hirdetés
hirdetés

Kiterjesztett valóság

Amikor a kiterjesztett valóság mindennapossá válik

Keiichi Matsuda rövidfilmje baljós jövőt vizionál a számunkra, melyben a járókelők mindegyikének látóterét eluralják a holografikus elemek.

hirdetés

Biztos lépten-nyomon mi is belebotlottunk már a „kiterjesztett valóság” kifejezésbe. Bár ez egy igen tág fogalom, alapvetően olyan technológiákra utal, amelyek digitális képeket és információt húznak a valós látóterünkre (szemben a virtuális valósággal, mely konkrétan kiszakít bennünket a való világból, és ezt egy kizárólag virtuális környezettel helyettesíti.)

A Microsofthoz és a Google-hoz hasonló cégek már most dollármilliókat fektetnek a metódus kidolgozásába, és a Snapchat nevű mobilos alkalmazás a maga Lenses (lencsék) nevű szűrőin keresztül tulajdonképpen már rendelkezik is vele. Ezekkel a filterekkel a felhasználók például bizarr maszkokkal, illetve torzításokkal tehetik formabontóvá mozgásban lévő arcvonásaikat.

De mi lesz, ha a kiterjesztett valóság a mindennapok részévé válik? A Keiichi Matsuda tervező Hyper-Reality nevű rövidfilmjében „előrevetített” eredmény kissé azért már nyomasztónak tűnik.


Képzeljük csak el, amint a világhálón előugró reklámok és a mindent elárasztó levélszemét a való világban se hagyna békén bennünket. Márpedig a mozgókép éppen ilyen jövőt vizionál a számunkra, amikor is a minket megszemélyesítő, alsó-középosztálybeli Juliana Restrepo az utcán hömpölygő hologramok özönében éppen csak egy átlagos napját próbálná valahogyan átvészelni. Kétes sikerrel.

Zamaróczy Ádám
a szerző cikkei

(forrás: PopSci)
hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[188457] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés