hirdetés
hirdetés

A rettegés kultúrája

Ami Fukusimában történik nem mozi, valóság

Nem értettük, miért tudtak a japánok olyan sokáig higgadtak maradni a katasztrófa után. Ma már ők sem azok. Fukusima forrongó blokkjai kiszabadították a palackból a szellemet: felszínre tört a rettegés, amelyet eddig filmekben, képregényekben lehetett tetten érni.

hirdetés

Ma már klasszikusnak számít James Bridges 1979. március 16-án az Egyesület Államokban bemutatott politikai krimije, a Kína-szindróma. A filmet körüllengő kultusz nem csupán abban gyökerezik, hogy a történet olyan témát feszeget, amely a XX. század második felétől folyamatosan foglalkoztatja a szélesebb közvéleményt: az atomerőművek biztonságának kérdését; abban is, hogy a premiert követő második héten, március 29-én üzemzavar állt be a Three Miles Island-i atomerőmű kettes reaktorában (TMI-2).

Mintha a filmesek jósoltak volna. Legalábbis ezt szeretné hinni a nagyközönség – ezt bizonyítják azok a hozzászólások is, amelyet az olvasók fűznek a mai napig a film ajánlójához az olyan programportálokon, mint a Port.hu. Persze, ha jobban megkapirgáljuk a dolgot, látható, a kapcsolatot a filmbeli mutyizások és a TMI-2-ben bekövetkezett üzemzavar között inkább csak a lázasan kutató emberi elme próbálja megtalálni.

Erről ír Az én Csernobilom című könyvében az a Stolmár Aladár, aki reaktorfizikusi tanulmányait az egykori Szovjetunióban folytatta, aki részt vett a Paksi Atomerőmű építésének előkészületeiben, és aki egy fura csavarnak köszönhetően 1986-ban szakértő tanácsadója volt annak az amerikai kormányküldöttségnek, amely a csernobili katasztrófa után politikai szorítást alkalmazott a szovjet államvezetésen. (Stolmár szerint ez a momentum vezetett a szovjet csapatok kelet-európai kivonásához is.)

Ez nem Csernobil

„A katasztrófát követően a televízióban és az interneten közzétett képsorok óhatatlanul is eszembe idézték a pusztulás számtalan képét, amelyek a japán szörnyfilmek, mangák animék és videojátékok nyomán kavarogtak bennem” – írja a Newsweek online kiadásában közzétett, Tokyo Disaster Fantasies című cikkében William Tsutsui, aki – mint arról beszámol – egy japán-amerikai delegáció tagjaként Tokióban, egy buszon utazott éppen, amikor a földrengés pusztítani kezdte a szigetország azon részét.

Fukusima: Következményei beláthatatlanok?
Fukusima: Következményei beláthatatlanok?
A cikk roppant érdekes: arra keresi a választ, hogy miképpen él a japán köztudatban, és milyen kulturális jelenségeken keresztül ölt testet a katasztrófától való félelem. A földrengés és a fukusimai erőmű blokkjainak sérülése – amint a cikkből kiderül – azért sem lepte meg a japánokat, mert mindig is „benne volt a levegőben”. Tsutsui, a téma kutatója leírja, Tokiót öt évszázados történelme során többször kellett újjáépíteni, mint bármelyik nagyvárost a világon, de az árvizek, földrengések, bombázások, tűzvészek – és, persze, a két atombomba – nem kímélte a többi kiterjedt települést sem.

Az a félelem tehát, amelyet bennünk, európaiakban a csernobili katasztrófa keltett, és amely a Csernobil-legendárium – ebbe cikkeket, blogokat, interntes fórumokat, könyveket, a szóbeszédet épp úgy bele kell érteni, mint a témáról született dokumentum- és játékfilmeket, dalokat, sőt számítógépes játékokat is – megszületéséhez vezetett, a japánokban sokkal régebb óta és sokkal mélyebben él. Én egy teltházas vetítésen, a számomra egészen érdekes szubkultúrának számító magyar anime-rajongók körében láttam Katsuhiro Otomo 1988-as, valóban kultikus animációs filmjét, az Akirát. Akkor nem értettem, miért hoz létre a japán alkotói agy ilyen rémisztő futurista víziót. Ma már igen.

Eltérő kultúrák, különböző reakciók

Fegyelmezettek és higgadtak: japánok
Fegyelmezettek és higgadtak: japánok
Mi a tanulsága ennek a hosszas fejtegetésnek? Tsutsui szerint a japán popkultúrában azért van ilyen pozíciója a katasztrófa témájának, mert a japánok így, ezzel a távolságtartással és átlényegítéssel tudják feldolgozni és kifejezni szorongásukat, fájdalmukat. Gondoljuk csak meg, milyen távol áll ettől a nyugati világ összesküvés-elméleteket gyártó gondolkodásmódja, amely olyan művekben mutatkozik meg, mint a már említett Kína-szindróma, vagy az a szemlélet, amely Csernobilból is képes volt egyszerű üzletet csinálni: lásd a vonatkozó PC játékot!

Amikor az első híreket hallottuk a mostani földrengésről és a fukusimai atomerőmű sérüléséről, csodálkoztunk, miért ilyen fegyelmezettek és higgadtak a japánok. Ma már nem azok. Az átélt borzalmak, a mind aggasztóbb hírek, az élelmiszerhiány, az infrastruktúra összeomlása kiszabadította a szellemet a palackból: felszínre került a hosszú ideje elnyomott félelem. E sorok írásakor az egyik friss hír az, hogy a tokiói ivóvízben a radioaktív szennyezettség olyan magas, hogy az már veszélyes a csecsemőkre. Ez nem mozi: a valóság.

Kerékgyártó György
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
A rettegés kultúrája
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés