hirdetés
hirdetés

Álomhajó

A meg nem valósult óceánjáró esete

A világháború befejeztével új idők köszöntöttek a hajóiparra. A 20-as, 30-as években ismét kiújuló méret- és sebességőrület nyomán több olyan óceánjáró- és hadihajó-terv látott napvilágot, amely méreteit és fejlettségét tekintve is lekörözte a korábbi rekordtartókat.

hirdetés

Sajnos ezek között voltak olyanok (jellemzően a legmerészebbek), amelyek különböző okok miatt nem valósulhattak meg. Az alábbi cikkünkben bemutatott Oceanic (III) nevű óceánjáró is ilyen: építését a 20-as évek végén kezdték meg, de végül nem lett semmi a minden addigi hajónál nagyobbra és erősebbre tervezett járműből.

Tengeri vetélkedő – a hajóépítési láz

A 20-as végén a világ hajóépítési trendjeit a már – kisebb megszakításokkal – az 1890-es évek óta tartó nemzetközi vetélkedés határozta meg. Ezt a – hajótársaságok (és -gyárak), de leginkább a tengeri hatalmak közötti – versenyt sokak szerint az 1897-ben átadott német SS Kaiser Wilhelm der Grosse indította meg.

Az új óceánjáró ugyanis egyszerre hódította el a legnagyobb és a leggyorsabb hajónak járó címet a britektől, akik gyakorlatilag a gőzhajtás feltalálása óta birtokolták azokat. A németek később annyira „elhúztak” a korábbi rekordtartóktól, hogy a briteknek majdnem 10 évébe telt, mire a Lusitaniával és a Mauretaniával be tudták hozni a lemaradásukat.

Az új hajókat üzemeltető Cunardnak azonban nemcsak a németekkel, hanem a belföldi konkurenciával is meg kellett küzdenie. A rivális White Star Line 1908-ban rendelte meg a híres hajóosztályát, az Olympic-osztályt, amelynek többek között a Titanic is tagja volt. Mielőtt a Cunard elkészülhetett volna az új rekordtartókkal, a németek ismét elhódították a legnagyobb hajónak járó díjat az SS Imperatorral, majd annak testvérhajójával, az SS Vaterlanddal és az SS Bismarck-kal. A további vetélkedésnek egy időre véget vetett az első világháború, majd utána hosszú csend következett. Csak a 20-as évek második felében születtek meg azok a tervek, amelyek az óceánjárók új generációját jelentő óriáshajók megépítéséről szóltak.

Mindegyik nagy hajótársaságnak megvolt a terve: a németeknek az SS Bremen és az Europa, az olaszoknak a későbbi sebességrekorder SS Rex és a Conte di Savoia, a franciáknak az Ile de France. A brit White Star Line-nak ezeken felül a hazai riválissal is meg kellett küzdenie; a hajótársaság ezért egy olyan óceánjáró építését tűzte ki célul, amely nemcsak hogy nagyobb az összes konkurensénél, hanem egy teljesen új korszakot nyit meg a tengerhajózás történetében.

Az Oceanic (III)

Az új White Star-hajó nevét két korábbi névrokon után kapta. Az első (vitorlás-gőzös) Oceanic volt a társaság első óceánjárója, 1870-ben készült el, az 1899-ben átadott második pedig a világ legnagyobb (üzemben levő) hajója volt megépültekor. Ezt a hagyományt akarta továbbvinni a White Star, amikor 1926-ban felkérte a Harland & Wolff hajógyárat, hogy tervezze meg az új hajót (a római szám a név mögött azért van zárójelben, mert a hajó ugyan a harmadik ilyen nevű óceánjáró volt, a nevében nem szerepelt volna a 3-as szám).

Az új hajót – ahogy az lenni szokott – minden addiginál nagyobbnak és különlegesebbnek tervezték. 1926 és 1928 között több terv is napvilágot látott, igaz, ezek nem voltak egységesek, sem a hajó kinézetét, sem a méreteit illetően. A legmerészebb (az utolsó) elképzelés egy nem kevesebb, mint 1010 láb, azaz 308 méter hosszú, 80 ezer bruttóregisztertonna térfogatú, háromkéményes, négy hajócsavaros óceánjáróról szólt. Az Oceanic legnagyobb különlegessége azonban nem a mérete, hanem az ekkoriban még ilyen nagy méretekben nem alkalmazott dízel-elektromos meghajtás volt.

 

Az MV Oceanic tervezett gépészeti elrendezése. A dízelmotorok 5 sorban helyezkedtek el, az első sor három, a második nyolc, az utána következő három sor pedig 12-12 motorból állt. A motorok összesen négy hajócsavart forgattak, villamos erőátviteli rendszeren keresztül. A tervből az is látszik, hogy a háromkéményes Oceanic utolsó kéménye - hasonlóan sok híres hajóhoz - nem volt igazi, valószínűleg csak a kinézetet javította. Ha megépült volna, akkor a 2004-ben átadott Queen Mary 2-ig ez a hajó lett volna a legnagyobb dízelmotoros óceánjáró, teljesítményben pedig azóta sem épült volna az Oceanic-et lepipáló személyszállító hajó.

Képeslap az Oceanic (III)-ról
Képeslap az Oceanic (III)-ról
Még tovább bonyolította helyzetet, hogy az Oceanic-kal a White Star 35 év után újra vissza akarta hódítani a leggyorsabb Atlanti-átkelésért járó Kék Szalagot, amelyhez legalább 27,5 csomós tartós sebességre képes hajóra volt szükség. Sőt, már ekkor látszott, hogy a németek új hajóikkal meg fogják dönteni az akkor már csaknem 20 éve álló rekordot (amelyet a Mauretania állított fel 1909-ben), így a tervezett hajó maximális sebességének inkább a 30 csomóhoz kellett közelítenie.

Ehhez ekkora hajó esetén a számítások szerint legalább 200 ezer lóerős teljesítmény kellett, amelyet lehetetlen volt egy vagy két dízelmotorral megvalósítani (még a mai legerősebb hajódízelekből is kettő kellene), ezért az Oceanic-be egy egyedülálló, nem kevesebb, mint 47 tagból álló „motorhadsereget” terveztek; a motorok kettesével hajtottak volna egy-egy egyenáramú dinamót, az áramfejlesztők pedig a hajócsavarokat forgató óriás villanymotorok meghajtásához termelték volna az áramot.

A csaknem félszáz hathengeres, négyütemű turbódízel összteljesítménye elérte volna a 275 ezer lóerőt, amelyből kb. 200 ezer jutott volna a hajócsavarokra (a maradék a fűtésre és egyéb villamos berendezések üzemeltetésére fordítódott volna). Állítólag ennek a berendezésnek az össztömege 17 ezer tonnát tett volna ki, amely a többszöröse egy hasonló teljesítményű gőzhajóénak.

Az Oceanic sorsa

Az Oceanic építése 1928 júliusában indult meg az észak-írországi Belfastban, a Harland & Wolff hajógyárban (itt épült többek között a Titanic is). A tervezést és kivitelezést - ahogy az a forradalmi újításoknál sajnos gyakran előfordul – folyamatos nehézségek kísérték; nem tudtak ilyen nagy teljesítményű, üzembiztosan működő dízelmotorokat beszerezni, ezért egy idő után felmerült, hogy a hatalmas hajót mégis a szokványos gőzturbinás meghajtással építik meg.

Az 1931-ben elkészült MV Georgic részben az Oceanic acélját felhasználva épült fel, dizájnja is hasonlított a tervezett nagy testvéréhez. A Georgic a White Star Line utolsó óceánjárója volt. Részt vett a második világháborúban, ahol egy bombázás során elsüllyedt, de kiemelték, és újjáépítették. 1956-ban került selejtezésre.
Az 1931-ben elkészült MV Georgic részben az Oceanic acélját felhasználva épült fel, dizájnja is hasonlított a tervezett nagy testvéréhez. A Georgic a White Star Line utolsó óceánjárója volt. Részt vett a második világháborúban, ahol egy bombázás során elsüllyedt, de kiemelték, és újjáépítették. 1956-ban került selejtezésre.

Erre azonban már nem került sor; a projekt bukását végül nem a technikai, hanem a pénzügyi nehézségek, valamint a világgazdaság helyzete okozta. A 20-as évek végén sok hajótársaság a fennmaradásért küzdött, a White Starnak is komoly pénzügyi gondjai voltak, egyszerűen nem engedhette meg magának egy ekkora hajó megépítését. A várható befejezés egyre inkább csúszott, végül 1929 júliusában felfüggesztették a munkálatokat. Az év őszén beütő Nagy Gazdaság Világválság aztán nemcsak az Oceanic befejezését hiúsította meg teljesen, hanem egy olyan gazdasági eseményfolyamatot is megindított, amely végül a White Star csődjéhez vezetett: 1934-ben a hajótársaság beleolvadt a korábbi nagy rivális Cunardba.

Az Oceanic részben elkészült szerkezetét lebontották, és két kisebb (szintén dízelmotoros) óceánjáró, az MV Britannic és az MV Georgic építéséhez használták fel őket. Maga az álom, hogy ekkora hajó épüljön, persze nem hiúsult meg; 1934-ben elkészült az RMS Queen Mary, amely méreteit tekintve körülbelül akkora volt, mint amekkorának az Oceanic-et tervezték, sebességben pedig bőven túl is szárnyalta a meg nem valósult hajót.

 

A képekért köszönet Dr. Balogh Tamásnak, a TIT Hajózástörténeti-, Modellező és Hagyományőrző Egyesület (TIT HMH) elnökének.

Veit András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[159340] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés