Az euróövezet nyertesei

Az elemzés eredményei egyértelműen igazolják, hogy megérte az euró 1999-ben számlapénz, majd 2002-ben bankjegy és érme formájában történő bevezetése. Az euró-övezethez tartozó országok bruttó hazai terméke 2010-ben összességében 332 milliárd euróval haladta meg azt a gazdasági teljesítményt, amit a schilling, márka, líra és más régi nemzeti valuták fennmaradása esetén értek volna el az uniónak a közös valutát használó tagországai. Az euró bevezetése – már csak az adott országok eltérő nagyságából és gazdasági erejéből adódóan is – egyenlőtlen mértékben részesítette előnyben az érintett országokat.

Rosszul egyetlen tagország sem járt, (azaz veszteséggel, a gazdasági teljesítményre gyakorolt negatív hatással egy ország sem zárta az euró használatának mérlegét); a fenti többletjövedelem felét ugyanakkor a német gazdaság „vágta zsebre”. Gazdasági teljesítményéhez viszonyítva a legjobban Ausztria járt: az euró-használatból adódó többletnyereség („euró-osztalék”) 2010-ben elérte a 22 milliárd eurót, ami az éves bruttó hazai termék 7,8 százalékának felel meg. Ausztria éllovas helyezése ugyanabból adódik, mint nagy nyugati szomszédjának nyeresége: azért tudta kihasználni a valutaövezetből fakadó előnyöket, mert növelni tudta termékei versenyképességét.

Ehhez pótlólagos haszonként adódik azon, az unió új tagországaival lebonyolított kereskedelmi forgalma, melyek egyike-másika (Szlovákia, Szlovénia) már szintén az euró-övezethez tartozik, míg mások még csak közelítenek hozzá. A McKinsey szakértői az euró bevezetéséből és alkalmazásából adódó többlet-nyereséget négy tényezővel magyarázzák. Az első és legkézenfekvőbb elem az átváltási költségekből és a valutaárfolyamok ingadozásából adódó veszteségek megtakarítása. Ez teszi ki a teljes pótlólagos jövedelem egy tizedét. Sok vállalat csak azt követően növelte exportját vagy kezdett el egyáltalán exportálni, miután az árfolyamokból adódó kockázatok megszűntek.

Eddig mindenki jól járt

Ennek következtében az euró-övezet országainak egymás közötti kereskedelme 15 százalékkal magasabb annál, mint ha nem létezne a közös valuta, s ez az euróval rendelkező országok egymás közötti forgalma növekményének mintegy fele. A külkereskedelmi forgalom növekedése magasabb jólétet eredményez. S mivel minden ország arra specializálódik, amit a legkedvezőbb feltételek mellett tud gyártani, az árumozgás pótlólagos növekedése magasabb gazdasági növekedéshez vezet. Ezt a McKinsey szakértői az euró használatából adódó többletnyereség 30 százalékára becsülik.

A negyedik tényező a versenyképességnek az euró-övezet egészére vetítve null-szaldós hatása, azaz: amit az euró-övezet egyik tagországa megnyer, a másik elveszíti. Mindenek előtt Németország versenyképessége – hála a szociális rendszer reformjának és a bérek visszafogott emelkedésének – a világ más térségeivel összehasonlítva is növekedett, miközben Franciaország, Olaszország és Spanyolország veszítettek korábbi, az euró-övezet tagországaival szembeni versenyképességükből. Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a valutaövezetben élesebbé vált verseny valamennyi érdekelt országot hatékonyabb termelésre kényszerítette, ami – ha egyik-másik tagország veszített is Németországgal szembeni versenyképességéből – az euró-övezeten kívüli országok piacán a németekkel szembeni versenyben vesztes tagországoknak is sokat segített, (bár ezen országok teljesítménymérlege csak kis mértékben javult).

Figyelembe véve a felzárkózó országok világkereskedelmi megjelenéséből és térnyeréséből adódó versenyt joggal feltételezhető, hogy egy euró nélküli Európa jóval nagyobb nyomásnak lenne kitéve Európán kívüli versenytársaival szemben annál, mint így, hogy 17 ország eurót használ. S bár a dél-európaiak az Európán belüli versenyben vesztesnek számítanak, a közös valuta használata nekik is segített, mert ők profitáltak legtöbbet a kamatlábak alacsony voltából.

Az euró bevezetése előtt a dél-európai államok, bankok és vállalatok adósságaik után még rendkívül magas kockázati felárat fizettek, ami az euró bevezetése után a nullára esett vissza. Más kérdés, hogy ez az áldás hosszú távon kontra-produktívnak bizonyult, mert a magánszemélyek és az államok könnyelmű eladósodásához vezetett. Mindent egybe vetve 2010-ben az euró-övezet államai kilenc év felfelé ívelő fejlődést tudhatnak maguk mögött, s csak a két utolsó évre panaszkodhatnak.

S bár az euró-övezeti országoknak az adósságválság kitörésében testet öltő könnyelműsége recesszióba és a kamatfelárak emelkedésébe torkollott, a közös valuta használata nélkül helyzetük mind az idén, mind a jövő évben sokkal rosszabbul alakulna. A közelmúltban elszenvedett veszteségek ellenére tehát nem vitatható, hogy az euró bevezetése és alkalmazása nagy gazdasági sikernek számít és azon – feltéve, hogy az eurót sikerül megőrizni, jegyzik meg a McKinsey szakértői – a visszaesések sem változtatnak.