hirdetés
hirdetés

Repülés

Az eltűnt pilótanő nyomában

Azon a felhős reggelen, 1937 júliusában Amelia Earhart még bejelentkezett rádión, aztán soha többé nem hallottak róla. 77 év után most megtalálták az első biztos nyomot.

hirdetés

Amelia Earhart volt az első a nők között, aki 1932 májusában – Lindbergh után 5 évvel – egyedül repülte át leszállás nélkül vörös Lockheed Vegájával az Atlanti-óceánt; ezzel egy csapásra híressé vált. Ezután még számos repüléstörténeti rekordot állított fel, majd 1937-ben elindult végzetes küldetésére: a Föld körberepülésére.

A Kanári magasba száll

Az 1897-ben a kansasi Atchisonban született Amelia 1917-ben egy repülőbemutatón vett részt, amikor az egyik gép közvetlen közelében suhant el; a fiatal lányt a szó szoros értelmében megcsapta a repülés szele. Az élete azonban akkor változott meg igazán, amikor 1920 decemberében Frank Hawks pilótával először tett egy kört a magasban. Mint később elmondta, akkor már tudta, muszáj repülnie. Nem volt azonban könnyű dolga, a repülés a férfiak világába tartozott, egy hölgy nem foglalkozott ilyesmivel, ráadásul pénze sem nagyon volt.

Amelia Earhart a Lockheed Electrával
Amelia Earhart a Lockheed Electrával

Ameliát azonban a konvenciók és a nehézségek nem zavarták, első pilótaóráját 1921 januárjában vette, és hat hónappal később már egy használt, kétüléses, kétfedelű, nyitott pilótafülkés Kinner Airster gép tulajdonosa volt, amit sárga színe miatt Kanárinak nevezett el. 1922 októberében a Kanárival elérte a 42,5 kilométeres magasságot, s ezzel beállította a nők között a magassági rekordot. 1924-re anyagi gondjai annyira súlyosbodtak, hogy el kellett adnia a gépet, és Bostonban vállalt állást.

1928 áprilisának egy délutánján telefonon hívták munkahelyén. Egy férfihang azt kérdezte tőle, akarja-e a nők közül elsőként átrepülni az Atlanti-óceánt. A kérdés komoly volt és a válasz is azonnal érkezett: igen. Wilmer Stultz és Louis E. Gordon pilótákkal kellett repülnie G. P. Putnam szervezésében. Egy Fokker F7-tel hagyták el Új-Fundlandot és érkeztek meg 21 órával később Wales-be, s noha Earhart szinte csak utas volt a repülés alatt, óriási médialelkesedés kísérte az eseményt, mivel abban az évben három pilótanő is meghalt az óceán átrepülésekor.

A titkos terv

1931-ben Amelia férjhez ment Putnamhez és akkortól ketten dolgoztak a titkos terven, Lindbergh teljesítményének megismétlésén. 1932 májusában, öt évvel Lindbergh után, Amelia Lockheed Vegájával egyedül a levegőbe emelkedett és – bár erős északi széllel és mechanikai problémákkal küzdött – Londonderry közelében szerencsésen földet ért. Earhartot a National Geographic Society aranyéremmel tüntette ki, és a nők közül elsőként megkapta a Kiváló Repülésért Keresztet.

A repülőgép a pótlással (korabeli felvétel)
A repülőgép a pótlással (korabeli felvétel)

1937-ben 40. születésnapjához közeledve barátainak azt mondta, úgy érzi, már csak egy jó repülésre maradt ideje, ezért a nők között elsőként akarja körbe repülni a Földet. A tervek szerint Kaliforniából repül Hawaiira, majd a Csendes-óceánon át eléri Ausztráliát, azután következhet India, Afrika, Florida és újra Kalifornia. Legjobban a Csendes-óceántól tartott. 1937. június 1-jén Fred Noonan navigátorral indult el egy kétmotoros Lockheed Electrán Miamiból. Június 29-én már az új-guineai Laeben készülődtek a következő állomásra, a Howland-szigetre.

Noonan a pontatlan térképekre panaszkodott, aggódott a mindössze 2,5 km hosszú és alig 1 km széles sziget megtalálása miatt. Ezért minden felesleges holmit lepakoltak a gépről, hogy helyet biztosítsanak a pótüzemanyagnak, amely még 440 kilométernyi utat biztosított a tervezetten felül a sziget megtalálására. A Howland-sziget közelében lévő két amerikai hajót pedig arra utasítottak, hogy minden lámpájukat kapcsolják fel, így segítsék a Earharték tájékozódást.

Július 2-án 10 órakor a pár elindult, noha felhős, esős idő volt, ami nem kedvezett Noonannek a látás utáni tájékozódásban. Hajnalban Earhart rádión jelezte, hogy az idő felhős és kérte, hogy maradjanak folyamatos rádiókapcsolatban, de a rádiójel töredezett és gyenge volt, 07:42-kor még elfogtak egy üzenetet: „Felettetek kell lennünk, de nem látunk benneteket. Az üzemanyag kifogyóban, nem hallunk titeket”. 08:45-kor újra fogtak egy üzenetet: „Északra, délre repülünk”. Azután semmi. És ekkor kezdődött Amelia Earhart második „élete”, felkutatásának máig tartó története.

Miami Pótlás

A hivatalos keresést 1937. július 19-én beszüntették, majd 1939 januárjában Earhartot és Noonant halottá nyilvánították. Az embereket azonban izgatta, hogy mi lett a páros sorsa. Ezért magánakciók keretében folytatták a kutatást. Ric Gillespie, a Történeti Repülőgépek Felkutatásának Nemzetközi Csoportja igazgatója a rádióbeszélgetéseket átnézve akadt rá Amelia egy üzenetére: azt mondta, a Gardner-sziget felé tart. Gillespie szerint Earhart és Noonan valójában eltévedt, és az eredeti célponttól 482 kilométerrel délebbre szállt le a lakatlan Nikumaroro-, a korábbi Gardner-szigeten, és ott tengődtek, amíg meg nem haltak.

Az alumíniumdarab
Az alumíniumdarab

Gillespie szerint, a kortársak is így vélekedhettek, mert az eltűnést követő napon a Gardner-szigetnél is keresték Earhartékat – de csak a levegőből. Azóta összesen kilenc régészeti expedíció kutatta át a szigetet és találtak is hajótöröttek jelenlétére utaló leleteket, de ezekből egyértelműen nem lehetett a személyazonosságukat megállapítani.

Levéltári adatok utalnak arra, hogy Nikumaroron 1940-ben megtalálták egy nő részleges csontvázát és valamilyen tábor nyomait. Gillespie és kutatócsapata nemrég átkutatta a szigetet és ráakadtak a tábor helyére, valamint egy kozmetikai tégelyre, amelyben a 20. század elején szeplő elleni szert tartottak. (Earhart a források szerint többféle kenőcsöt használt szeplő ellen). Találtak egy Campana-kézkrém nyomait tartalmazó tégelyt is, amit az 1930-as években számos amerikai nő vásárolt. Ennél biztosabbat eddig nem tudtak megállapítani.

Megpróbálták Earhart repülőgépének darabjait is felkutatni a vízben, mivel Amelia eltűnése után három hónappal a sziget nyugati részén lefotóztak egy mára eltűnt tárgyat, ami szakértők szerint nagy valószínűséggel a Lockheed Electra egyik futóműve volt. Azonban nem jártak sikerrel. Nemrég azonban a Nikumaroro szigetén begyűjtött leletek között egy alumíniumdarabot azonosítottak Earhart Lockheedjének részeként. A fémlap azonos azzal a pótlással, amit Miamiban szereltek a repülőre. Az alumíniumlapot a repülőgép egyik navigációs ablakának helyére illesztették, amiként az jól látható a Miami Herald korabeli fotóján is.

Gillespie szerint a „Miami Pótlás” olyan, mint egy ujjlenyomat, alakja, mérete, arányai, a szegecsek helye, anyaga egyezik a szigeten talált darabéval. A kutatók mindenesetre egy még fellelhető hasonló típusú, jó állapotban lévő Lockheed Electra ablakának méreteivel is egybevetették a szigeten talált 48,2 cm x 58,5 cm-es darabot. Az egyezés tökéletes volt.

Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[159788] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés