hirdetés
hirdetés

Adatközpontok energiamenedzsmentje

Általánosságban elfogadott az ötszintű modell

Egyelőre kevés adatközpontban használnak úgynevezett DCIM szoftvereket, noha szakértői vélemény szerint hosszú távon komoly költségek takaríthatók meg a korszerű, integrált menedzsmentrendszerekkel.

hirdetés

Napjainkban gyakorlatilag egyetlen közepes vagy nagyvállalat sem működőképes komoly szerverpark nélkül. Ezeket a számítógépeket a vállalatok saját vagy külső adatközpontokban helyezik el. A rendszerek működésének zavartalansága azonban nem magától értetődő, annak egyik előfeltétele a korszerű menedzsmentmegoldások alkalmazása.

Alap- és reaktív szint

Világviszonylatban elfogadott mércének számít az ipari elemzőcsoport, a 451 Group adatközpont-menedzsmentre vonatkozó ötszintű modellje. Eszerint a legalsó, úgynevezett alapszinten az összes komponenst (a szünetmentes áramforrásokat, a hűtőberendezéseket stb.) egymástól függetlenül felügyelik. Nincs központi menedzsment, de ha valahol (bárhol) hiba történik, arról jelzést kap az adatközpont személyzete. Az alapvető cél, hogy a komponensek egyenként hibátlanul működjenek.

Az alapszintű menedzsment gyakorlatilag minden adatközpontban elérhető, ezt a feladatot minden gyártó termékével el lehet végezni. A következő, reaktív szint már tartalmaz valamilyen központi menedzsmentmegoldást. Ezen a szinten azonban – ahogy a nevében is benne van – csak akkor szerez a személyzet tudomást bármilyen eseményről, ha az bekövetkezett. Némi előrelépés azonban, hogy már egy pontból gyűjthetők az adatok, egy pontból ellenőrizhető minden esemény, azaz ez a módszer megkönnyíti az események későbbi analízisét.

Példák vezetői szintű információk webes integrációjára
Példák vezetői szintű információk webes integrációjára

Ezen a szinten – főleg a nagyobb adatközpontokban – már némi beavatkozásra is lehetőség nyílik, ám az alapfunkció csak a megfigyelés, a monitoring. Nemzetközi méretekben az adatközponti létesítmények épületfelügyeleti rendszereinél a reaktív megközelítésű központi menedzsmentplatform elterjedtsége 90 százalék. Ugyanezen szinten maradva, az adatközpontok 70 százalékánál a gépészetre már aktív felügyeletet alkalmaznak. Magyarországon ugyan még nem beszélhetünk a reaktív szint ilyen mértékű elterjedtségéről, de több helyen már találkozhatunk egyfajta központi felügyelettel.

Proaktív és optimalizálható szint

Az ötszintű hierarchia harmadik, proaktív szintje a ma divatos DCIM (data centre infrastructure management) világa. Ezen a szinten már nemcsak megfigyelés zajlik, hanem készletnyilvántartás is van, és az adatközpont üzemeltetője pontos képet kap arról, hogy mi hol található. A támogató szoftverben tehát van egyfajta kép az adatközpontról, és ez lehetőséget nyújt bizonyos funkciók elvégzésére. A proaktív szint elterjedtsége 20 százalékra tehető. Némileg összemosódik a proaktív szinttel a következő, optimalizálható szint.

Már csak abból adódóan is nehéz tiszta határvonalat húzni a két szint közé, hogy a különböző DCIM szoftverek különböző funkciókat látnak el. Az optimalizálható szinten már trendeket lehet megfigyelni. A szoftverben meglévő adatközponti modellen különféle szimulációkat (felmelegedési, hűtési stb.) lehet végezni. A szoftver képes előre jelezni a meghibásodási kockázatokat. Ezen a szinten olyan értelemben beszélhetünk proaktív megközelítésről, hogy előre lehet gondolkozni, tervezni.

A szoftver megkeresi egy új szerver optimális helyét az adatközpontban
A szoftver megkeresi egy új szerver optimális helyét az adatközpontban

Az optimalizálható szintű menedzsmentrendszer tehát egy tervezőeszköz is, miközben kapacitás- és változásmenedzsmentet, készletnyilvántartást és egyéb funkciókat ellátó eszközöket tartalmaz. Egy ilyen rendszerben pontosan nyomon lehet követni, hogy mi történt az adatközpontban. (Készleten az adatközpont teljes hardver-infrastruktúrája értendő, beleértve az informatikai eszközöket is.) – Érdekes, hogy az adatközpont-menedzsmentnél a szoftverek két irányból közelítenek egymáshoz. Az egyik a fizikai infrastruktúra világa, ahova eredendően semmiféle informatikai eszköz nem tartozik.

A másik a nagy informatikai óriások világa. Az előbbi körbe tartozik például a Schneider Electric, az utóbbiba az IBM vagy a HP. Előbbi a fizikai infrastuktúra-felügyeletből kiindulva megy az informatika felé, utóbbiak pedig a nagy, eredetileg nem ezen célra tervezett szoftvereiket teszik alkalmassá a fizikai infrastruktúra felügyeletére – fogalmaz Szarka Attila, a Schneider Electric üzletfejlesztési vezetője (adatközponti megoldások, Közép-Kelet-Európa).

Önmagát optimalizáló szint

Ezt a viszonylag tiszta képet némileg bonyolítja egy manapság terjedő köztes terület, a virtualizáció és a virtualizáció-menedzsment. Erre vonatkozóan a 451-es csoport figyelemre méltó megállapítást tett. Eszerint a virtualizáció megjelenésével megváltozott az adatközpontban a kiszolgáló infrastruktúra és az igénylőoldal határvonala. Azok az informatikai hardverek, amelyek hagyományosan az igénylőoldalhoz tartoztak, átkerültek a kiszolgálóoldalra, és az igénylőoldal jellemzően már a virtuális gépek fölött található.

Ebből adódóan a menedzsmentszoftverek egyre inkább kezdik átfedni egymást. Itt jön be az ötödik, az önmagát optimalizáló (self-optimizing) vagy automatikus menedzsmentrendszer szint. Ezen a szinten a rendszerek a különböző események, folyamatok hatására önmaguktól, emberi beavatkozás nélkül is képesek bizonyos változtatásokat végrehajtani a rendszerben. Ha a világon található összes nagy adatközpontot tekintjük, a self-optimizing szint elterjedtsége a becslések szerint egyelőre nem mérhető, az optimalizálható szinté 5 százalék. Ha a kisebb szerverszobákat is számításba vesszük, akkor az optimalizálható szint aránya még ennél sokkal kisebb.

Nyílt, integrált rendszerek

Az adatközpontok rétegstruktúrájában alul található az épület, a fizikai infrastruktúra, a hardverek, majd afölött vannak a virtuális gépek, a szoftverek, a különféle alkalmazások. Ebből következően valójában olyan menedzsmentrendszernek kell a változtatásokat végeznie, amely a struktúrában valahol fönt, az igénylőoldalán található, hiszen csak egy ilyen rendszer lehet ténylegesen tisztában az informatikai igényekkel. Ehhez az egyes rendszereknek kapcsolatban kell állniuk egymással, azaz integrált rendszerre van szükség.

Hűtési szimuláció a StruxureWare Operation segítségével
Hűtési szimuláció a StruxureWare Operation segítségével

– A magam részéről nem hiszek abban, hogy valaha is lesz olyan rendszer, amely mindent magában foglal, amely minden területet kielégítően tud felügyelni. Megítélésem szerint nyílt rendszereket kell fejleszteni, megfelelő szabványos kapcsolódási pontokkal. Az ilyen szoftverek aztán lehetővé teszik, hogy a különböző független rendszerek – a virtualizációmenedzsment, a fizikai infrastruktúra menedzsmentje, az alkalmazásmenedzsment stb. – egyetlen nagy rendszerként üzemeljenek. Ráadásul egy ilyen megoldás esetén – nyílt rendszer lévén – az alkalmazásmenedzsmenthez bármely szintről hozzá lehet kapcsolódni – véli Szarka Attila.

A Schneider Electric saját fejlesztésű rendszere, a StruxureWare for Data Centers például már érinti az ötödik szintet, így lehetőséget nyújt bizonyos automatizmusokra. A fizikai infrastruktúrában megjelenő hibák, változások képesek riasztásokat kiváltani a rendszerben. Van olyan funkció, amely hatásanalízist végez, például azt elemzi, hogy egy hűtési vagy energiaellátási hiba mely informatikai hardverek működését kockáztatja. Amikor tehát még minden informatikai eszköz hibátlanul működik, a virtualizációmenedzsment már jelzést kap a kockázatokról. A menedzsmentrendszer akár úgy is beállítható, hogy ilyen esetben automatikusan biztonságos területre helyezze át a kritikus hardvereken működő virtuális gépeket.

Kapcsolódási pontok kellenek

Ha egy vállalat saját adatközpontot üzemeltet, a korszerű menedzsmentrendszerek minden további nélkül alkalmazhatók. Általában akkor sincs probléma, ha a cég saját hardverrel dolgozik, ám a számítógépek idegen, külső környezetben működnek. Ha azonban a kolokációs társaságnak a fizikai rendszerek szintjén már van olyan menedzsmentrendszere, amelyből információkat ad át bérlőinek, akkor a két környezet között kapcsolódási pontokat kell teremteni, azokat valahogy össze kell kötni.

Az együttműködésnek elvi akadálya nincs, a gyakorlati megvalósítás attól függ, hogy a két fél milyen szoftvereket használ. Ha egy vállalat csak számítási kapacitást vesz egy adatközponttól, tehát az informatikai kapacitást szolgáltatásként vásárolja, akkor a fizikai infrastruktúra már semmiféle szinten nem az övé. Ebből következően a fizikai infrastruktúra menedzsmentje sem a szolgáltatást igénylő vállalat gondja.

Anyagi és egyéb megfontolások

Napjainkban a kolokációs központok alapvetően nem használnak DCIM kategóriába eső szoftvereket. A piackutató és -elemző cégek, továbbá a 451 Group kutatásai azt mutatják, hogy a DCIM szoftverek forgalma 2011-ben érte el a látható szintet, 2012-ben enyhe emelkedés tapasztalható, de az igazi ugrás csak 2013-ban várható. A különféle elemzések 2015-2016-ig a DCIM szoftverek piacának 20–40 százalékos növekedését jósolják. – A 20–40 százalékos szórás meglehetősen nagy. Ennek oka, hogy a DCIM mint kategória nem pontosan definiált.

A riasztások több nézetben is megjelennek a SXW Operation adatközpontmodelljében, korrekciós javaslatokkal
A riasztások több nézetben is megjelennek a SXW Operation adatközpontmodelljében, korrekciós javaslatokkal

Az azonban biztosnak tűnik, hogy a növekedés mértéke legalább 20 százalékos. Az is várható, hogy maguknak a szoftvereknek a forgalma egyre meredekebben nő, ugyanakkor a szoftverekhez kapcsolódó szolgáltatások növekedési üteme jelentősen csökken az elkövetkező években. A magyarázat kézenfekvő: általános tendencia, hogy az üzleti döntést követően szinte másnap kész, használható megoldást akarnak a cégek. Jóllehet található olcsó, 2000 dollár körüli robusztus menedzsmentszoftver a piacon, ám ennek testreszabása drága és rendkívül időigényes.

Ez arra motiválja a felhasználókat, hogy szabványos modulokból felépülő, de rendkívül egyszerűen és gyorsan telepíthető rendszereket válasszanak. E rendszerek szoftverköltsége a többszöröse lehet az olcsókénak, ám elmarad a roppant drága és hosszan tartó testre szabás – hangsúlyozza Szarka Attila. Magyarország az adatközpont-menedzsment terén némileg elmarad a fejlett országoktól. A szűkös anyagi forrásokból fakadóan a cégek szinte minden pénzt hardverre költenek, és így általában elmarad a rendszer üzemeltetését megkönnyítő szoftverek vásárlása.

 Garantált eredmény
A Schneider Electric szolgáltatása, hogy felméri az adatközpontot vagy más létesítményt, és megvizsgálja, hol vannak az üzemeltetésben, az energiaellátásban, energiafelhasználásban stb. veszteségek. Ezt követően megadja, hogy a menedzsmentrendszer alkalmazása milyen előnyökkel, mekkora megtakarítással jár, majd javaslatot tesz a beruházásra. A legmagasabb szintű szolgáltatási szerződés keretében a szállító a vevő kompenzálását is vállalja, ha a beruházás nem hozza meg a várt hatást.

A magyar mérnök – részben kényszerből – rendkívül kreatív, és igyekszik mindent megtanulni, illetve saját maga beállítani. A szakember szerint ez a fajta megközelítés hátrányosan érinti a menedzsmentrendszerek hazai terjedését. – Problémának érzem azt is, hogy sok helyen mereven ragaszkodnak a meglévő nyilvántartó és hibakezelő rendszerekhez. Kétségtelen tény, hogy a váltás munka- és költségigényes, ám arról sem szabad megfeledkezni, hogy egy integrált megoldás komoly megtakarításokra nyújt lehetőséget.

Olyan beruházásról van tehát szó, amely segíthet a további költségek csökkentésében. Itt van például a manapság egyre többet hangoztatott zöld informatika, amely a felhasználók, az üzemeltetők számára energia-, és így hosszú távon költségmegtakarítást jelent. Egy korszerű menedzsmentrendszer hathatósan hozzájárul az energiaellátás optimalizálásához, a meglévő kapacitások és erőforrások jobb kihasználásához, a szükségtelen beruházások kiiktatásához, következésképpen a zöld informatikához. Kevesebb emberrel lehet ugyanazt az adatközpontot üzemeltetni, ráadásul úgy, hogy közben nagyobb tudás gyűlik össze az adatközpont működéséről, az ott lévő eszközökről, az ott történő eseményekről – mutat rá Szarka Attila.

Mallász Judit
a szerző cikkei

hirdetés

kapcsolódó linkek

Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[114610] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés