hirdetés
hirdetés

Tűz a vízen

A Morro Castle tragédiája

A New York–Havanna vonalon közlekedő óceánjáró a szesztilalom éveiben nagyon népszerű kikapcsolódás volt az amerikaiak számára, akik többnyire lerészegedni mentek az egyhetes utakra.Egy szerencsétlenség azonban nemcsak a hajó pályafutásának vetett véget, hanem a tengerhajózás későbbi időszakaira is hatással volt.

hirdetés

A leghíresebb hajókatasztrófák miatt könnyen gondolhatjuk azt, hogy a nagy utasszállító hajók legnagyobb ellenségei a jéghegyek és a víz alatti sziklák, pedig az igazi veszély, a fedélzeten kipattanó tűz legalább akkora, ha nem nagyobb fenyegetés számukra. Hiába a sok millió tonna víz körülöttük, a tűz így is komoly veszélyt jelent a hajókra, még a mai nagyon szigorú biztonsági előírások mellett is. A Morro Castle óceánjáró 1934-es tűzesete kellett ahhoz, hogy határozott lépésekre kerüljön sor.

A Morro Castle

A Morro Castle óceánjáró 1930-ban épült meg a Virginia-állambeli Newport News Shipbuilding hajógyárban (amely a nagy hadihajóiról híres inkább). Egyike volt azoknak a hajóknak, amelyeket az amerikai kongresszus által megszavazott 250 millió dolláros költségvetésből építettek a régi, sokszor I. világháború előtti gőzhajók leváltására.

Mivel a Morro Castle-t főként az USA és Kuba közötti hatalmas személyforgalom kiszolgálására tervezték, a nevét is egy kubai építményről kapta (a Morro Castle erőd védte Havanna kikötőjét). Nem volt különösebben nagy hajó; hossza 155 méter volt, térfogata 11 500 bruttó regisztertonna (vízkiszorítása 17 ezer tonna), azaz mondjuk ötöd akkora, mint az akkoriban tervezés alatt álló legnagyobb óceánjárók, a Queen Mary és a Normandie. A Morro Castle-ba a főként az amerikai hadihajóknál szokványos gőzturbina-elektromos meghajtást építették (ez nem volt gyakori az óceánjárók körében), amely kifejezetten modernnek számított akkoriban. A 8000 lóerős villanymotorok által forgatott két hajócsavarnak köszönhetően 20 csomós sebességgel is tudott haladni a hajó, amely ugyan az akkor fennálló 28 csomós sebességrekordhoz képest nem volt sok, ám a New York-Havanna járaton egyből a leggyorsabb hajóvá tette a Morro Castle-t.

Fotó: cultofweird.com
Fotó: cultofweird.com

Amikor a hajó 1930 nyarán üzembe állt, több mint 13 órával rövidítette le az eljutási időt a két város között (72-ről kevesebb, mint 59 órára). A Morro Castle lett az üzemeltető Ward Line „kirakathajója”, amely az akkor éppen éledező turizmus kiszolgálására egyhetes kirándulásokat hirdetett meg. Fontos megjegyezni, hogy az akkori amerikaiak számára Kuba nemcsak a kellemes klíma miatt volt kedvelt úti cél, hanem ezért is, mert az akkor még érvényben levő szesztilalom elől is „el lehetett menekülni”. Az egyhetes kirándulások beceneve „booze cruise” (magyarul kb. „piatúra”) volt, ugyanis az utasok egy része tulajdonképpen lerészegedni ment az akkor még baráti szigetországba. Ezt a szolgáltatást még az 1929-es gazdasági válság idején is sokan igénybe vették. A Morro Castle 4 évig gyakorlatilag különleges esemény nélkül szolgálta ki a New York-Havanna járatot, néha Miamiban és a Bahamákon is megállt egy-egy napra.

A katasztrófa

A hajó 1934. szeptember 5-én kezdődő – mint később kiderült, utolsó – útja már eleve vészterhes utazásnak számított. Rober Willmott kapitány megbetegedett, majd két nappal később, szeptember 7-én éjjel elhunyt. Posztját a hajó első tisztje, William Warms vette át. Warms kapitány nem sokáig lehetett a Morro Castle parancsnoka. Szeptember 8-án hajnali 3 óra körül, amikor a hajó Long Beach partjainál járt (250 kilométerre, azaz kb. 6-7 órányira New Yorktól), tűz ütött ki a hajó írószobájában. Keletkezéséről csak elképzelések vannak – az egyik szerint egy tiszt szándékos gyújtogatása következtében történt–, máig nincs rá pontos magyarázat. A helyzetet tovább rontotta, hogy a tüzet 20 percig nem jelentette senki, így a száraz faasztalokkal, rengeteg papírral megtömött helyiségben gyorsan elharapództak a lángok. Az oltásnak csak negyed 4 körül kezdtek neki, ekkor derült ki, hogy a hajó tűzoltó-berendezése egyszerűen nem elég nagy teljesítményű a művelethez. Nem sokkal később, a tűzfészeknek helyet adó írószoba feletti helyiségben berobbant a hajón tárolt 50 kg puskapor.

Fotó: cultofweird.com
Fotó: cultofweird.com

Ez a szigonyágyúhoz, egy különleges mentőalkalmatossághoz kellett, amellyel egy kisméretű csónakot lehetett kilőni, ha partközelben voltak, és nem volt elég idő a hagyományos csónakok leengedésére. A robbanás után esély sem volt már a tűz eloltására. Újabb szerencsétlen körülmény volt, hogy a Morro Castle iszonyatos viharban haladt, a 130 km/h-s széllökések pillanatok alatt felkorbácsolták a lángokat. A tűz hamarosan átégette az elektromos vezetékeket és a kormányszerkezet hidraulikáját; a Morro Castle sötétbe borult, és a szó szoros értelmében megbénult. Mindössze egyetlen SOS jelzést sikerült leadnia – azt viszont sokan vették.

A tragikus percek

A Morro Castle utolsó útján 549 ember volt a fedélzeten, és bár mindegyikük számára elég hely volt a mentőcsónakokban, a tűz és pláne a vihar miatt nem volt ilyen egyszerű a helyzet. A csónakok egy része ekkorra már vagy lángokban állt, vagy megközelíthetetlen volt a tűz és a füst miatt. Amikor kialudtak a fények, a fedélzeten levők úgy érezhették, a pokol mezsgyéjén vannak. A zegzugos folyosókon szó szerint semmit nem lehetett látni, a sűrű füstben sokan megfulladtak, a falakhoz, a padlóhoz és a fémszerelvényekhez sokszor hozzá sem lehetett érni, olyan forróak voltak. A kialakuló iszonyatos pánikban többen ki sem jutottak a fedélzetre; vagy megfulladtak, vagy megégtek, vagy a tömeg taposta őket halálra. Akik kijutottak, azok közül néhányan – látván a reménytelen helyzetet – a tengerbe vetették magukat. Ők pillanatok alatt odavesztek a hullámzásban (vagy már az ugrás megölte őket). Holttestüket másnap a környékbeli strandokon vetette partra a tenger.

Fotó: cultofweird.com
Fotó: cultofweird.com

A baleset híre természetesen gyorsan elterjedt a helyi lakosság körében. Emberek százai gyűltek össze a közeli Asbury Park strandján, ahol a még mindig lángokban álló Morro Castle kora reggel partra sodródott, szinte pontosan ott, ahol 80 évvel korábban a New Age nevű vitorlás is zátonyra futott. A hajó megfeneklett a sekély homokos tengerparton, állítólag még két napig égett.

Titokzatos vég

A balesetben 137-en vesztették életüket. Miután a holttesteket kihozták, és a mentés befejeződött, a Morro Castle roncsa igazi látványossággá vált, főleg azért, mert apálykor egészen a hajótestig be lehetett sétálni. A kirándulóhajók is útba ejtették a szörnyű látványosságot, és képeslapok is készültek a strandon veszteglő kiégett hajóról. Ez az állapot nem tartott sokáig, az egyre életveszélyesebbé váló roncsot fél évvel később, 1935 márciusában elvontatták. Egyes források szerint az erősen sérült hajó nem bírta a vontatást, és nem sokkal később a tengeren elsüllyedt, más források viszont tudni vélik, hogy a Morro Castle maradványait végül Balitmore-ban bontották le még abban az évben.

A következmény: szigorítás

Ahogy a Titanic katasztrófája, úgy a Morro Castle esete is komoly szigorításokat vont maga után. Ez a hajóbaleset az egyik (ha nem a fő) oka annak, hogy ma már nem használnak kifejezetten tűzveszélyes anyagokat (pl. fát, gyúlékony ragasztókat, lakkokat és festékeket) a személyszállítókon, illetve a dohányzási-, tűzvédelmi szabályok szigorítása is részben ennek a balesetnek tudható be. Ezután tették kötelezővé az USA-ban, hogy az új hajóknak már tűzálló ajtókkal, tűzjelző-berendezéssel és tűz esetére kiegészítő generátorokkal, szivattyúkkal kell megépülniük; elmondható tehát, hogy a sajnálatos veszteségek mellett – sok más nagy katasztrófához hasonlóan – a Morro Castle balesete közvetve rengeteg emberélet megmentéséhez is hozzájárult.

Veit András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés