hirdetés
hirdetés

Az elektromobilitás jelene és perspektívái

A német GTAI külkereskedelmi és befektetési információs központ adatai szerint 2017 végén 3,2 millió darab elektromos meghajtású autó közlekedett a világ útjain, és ez a szám hét éven belül akár meg is nyolcszorozódhat. E cél elérése – a modellválaszték bővítésén kívül – a termelési szerkezet erőteljes átalakítását és a töltő-infrastruktúra gyors bővítését feltételezi.

hirdetés

Mindent egybe vetve az elektromobilitás – országonként eltérő dinamikával – de mégis csak elindult a töretlennek ígérkező fejlődés útján. Tim Hosenfeldt, a Schaeffler-cégcsoport innovációért felelős elnökségi tagja szerint 2030-ban a világ országaiban forgalomba hozott autók 30 százaléka tisztán elektromos meghajtású lesz, s további 40 százalékot fog kitenni a hibrid meghajtású autók aránya. Kína mellett Európában és Észak-Amerikában is egyre nagyobb szerepet tölt majd be az elektromobilitás, bár – mint már utaltunk rá – az egyes országok között számottevő különbségek fognak mutatkozni.

Mi a helyzet Európa egyes országaiban?

Például Hollandiában már 2025-re szeretnék elérni, hogy minden második újonnan forgalomba hozott autó elektromos meghajtású legyen, öt évvel később pedig hagyományos, azaz robbanómotorral működő jármű már egyáltalán ne kerüljön forgalomba. Ez kétségkívül ambiciózus célkitűzésnek számít, ha figyelembe vesszük, hogy az elektromos meghajtású autóknak az összes újonnan forgalomba hozott járműven belüli részaránya ma még csak 1,9, a hibrideket is beszámítva pedig csupán 6,9 százalék.

Hollandiában, Finnországban és Svájcban a kaliforniai Tesla gyár S modelljeit veszi és használja a legtöbb, általában magas jövedelemmel rendelkező vásárló, kihasználva az elektromos autók térnyerését szolgáló pénzügyi ösztönzőket. E térnyerését ugyanakkor a fékezi a hagyományos járműveknél mégis csak jóval magasabb vételár, az egy feltöltéssel megtehető még mindig rövid távolság, valamint a gyakran még mindig hiányos töltőhálózat. A tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy olyan kisebb országokban, mint például Svájc, e kihívások könnyebben leküzdhetőek, mint a nagy kiterjedésű országokban.

Kína az elmúlt évben értékesített több mint 650 ezer újonnan forgalomba hozott járművel az elektromos autók messze legnagyobb piaca; megjegyezve, hogy ezek több mint egy negyede haszonjármű. Egyébként a Beijing Automotive Industry Holding az elmúlt évben 78,1 ezer elektromos meghajtású autót értékesített, megelőzve a Tesla S modelljeit, melyből a világ országaiban 54,7 ezer darab talált gazdára, valamint a gyártó adatai szerint egy feltöltéssel 415 kilométer megtételére alkalmas Nissan Leaf-et, melyből 47,2 ezer darabot értékesítettek.

Európában tavaly csaknem 83 ezer új autó forgalomba hozatalával Norvégia vezette az elektromos autókat értékesítő nemzetek rangsorát, s ez a múlt évi teljes értékesítési darabszám 52 százaléka. Az „öreg kontinens” számos más országában törekszenek az elektromos autók térnyerésének felgyorsítására, még ha ennek üteme szerényebb is a norvégiainál, és a megújuló források részaránya is alacsonyabb számottevő vízenergiával rendelkező Norvégiánál, Ausztriánál és Svájcnál.  

2030-ban a világ országaiban forgalomba hozott autók 30 százaléka tisztán elektromos meghajtású lehet (forrás: 123rf)
2030-ban a világ országaiban forgalomba hozott autók 30 százaléka tisztán elektromos meghajtású lehet (forrás: 123rf)

A francia kormány idén májusban kötött egy, az elektromobilitás elterjedését szolgáló stratégiai megállapodást az ország autógyáraival. Ezek szerint az újonnan forgalomba hozott, tisztán elektromos meghajtású autók száma a 2017. évi 31 ezerről 150 ezer darabra, a teljes állomány pedig a 2017 végi 139,1 ezer ugyancsak közel ötszörösére, 600 ezer darabra kell, hogy emelkedjen, amit a kormányzat akár a 6 ezer eurót is elérő vásárlási ösztönző bevezetésével és a megfelelő töltőhálózat kiépítése eddiginél erőteljesebb támogatásával, a töltőoszlopok száma ez év eleji 22,3 ezerről 100 ezerre történő bővítésével kívánja elősegíteni. 

Politikai és szakmai egyetértés

Németországban a múlt évben forgalomba hozott elektromos autók száma ugyan 60 százalékkal ugyan meghaladta az egy évvel korábbit, de a bázis rendkívül alacsony, s így az összes, tisztán elektromos autónak a teljes autóparkban elért részaránya ma sem több 0,12 százaléknál. Az elektromos autókkal való ellátottságban jelentős regionális különbségek tapasztalhatóak: a tipikusan autós városokban, mint Wolfsburg (Volkswagen), Stuttgart és Böblingen (Daimler), Ingolstadt (Audi), továbbá München és Regensburg (BMW) újonnan forgalomba hozott – érthető módon – jóval meghaladják a más, nem az autógyártásukról ismert települések kibocsátását; ugyanakkor figyelemre méltó, hogy Bajorország és Baden-Württemberg egyes, a német átlagnál jóval magasabb vásárlóerővel rendelkező településein, (mint például a Starnberger tó környékén), az ezer vagy tízezer lakosra jutó elektromos meghajtású autók aránya a hasonló kelet-németországi mutató több mint 40-szerese.

Németországban amúgy széles politikai és szakmai egyetértés alakult ki az elektromobilitás elterjedéséből adódó esélyekről. „A német autóiparnak a jövő technológiáit illetően az élvonalban kell maradnia. Ez nem csak az autógyárakra, hanem a kis- és középvállalati beszállítók ezreire is vonatkozik” – mondta Martin Wansleben, a Német Ipari és Kereskedelmi Kamarák Szövetségének (DIHK) főtitkára. Ehhez pedig új kapcsolati hálózatokat kell kiépíteni és nemzetközi partnereket kell keresni, írják a GTAI szakértői. Ez utóbbira szolgál jó példaként az Eon, amely a dán Clever céggel egy új, hét országot magában foglaló európai gyorstöltő-hálózat létrehozását tervezi. 

Távol-keleti irány

Japán a fejlődés egészen más irányát választotta. A felkelő nap országának autóipara eddig a hibridtechnikát részesítette előnyben, de hosszabb távon egy olyan hidrogén-infrastruktúra felépítését tervezi, amely az egész országban lehetővé teszi majd az üzemanyagcellás járművek közlekedését. A már idézett Tim Hosenfeldt szerint ez nagyon helyes törekvés, mert „egyedül az elektromos autókkal nem lehetséges a légkör védelmével kapcsolatos célok elérése. Ezért fontos a technológiai semlegesség. A kutatásnak és fejlesztésnek nem szabad egyetlen síkra korlátozódnia” – figyelmeztetett a Schaeffler innovációs főnöke. 

Juhász Imre, Berlin
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés