A király, aki könyvet is írt boszorkányhiedelméről, nemcsak a levegőbe nem repült, de túlélt egy szörnyű tengeri vihart is, amelyet szerinte a boszorkányok keltettek – emiatt utóbb több száz embert vádoltak meg boszorkánysággal és végeztek ki.

A Lőpor-összeesküvés leplezése után a hivatalos propaganda többször is utalt a katolikus összeesküvőket irányító démoni erőkre. Építészek azonban gyakran vitatják, hogy ezek a korban többször előforduló jelek démoncsapdák lennének, szerintük az ácsok egyszerűen így jelölték, hogy hova kell beépíteni a gerendát. Wright azonban hangsúlyozza, hogy ebben az esetben pontosan datálható a kastély építése, illetve a vésetek kora. A fagerendák évgyűrűiből megállapítható, hogy a gerendát adó fát 1606-ban vágták ki és a jeleket még a szinte élő fába vésték. Ráadásul az építésre vonatkozó ácsjelek Knole-ban teljes mértékben eltérnek a démoncsapdáktól.

Sackville 1608-ra készítette fel kastélyát arra, hogy a királyt illő módon fogadhassa benne, de hirtelen meghalt és később fia és unokája már nem élvezett akkora befolyást az udvarban, hogy a király meglátogatta volna őket otthonukban, vagyis a démoncsapdákra nem volt szükség.

Karosszékben
1605. november 5-én akarták levegőbe repíteni az angol parlamentet a protestáns Stuart-uralkodóval, I. Jakabbal együtt az elégedetlen katolikus összeesküvők, ám egy elfogott névtelen levél leleplezte a tervet és az összeesküvők személyét is. 1605. november 4-én 36 lőporos hordót találtak a parlament épületében. I. Jakab amúgy az egyik legműveltebb angol uralkodó volt, támogatta a tudományt, az irodalmat és a művészeteket, maga is írt könyveket ezek közül az egyik, a Démonológia bizonyítja, mennyire át volt itatva a kor a gonosz szellemektől való félelemmel.
Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés