hirdetés
hirdetés

Művelt Mérnök

Csak nevét adta, de így is nagyot alkotott

A Bunsen-égő elnevezés arról tanúskodik, hogy őt tartják a feltalálónak, pedig csak tökéletesítette Michael Faraday angol fizikus találmányát.

hirdetés

Robert Wilhelm Bunsen német fizikus és kémikus 1811. március 31-én született Göttingenben, apja az egyetem nyelvész professzora és könyvtárosa volt. A gimnáziumot Holzmindenben végezte el, majd a göttingeni egyetemen tanult kémiát. 1830-ban, tizenkilenc évesen doktorált Strohmeyer német kémikusnál, a kadmium felfedezőjénél. 1830-33 között európai tanulmányutat tett, laboratóriumokat és gyárakat látogatott sorra, híres tudósokkal ismerkedett meg.

1833-ban szülővárosa egyetemén magántanári képesítést szerzett, majd 1836-ban Wöhler utóda lett a kasseli politechnikai főiskolán. Két év után a marburgi egyetemre hívták meg professzornak, 1851-ben pedig Breslauban adott elő. Itt ismerkedett meg Gustav Kirchhof német vegyésszel, későbbi munkatársával és barátjával. 1852-től a heidelbergi egyetemen kapott katedrát, innen vonult nyugdíjba 1889-ben.

Robert Wilhelm Bunsen német fizikus és kémikus
Robert Wilhelm Bunsen német fizikus és kémikus

Kezdetben az arzén vegyületeit tanulmányozta, vizsgálatai során csaknem végzetes arzénmérgezést szenvedett, de a frissen kicsapott vasoxid-hidrátban megtalálta a mérgezés ellenszerét. Amikor egy robbanás során egyik szemére megvakult, befejezte szerves kémiai kutatásait; a szerves fémvegyületeket tanítványa, Edward Frankland kutatta tovább. A szervetlen kémia területén vizsgálta az olvasztókohók folyamatait, kimutatva, hogy a hő 50-80 százaléka veszendőbe megy.

Jelentősen javította a kohók hatásfokát, és kidolgozta a gázanalízis térfogatmérésen alapuló kvantitatív módszerét. (A hő méréséhez különböző kalorimétereket dolgozott ki, ezeket később az izlandi gejzírek tanulmányozásakor használta fel, segítségükkel működésükre is magyarázatot tudott adni.) 1841-ben feltalálta a szén-cink galvánelemet, amelyet róla neveztek el. Elektrolitikus úton állított elő alumíniumot, krómot és magnéziumot.

A Bunsen-égő

1855-ben, amikor Heidelbergben bevezették a világítógázt, megszerkesztette gázégőjét, amelyben az éghető gáz még gyulladás előtt, szabályozható módon keveredik a levegővel, így forróbb láng állítható elő. (A gáz-levegő aránytól függően a láng különböző részeiben oxidáló, illetve redukáló hatás érhető el.) A Bunsen-égő elnevezés arról tanúskodik, hogy őt tartják a feltalálónak, pedig csak tökéletesítette Michael Faraday angol fizikus találmányát.

A magyar ifjúság először a szépirodalomban, Molnár Ferenc A Pál utcai fiúk című halhatatlan ifjúsági regényének első mondatában találkozik e készülékkel: "Háromnegyed egykor, épp abban a pillanatban, mikor a természetrajzi terem katedraasztalán hosszú és sikertelen kísérletek után végre-valahára, nagy nehezen, izgatott várakozás jutalmául a Bunsen-lámpa színtelen lángjában fellobbant egy gyönyörű, smaragdzöld csík, annak jeléül, hogy az a vegyület, melyről a tanár úr be akarta bizonyítani, hogy zöldre festi a lángot".

Bunsen hívta fel a figyelmet a magnézium égésekor fellépő erős fényképződésre, amely később a fotósok nagy segítségére volt, és az ő nevét viseli az 1843-ben feltalált fényerősség mérő zsírfoltos fotométer is. 1855 és 1859 között Henry Roscoe angol kémikussal együtt tanulmányozta a fény kémiai hatását klór-durranógázban. Ekkor állították fel a Bunsen-Roscoe-törvényt, amely kimondja, hogy valamely fotokémiai reakciónál a fény hatása a megvilágítás intenzitásának és az időtartamnak a szorzatától függ.

A színképelemzés megalkotója

1858-ban meghívta Gustav Kirchhoffot Heidelbergbe, ekkor kezdődött termékeny együttműködésük a spektroszkópia területén. 1859-ben dolgozták ki a színképelemzést. A róluk elnevezett törvény szerint minden elem csak rá jellemző hullámhosszúságú fényt bocsát ki, a gázok és gőzök pedig a rajtuk átmenő fényből csak azokat a hullámokat nyelik el, amelyeket izzó állapotban maguk is kibocsáthatnak. Az elméleti felismerés birtokában két új elemet fedeztek fel: a rubídiumot és a céziumot. A spektroszkópiát ők fejlesztették érzékeny anyagkutató módszerré, amely a csillagászoknak is fontos vizsgálati eszköze. 1877-ben a Royal Society első ízben Bunsent és Kirchhoffot tüntette ki a Davy-éremmel.

Bunsen nevéhez más találmányok is fűződnek, 1868-ban találta fel a vízlégszivattyút, 1870-ben a jégkalorimétert, 1878-ban a gőzkalorimétert. Számos tudományos társaság választotta tagjának, köztük a Magyar Tudományos Akadémia is. Hallgatói között igen népszerű volt, magyar tanítványai között volt Eötvös Loránd, Than Károly, Ilosvay Lajos. Sohasem nősült meg, egész életét a kutatásnak és a tanításnak szentelte. Idős korában egyszer azt mondta tudós kollégájának, Kirchhoffnak: "Az az érzésem, mi egy kicsit megloptuk az isteneket." Heidelbergben halt meg 1899. augusztus 16-án.

(forrás: MTVA Archívum)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[154518] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés