hirdetés
hirdetés

Csillagászat

Brutális mágneses mező a masszív fekete lyuknál

Svéd kutatók mostanáig nem tapasztalt erősségű mágneses teret mutattak ki egy szupermasszív fekete lyuk eseményhorizontjának közvetlen közelében. Az új megfigyelések megkönnyíthetik a csillagászok számára a galaxisok közepén meghúzódó óriások és a belőlük kilövellő, kétirányú plazmasugarak megértését.

hirdetés

A gyakran több milliárd naptömegnyi, szupermasszív fekete lyukak az univerzum csaknem minden galaxisának középpontjában megtalálhatók. Ezek a monstrumok egy lemez formájában esetenként hatalmas mennyiségű anyagot képesek maguk köré összegyűjteni (akkréciós korong). A fekete lyukak a befogott anyag tetemes részét idővel elnyelik, ám a matéria egy szerencsés (?) töredékét a plazmasugarak egyikébe tagozódva csaknem fénysebességgel a kozmoszba penderítik a monumentális égitestek. Bár a tudósok egyelőre nem pontosan értik, hogy mindez hogyan zajlik le, egy ideje azért már sejtik, hogy az erős mágneses mezők különösen fontos szerepet játszanak a folyamatban.

Fekete lyuk (Illusztráció; Forrás: ESO/L. Calçada)

Napjainkig  csak fekete lyukaktól távol fekvő, enyhébb mágneses mezőket vizsgáltak a tudósok, ám svédországi kutatók most az Atacamai Nagyméretű Milliméteres/Szubmilliméteres Hálózat (Atacama Large Millimeter/submillimeter Array, vagyis ALMA) segítségével különösen erős magnetikus teret mutattak ki a PKS 1830-211 kódjelű galaxis szupermasszív fekete lyukának eseményhorizontján.

A csapat a mágneses mező intenzitását a fekete lyukból távozó fény polarizációjának segítségével mérte meg. Ivan Marti-Vidal, a tanulmány vezető szerzője szerint, minthogy a mágneses mezőn áthaladó fény polarizációja megváltozik, ezért a jelenség alkalmas a magnetikus tér erejének feltérképezésére. Jelen esetben az ALMA-val detektált fény a fekete lyukhoz nagyon közeli anyagon száguldott keresztül, márpedig ezen a helyen hatalmas mennyiségű, erősen mágnesezett plazma található.

A csillagászok új elemzési technikával dolgozták fel az ALMA adatait, és azt találták, hogy a PKS 1830-211 központjából eredő sugárzás polarizációjának iránya elfordult. Az említett és az eddigi legrövidebb hullámhosszokkal operáló technikával már a központi fekete lyukhoz igen közel eső területeket is meg lehet vizsgálni.

Mint arról az értekezés társszerzője, Sebastien Muller beszámol, a vizsgálatok során az idáig valaha is tapasztaltnál a polarizáció több százszor nagyobb rotációját figyelték meg a kutatók. Muller elmondása szerint a vizsgált területnek a fekete lyukhoz mért távolsága (csupán pár fénynap) tekintetében kutatásuk a tudomány számára igazi mérföldkövet jelent.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: Science Daily)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés