hirdetés
hirdetés

Oktatás a jövőben

Boldogulni egy folyamatosan változó világban

Abban, hogy az oktatás kulcskérdés, mindenki egyetért. Nincs az a társadalmi probléma vagy előrelátható jövőbeli kihívás, amellyel kapcsolatban a lehetséges megoldások között ne szerepelne az oktatás minőségének javítása, jellegének megváltoztatása. A nyugati országok oktatási rendszerének alapvető logikája részben az agrár-, részben az ipari társadalmak szükségleteit tükrözik, és így a közeljövőben nagy változások előtt áll.

hirdetés

A jelenleg látszó tendenciák konkrét előre vetítése természetesen kockázatos, sok esetben kétségbe vonható eredményű vállalkozás, hiszen a repülő autók és az űrkolóniák hiánya minden bizonnyal kiábrándítóan hatna arra, aki hasonló írásokból próbálta feltérképezni a kétezres évek elejének életmódját egy korábbi időpontban. Éppen ezért elsősorban nem a jóslás, hanem a már most is látható, a jövőben jó eséllyel felerősödő tendenciák kerülnek alább bemutatásra.

Kompetenciaalapú képzés

A tudásalapú társadalom mára mindennapi valósággá vált. A különösen szerencsés, nyersanyagban gazdag országok kivételével a legtöbb fejlett állam legfontosabb tőkéje az állampolgárok tudása, hiszen ez az a feltétel, amelynek teljesülése révén valaki egy-egy termék előállítása során jelentős érték- hozzáadású munkát tud végezni. Ebből logikusan következne, hogy az oktatás minőségét kell emelni, és az oktatáshoz való hozzáférést egyszerűsíteni. Nem ilyen egyszerű azonban a helyzet, hiszen a technikai fejlődés, a globalizáció és a dinamikusan változó piaci környezet hatására folyamatosan eltűnnek és megszületnek új szakmák, ebből fakadóan pedig vég nélküli változás alatt áll az a tudásanyag, amely a globális gazdaságban való sikeres és eredményes részvétel előfeltétele.

Ebből fakad az úgynevezett kompetenciaalapú oktatás gondolata, amely elsősorban a közoktatással kapcsolatban fogalmaz meg javaslatokat. Az elképzelés lényege, hogy elsősorban nem a konkrét, lexikális tudás átadása az oktatás feladata, hiszen ez az a korpusz, amely mai ismereteink alapján hasznosnak tűnhet, tíz év múltán már elavult és haszontalan tudássá válhat. Ezzel ellentétben a diákok azon képességeit kell kiterjeszteni, amelyek bármikor lehetővé teszik, hogy adott helyzetben felismerjék, milyen jellegű tudásra van szükség, azt hiteles forrásokból megszerezzék, és azzal kapcsolatban – kritikailag viszonyulva, különböző forrásokat és véleményeket szintetizálva – megalapozott álláspontra tudjanak helyezkedni. Ehhez elsősorban olyan alapvető képességek szükségesek, mint a logikai ismeretek, a szövegértés, a problémafelismerés, az analitikai szemlélet, illetve természetesen az idegen nyelvek birtoklása.

Forrás: 123rf
Forrás: 123rf

Az jelenleg is vita tárgya, hogy a kompetenciák elsajátításának mi a legjobb módja. Sokak szerint az elavultnak ható ismeretek megtanulási folyamata önmagában képességfejlesztésként is értelmezhető, hiszen egy-egy memoriter vagy éppen a függvénytábla bemagolása a memóriát fejleszti, míg a hagyományosan oktatott matematikai problémák megoldása a logikát. Mások szerint ennél radikálisabb változásra van szükség, nem elég a bevett módszerek képességfejlesztő szempontjainak kidomborítása, hanem az egész közoktatást radikálisan át kell alakítani projektalapú, önállóan megoldandó feladatok bevezetésével, vagy éppen a hagyományos értelemben vett tantárgyak „finn modellre” történő megszüntetésével, ezáltal egy-egy problémával kapcsolatban a holisztikus szemlélet kerülhetne előtérbe.

Merev elitképzésből rugalmas tömegképzés

Az elmúlt években a felsőoktatásban több, egymással kölcsönhatásban lévő jelenség volt megfigyelhető. Az első az expanzió, hiszen a fejlett társadalmakban a diplomával rendelkezők aránya folyamatosan növekszik. Az EU-tagországokban például deklarált cél, hogy a valamilyen diplomával rendelkezők aránya elérje hosszú távon az 50 százalékot, jelenleg pedig az ötven év alattiak körében tíz százalékkal magasabb a diplomások aránya, mint az ötven év fölöttieknél, ami jelentős növekedés. Ebből fakad, hogy az értelmiségnek az a szerepe, amely szerint ez a réteg egy szűk elit, megszűnőben van. Jellemző továbbá a felsőoktatásra a fokozódó differenciálódás, hiszen egyre több részterület kap saját képzést, főleg a bolognai rendszerben, ahol jellemzően az általánosabb alapképzést követően meglehetősen specifikált mesterképzéseken lehet részt venni. Minden abba az irányba mutat, hogy a továbbiakban ez a folyamat radikalizálódni fog: a lehető legáltalánosabb, alapvető ismereteket átadó alapképzésekre fognak épülni meglehetősen differenciált, az aktuális piaci igényekre reagáló mesterképzések.

A fenti folyamattal együtt kell járnia a nagyobb flexibilitásnak, hiszen egyre kevésbé vázolhatók fel egy- egy szakmán belül tipikus életpályák, kiszámítható előrelépési lehetőségek, sokkal inkább egyéni speciális szakmai életutak vannak, amelyeket az oktatásnak támogatnia kell. Ebből fakad például a Nyugat-Európában egyre erősebb folyamat, amely a lehető legnagyobb átjárást kívánja biztosítani a különböző jellegű alap-, mester-, posztgraduális képzések és doktori iskolák között, hiszen könnyen megtörténhet, hogy valaki egy szakma egy részterületére koncentrálva egy másik tudományos diskurzusban találja magát, amire jó példa a térinformatika kiemelt szerepe a szociológia településfejlesztéssel foglalkozó ágában.

Forrás: 123rf
Forrás: 123rf

Az elit jelleg gyengülésének egyik következménye, hogy a felsőoktatási intézményeknek nagyobb hangsúlyt kell fektetniük a hallgatók későbbi szakmai bevethetőségébe, hiszen a diploma már nem jelent automatikus belépőt az elitbe, és ezáltal garantált megélhetést. Ennek fontos következménye, hogy a piac és a felsőoktatás között egy dialogikus viszonynak kell kialakulnia, amely által a két szféra kölcsönösen képes egymás igényeihez idomulni. Ez megtörténhet olyan formában, mint a hazánkban német mintára nemrégen bevezetett duális képzés, amelynek keretében a képzési idő egy meghatározott részét a hallgatók piaci szereplőknél töltik szakmájukhoz kötődő munkát végezve, de jelent olyan kisebb változásokat is, mint az alapvető, piaci környezetben megkövetelt képességek beemelése az oktatott tantárgyak közé. Erre jó példa, hogy már a legtöbb hazai egyetemen is tanítanak kommunikációs vagy tárgyalási ismereteket, olyan szakokon is, ahol ez nem feltétlenül következne a hagyományos szakmai törzsanyagból.

Egész életen át tartó tanulás, és ami ebből fakad

Az „egész életen át tartó tanulás”, avagy lifelong learning szintén korunk egyik kulcsszava, azonban csak napjainkban kezd körvonalazódni, hogy ez egészen pontosan mit fog jelenteni a jövőben. A magyar sajtót is bejárták azok a képzések, amelyek a megfelelő képességekkel rendelkező, inkább humán végzettségű emberek számára ajánlanak informatikai oktatást, gyors programozói karrierrel kecsegtetve őket. Ez nem több, mint a fenti kritériumok közül a flexibilitás hiányára adott piaci reakció. Az igazán jövőbe mutató trend a különböző, neves egyetemek által is kínált online tanfolyamokban rejlik. Ezek egyelőre csak szimbolikus végzettséget adnak, ennek ellenére a papír mögött gyakran valós tudás áll, hiszen a tanfolyamok egyaránt állnak online elérhető előadásokból, tankönyvekből és tesztekből. Talán szükségtelen hangsúlyozni, hogy a kiterjesztett valóság mekkora változásokat hozhat ezen a téren. Figyelembe véve, hogy a legnagyobb piaci szereplők már most tesztelik a jelentkezők tudását, ahelyett, hogy „névértéken” elfogadnák annak végzettségét, könnyen kitalálható, hogy az online tanulás, kevéssé ellenőrizhető mivolta ellenére is, komoly fenyegetést jelent a hagyományosan szerveződő felsőoktatásra.

Kiss András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[207948] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés