hirdetés
hirdetés

Tudománytörténet

Alice a Labirintusban

Arthur Evans oxfordi múzeumigazgató fantáziáját az 1890-es években mindennél jobban izgatták azok a különös pecsétnyomók, amelyeken ismeretlen írásjeleket talált. Így fedezte fel a világ a lineáris a és b írást. Megfejteni azonban mindmáig csak a b-t sikerült, és az sem ment volna a magyar származású Alice Kober nélkül, noha az eredményért járó világhír Michael Ventrisé lett.

hirdetés

Az 1800-as évek második felében Arthur Evanst a hatóságok, mint veszélyes felforgatót, kiutasították az Osztrák-Magyar Monarchia területéről a nacionalista szláv mozgalmakban való részvétele miatt. Ekkor a tehetséges férfi az oxfordi Ashmolean Múzeum igazgatója lett, ahol figyelmét ismeretlen írásjeleket tartalmazó leletek keltették felé. Az egyik ilyen mellett talált egy feljegyzést, amely elárulta, hogy a 3500 éves darabot Krétán találták.

A nyughatatlan férfi elindult Krétára, hogy egyévi ásatással többet tudhasson meg a jelekről. Végül haláláig, több mint 40 éven át Knosszoszban maradt, és kaput nyitott egy csodálatos, még ma is alig ismert világra, a minószi és a kora görög mükénéi kultúrára, valamint írásukra, a lineáris a-ra és a lineáris b-re.

Megfejteni azonban, bármennyire is szerette volna, nem tudta őket. A minószi lineáris a írás máig megfejtetlen, de a mintegy 3500 éves mükénéi lineáris b-t az 1950-es években egy építész, egyben amatőr kódtörő és a görög kultúra szerelmese, megfejtette. Ám a sikerhez vezető utat a magyar származású Alice Kober taposta ki, akit a világ mára elfelejtett.

Éjszakai kódfejtés

A Magyarországon élő Kober család 1906-ban úgy döntött, hogy emigrál Amerikába; az anya ekkor három hónapos terhes volt. A kis Alice Elizabeth Kober Manhattanban jött világra 1906. december 23-án. A kárpitosként, majd épületgondnokként dolgozó apa nehezen tartotta el családját, de a briliáns elméjű lány megszállottan tanult, így került a Hunter College-be, ahol a korai görögséggel foglalkozó kurzuson ismerkedett meg a megfejtetlen lineáris a és b írással. Érettségi vizsgáján mindenkit meglepő határozottsággal jelentette ki, hogy egy nap meg fogja fejteni az írásokat - hajszál híján így is lett.

Alice Kober
Alice Kober
Alice Kober az 1930-40-es években már a New York-i Brooklyn College adjunktusa. Özvegy anyjával élt, soha nem ment férjhez és több száz oldalas levelezésében nem sok mondatot szánt magánéletére. Ha volt is szerelem az életében, annak semmi nyoma nem maradt. A láncdohányos nő szinte minden idejét a rejtélyes írás megfejtésének szentelte. Nem állt azonban ezzel egyedül. Sokan szerették volna a rejtélyes nyelvet megfejteni, és sokan akadtak, akik úgy is érezték, hogy sikerült.

Addigra a görögöt kizárták, de volt, aki etruszkkal azonosította, mások polinéz vagy baszk nyelvet fedezték fel benne. Kober tehát egy sor holt nyelvet is megtanult, az óegyiptomitól az akkádon, a sumeren át a szanszkritig a megfejtés érdekében. Éjszakánként, görög- és latintanítás után, ült az ebédlőasztalnál és dolgozott a ineáris b kód feltörésén. Újra és újra átnézte az agyagtáblákon talált feliratok publikációit. Minden egyes jelet, szimbólumot rögzített, katalogizált, megvizsgálta előfordulásuk gyakoriságát általában és a szószerű formációkon belül elfoglalt helyüket figyelembe véve. Statisztikai feljegyzéseket készített a jelek egymáshoz viszonyított helyzetéről is.

Kellemetlen találkozás

A számítógép nélküli korban ez sziszifuszi munka volt, ráadásul a II. világháború alatt Amerikában nehéz volt papírhoz jutni, ezért régi üdvözlőkártyák hátára, könyvtári kölcsönzőlapokra, könyvlapok üresen hagyott részeire, egyházi körlevelekre jegyzetelt, ezeket kis méretre vágta, majd cigarettás kartondobozokba rendezte. 180 ezer ilyen jegyzetlapot őriz a Brooklyn College könyvtárban lévő hagyatéka. Végül az aprólékos munka meghozta gyümölcsét, olyan mintát talált a szimbólumok között, amely szavakról, szócsoportokról árulkodott.

Feljegyzések a cigarettásdobozokban
Feljegyzések a cigarettásdobozokban

Ráadásul felfedezett jelcsoportokat, amelyeknek az eleje hasonló, de a vége eltérő volt. Ez a felismerés jelentette az első áttörést: már tudta, hogy flektáló (a nyelvtani viszonyokat a szóalakok megváltoztatásával – ragozással, szóképzéssel, szótő-változtatással – kifejező) nyelvet talált. A kód repedezett. Kober időről időre cikkekben publikálta eredményeit. Bár ezek száma nem volt sok, mégis megadta a kulcsfontosságú adatokat a feltöréshez.

És a távoli Angliában Michael Ventris építész, aki diákkora óta megszállottan igyekezett megfejteni a lineáris b-t, szorgalmasan el is olvasta őket, habár nem vette fel a kapcsolatot a kutatónővel. Feljegyzések szerint mindössze egyszer találkoztak 1947-ben Oxfordban, s akkor sem tettek jó benyomást egymásra. Sőt, kölcsönösen lenézték egymást. A vastag szemüveget viselő, érdes modorú Alice a jóval fiatalabb, jóképű Ventrist azért, mert a férfi amatőr, Ventris pedig azért, mert Alice nő volt. Kober a megfejtés küszöbén állt, amikor valamilyen gyors lefolyású betegségben, 1950-ben, 43 évesen váratlanul meghalt.

Rejtélyes halál

Ventris újult erővel fogott neki a megfejtésnek. A Kober által azonosított jelcsoportokat megpróbálta krétai helységnevekkel azonosítani. Ezeknek rendszeresen elő kell fordulniuk, különösen hivatalos iratokon. Ráadásul a helynevek hosszú időn át sem változnak. Ventris három krétai névre keresett rá. Köztük volt Knosszosz is. És felfedezte a "ko-no-so" jelcsoportot. Az írás megnyílt előtte, Kober halála után két évvel feltörte a kódot.

Alice Kober jegyzetfüzetének egy lapja
Alice Kober jegyzetfüzetének egy lapja
Sokáig kizárólag Ventrisnek tulajdonították a megfejtés érdemét, és mivel egy csodálatos kultúrára nyílt ablak az írás feltörésével, a világ szenzációként ünnepelte a sikert – és Ventrist. A férfi néhány évvel Kober után,1956-ban, 34 évesen halt meg. Egy éjjel nagy sebességgel belehajtott egy parkoló teherautóba. Sokan vélik úgy, hogy öngyilkos lett: szakmájában, az építészetben nem talált magára, az ókor csodálatos világában pedig amatőrként valójában nem merülhetett el.

Halála előtt nem sokkal egy előadáson elismerte, Kober nagymértékben hozzájárult a megfejtéshez, de a vallomást szinte meg sem hallották. Nemrégiben aztán a Texas Egyetem megnyitotta a Kober-archívumot. Világossá vált, hogy Ventris Kober eredményei nélkül nem lett volna képes feltörni a kódot. – Kober részeredményeinek tudományos publikációi tartották azt a hidat, amelyen Ventris átment – mondta el Margalit Fox a BBC-nek. De tény, Ventris ismerte fel azt, hogy a Kober által publikált bizonyos jelcsoportok, amelyek hosszabb időn át sem változtak, helynevek lehetnek. És ez adta a végső kulcsot a megfejtéshez.

Sokan Kobert érdes modorú, kemény, türelmetlen, a lassú felfogásúakat nem szenvedhető nőként írták le. Pedig segítőkészség is jellemezte, egy vak tanítványa kedvéért megtanulta a Braille-írást és a teszteket átírta számára. Kitűnő humoráról pedig jegyzetei szélére írt megjegyzései árulkodnak.

Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés