hirdetés
hirdetés

Hajózás

Befellegzett az amerikai szellemflottának

A San Francisco melletti Suisun-öbölben található a kétezer hajóból álló amerikai Nemzeti Védelmi Tartalékflotta (SBRF) egyik egysége.

hirdetés

A Védelmi Minisztérium és a Tengerészeti Igazgatóság (MARAD) 1946-ban azért különítette el ezt a „technikailag és harcászatilag még aktív és értékes hajóhadat”, hogy veszély, vagy háború esetén maximum 20 nap alatt ismét harckészültségbe helyezhesse a nyugati part védelmét ellátó ideiglenesen lefegyverzett hajóhadát.

Az Egyesült Államok azonban időközben hiába kezdett el háborút Vietnám, Korea, Irak és a Föld számos országának hadserege ellen, a Suisun-öbölben lehorgonyoztatott flottából soha egyetlenegy cirkálót, korvettet, vagy csatahajót sem vetett be az új csatatereken. Sőt, Washington inkább csak tovább növelte az időközben találóan Naftalin-flottának nevezett armada létszámát: 1960-ban már több mint 350 lefegyverezett acélmonstrum várta sorsa további folytatását, természetesen a legnagyobb készültségű katonai őrzés mellett.

A Fehér Házban először 1962-ben született döntés arról, hogy az öbölben legrégebben rozsdásodó, második világháborút is megjárt csatahajókat vagy bontsák szét Texasban, vagy mesterséges korallzátonyként süllyesszenek el a partok közelében. A 4,5 x 0,5 mérföldes területen szétszórt egykori dicső hajóhadból az ezredfordulóra már csak 72 darab dacolt az elemekkel; 2008-ban 55, idén júniusban pedig már csak 11 darab.

A közvélemény a Tartalékflottáról csak akkor értésült, amikor Scott Haefner profi fotós és csapata gondos előkészítés után egy motorcsónakkal sikeresen elkerülte a flottát őrző járőrhajókat, bejutottak a katonai övezetbe, illetve feljutottak a szellemflottára, hogy ott tölthessenek néhány napot. – Amikor megtudtam, hogy a hajók nem lesznek itt örökké és egyesével elviszik őket a bontóba, tudtam: cselekednem kell. Nagyon kockázatos volt a vállalkozás, mert ha az őrök elkapnak minket, akkor… szóval nem is tudtuk pontosan milyen büntetést vonhat mindez maga után. De minden egyes kockázati tényezőt le lehet csökkenteni alapos tervezéssel – írja fotós honlapján.

– A fedélzeten látszólag megállt az idő. Élveztem az éj csendjét, a végtelen nyugalmat, mérföldekre a nyüzsgő, modern civilizációtól – így Haefner. De vajon miért nem kértek engedélyt a hivatalos szervektől a fotózásra? A fotográfus szerint pusztán dokumentálni akarták ezeket a valóban csodálatos hajókat, amelyekre a „biztos pusztulás vár” és szerinte éjszakai fotózásra biztosan nem kaptak volna engedélyt. Az ügy természetesen elég nagy vihart kavart. Sokan elismerték ugyan, hogy a képek gyönyörűek, de érthető okokból elhatárolódtak a módszertől, mondván: a cél nem szentesíti az eszközt. Többen viszont az elismerés hangján beszéltek erről a vállalkozásról.

A nyilvánosságra került fotók hatására az amerikai haditengerészet megszigorította a Naftalin-flotta őrzését, illetve érthető módon zárkózottabb lett a legális hajólátogatási engedélyek kiadásával kapcsolatban is. Mindenesetre tény: a fotóanyag immár kiállításon is látható a tengerentúlon. A lenyűgöző atmoszférájú képeknek és Haefnernek köszönhetően azonban lett még egy pozitív hozadéka a zugfotózásnak.

A 2017-ben véglegesen bezúzásra kerülő 11 hajó (Fear, Bover, Girardeau, Cape Jacob, Green Mountain State, Triumph, Comet, Meteor, Iris és Planetree) sorsát elkerülte az egyik leghíresebb rezidens, az USS Iowa, az a második világháborús csatahajó, amely egykor még Roosevelt elnököt is szállította, és végigharcolta a második, illetve a koreai háborút. A tervek szerint az „idős hölgy” múzeumhajóként fog tovább üzemelni.

Jamrik Levente
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[141181] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés