hirdetés
hirdetés

Az Enigma-kód

A második világháború legnagyobb titka

Az Engima-kód megfejtésének története a Kódjátszma című, 2014-es film óta ismertebb lett a nagyközönség számára, ám így is maradtak kevésbé felfedett érdekességek a második világháború egyik legnagyobb titkáról.  

hirdetés

Az Enigma a második világháború kódológépe volt, amelyet a németek használtak üzeneteik titkosítására. Legendája abban rejlett, hogy a németek nem is sejtették, működését a szövetségesek megfejtették, és egész csapat dolgozik azon, hogy a titkosnak szánt üzeneteket elolvassák. A háború vége felé már napi 6000 üzenetet voltak képesek feltörni a britek. Az Enigma-titkot a 70-es évek végéig nem árulták el – a programban részt vevőknek is hallgatniuk kellett róla, hogy a háború után előkerült üzeneteket is titokban megfejthessék.

Kigyulladó lámpák

Az emberiség mindig is őrzött titkokat, az írásbeliség kialakulása után pedig igyekezett a leírtakat is elrejteni. Az első nagy világégés adta az ötletet, hogy a titkosítást is gépesítsék, Arthur Scherbius német mérnök azonban kicsit elkésett találmányával – mire szabadalmát bejegyezték 1918-ban, a háború jóformán véget is ért. A német hadsereg akkor nem mutatott túl nagy érdeklődést a berendezés iránt, igaz, hogy az első két verzió még nagy és nehéz volt. Az Enigma C már levetkőzte a kezdeti hibákat, és bekerült a kereskedelmi forgalomba, az átütő sikert azonban az 1927-ben kifejlesztett D verzió hozta el, amelynek a kezelése jóval egyszerűbb volt, forgótárcsáit is könnyebben lehetett cserélni. A világ szinte minden nagyobb országában használták kereskedelmi forgalomban az adatok titkosítására. Akkorra már a német hadsereg is felfedezte az előnyeit.

Alan Turing szobra a Bletchley Parkban
Alan Turing szobra a Bletchley Parkban

A forgótárcsás Enigma valóban hasonlított egy írógéphez, 29 billentyű mutatta a betűket ábécésorrendben. A forgótárcsákat cserélgetni lehetett, ebben egy úgynevezett fordítószerkezet is segített. A kódolás betűcserés eljárással történt. Amikor a kezelő leütötte a titkosítandó szöveg egy karakterét, kigyulladt egy másik betűvel jelzett lámpa, így mutatva, melyikkel kell az eredetit kicserélni. A működése persze ennél jóval bonyolultabb volt, hiszen minden egyes tárcsát 26 különböző helyzetbe lehetett behelyezni, és a tárcsát a forgatókoronggal kézzel tovább lehetett léptetni. A kódolást tovább bonyolította a kettős, később már hármas léptetési mechanizmus. Ha egy tárcsa továbbléptető kilincse a szomszédos tárcsa léptető bevágása mellé került, egyszerre fordult el mindkét tárcsa. A vevőnek persze ismernie kellett a beállításokat, hogy vissza tudja fejteni a szöveget. És éppen ez volt az Enigma gyengéje, habár a beállításokat szinte mindennap változtatták, azt tudatni kellett a partnerrel is, és a használathoz nélkülözhetetlenek voltak a segédanyagok, a kódkönyvek.

Kankalin-hadművelet

Az Enigma feltörésére persze rögtön igény bizonyult. 1932-ben egy Franciaországnak kémkedő német átadta a szeptemberi és októberi kulcstáblát a használati utasítással együtt, ám a francia kódtörők még így sem boldogultak.

Habár mindenki úgy vélte, hogy az Enigma feltörhetetlen, a Marian Rejewski matematikus által vezetett lengyel kriptográfuscsoportnak sikerült megfejtenie a háromtárcsás Enigma működését. Amikor azonban a németek bevezették az öttárcsás módszert, azzal nem boldogultak. És már 1938 végén jártak. Néhány hónappal Lengyelország lerohanása előtt a lengyelek titokban találkoztak az angol és francia kódtörőkkel, és elmagyarázták a módszereiket.

Ettől kezdve az angolok egy egész részleget állítottak fel matematikusokból és kriptográfusokból az angliai Bletchley Parkban, s Alan Turing matematikus vezetésével dolgoztak a kód feltörésén. A sikerhez azonban egy véletlen is hozzájárult. Utóbb az akció a Kankalin-hadművelet elnevezést kapta.

1941-ben a szövetségesek torpedóval kilőttek egy tengeralattjárót, amely súlyosan megsérült. A legénysége a kapitánnyal együtt a vízbe ugrott és úszni kezdett, ám a hajó nem süllyedt el. Ezt látva a kapitány visszafordult, hogy megsemmisítse a hajón lévő titkos anyagokat, de halálos lövést kapott. A tengeralattjárón a britek találtak egy Enigmát a hozzá tartozó kódkönyvekkel. A felfedezést olyan titokban tartották, hogy Churchill is csak Roosevelttel közölte hónapokkal később. Ettől kezdve szinte minden katonai üzenetet ismertek a szövetségesek is, ám állandóan versenyt futottak a német fejlesztésekkel. A német hadsereg egységei ugyanis állandóan cserélték a beállításokat, és az Enigmán is újabb és újabb változtatásokat hajtottak végre. Ezért a kódtörők Bletchley-ben néha napokra „megvakultak”, amíg nem sikerült az újításokat feltörniük. Ezért is jelentett nagy segítséget két brit katona hősiessége.

Science Museum
Science Museum

1942 októberében az egyiptomi Port Saidnál kilőtték a német U–559-et. A legénység a megsérült hajóról a vízbe ugrott, ám a tengeralattjáró nem süllyedt el azonnal. Még sikerült három brit katonának feljutnia a fedélzetére, és kimenekíteni egy Enigma-gépet az aktuális forgótárcsa-beállításokkal, valamint a hozzá tartozó kódkönyvekkel és időjárási jelzésekkel. A három katona közül azonban ketten a süllyedő tengeralattjáró belsejében rekedtek és megfulladtak.

A német hadsereg még 1944-ben, a háború legvégén is rendelt újabb fejlesztésű Enigmát. Az SG–41Z-ből 10 000 darabot kellett volna kapniuk, ám végül csak 100 készült el. Ezeken betűbillentyűk helyett számbillentyűk voltak, s a Luftwaffe és a haditengerészet használta őket időjárás-jelentések kódolására. Ebből nem sikerült egy gépet sem megszerezni, és a Bletchley Parkban – az idő rövidsége miatt – soha nem sikerült feltörni a gép kódrendszerét. Nemrégiben egy ilyen Enigmát fedeztek fel a tengermélyben. Lehetséges, hogy a gép egy tengeralattjáróval együtt süllyedt el, de az is bizonyos, hogy az ilyen kódológépeket a háború végén tudatosan is a tengerbe süllyesztették, hogy a háború után se lehessen megfejteni bizonyos dokumentumokat.

Ciánnal átitatott alma

Egy Enigma-gép
Egy Enigma-gép
Az Enigma feltörése és az üzenetek megfejtése a szakértők szerint a háború megnyerésének egyik kulcsa volt. A zseniális matematikus, a számítógép egyik atyja s a háború titkos kulcsfigurája iránt azonban életében nem sok hálát mutatott hazája.

Turing homoszexuális volt, ami Angliában az 50-es években betegségnek számított. Turing lakásába 1952-ben betörtek, s miután a férfi emiatt a rendőrségen feljelentést tett, hamar kiderült, hogy barátja is bűnrészes volt a betörésben, s az is, hogy intim kapcsolatban állt ezzel a baráttal. Turing választhatott: vagy börtönbe zárják, és elveszíti állását a Manchester Egyetemen, ahol pedig a világ első számítógépei álltak rendelkezésére munkájához, vagy vállalja a „kémiai kasztrálást”, a hormonkezelést. A matematikus ez utóbbi mellett döntött. Hogy a mélységesen megalázó helyzet és a beavatkozás mit váltott ki benne, nem tudni pontosan, annyi bizonyos, hogy 1954-ben házvezetőnője az ágyában fekve holtan talált rá, éjjeliszekrényén egy ciánnal átitatott, félig megevett alma állt.

A halottkémi jelentés szerint a matematikus cianidmérgezésben hunyt el. Gyorsan elterjedt a szóbeszéd, hogy Turing, aki kedvelte a Hófehérke és a hét törpe című mesét, az ott leírtakhoz hasonlóan mérgezett almával akart véget vetni életének, miután fény derült a titkára. Az azonban soha nem derült ki, hogy furcsa öngyilkosság, baleset vagy gyilkosság áldozata lett-e a 42 éves tudós.

Nemrégiben Jack Copeland professzor, Turing-szakértő kutatásai eredményét ismertetve azt nyilatkozta, hogy a matematikus nem követhetett el öngyilkosságot.

Copeland szerint Turingnek ugyan szokása volt lefekvés előtt almát enni, de gyakran csak félig ette meg azokat. Ráadásul Turing – szokása szerint – hagyott egy kis emlékeztetőt az íróasztalán az elvégzendő feladatairól. Kedélye jó volt, ismerősei nem észlelték, hogy mentálisan labilis lenne. Tény továbbá, hogy a rendőrség csak felületesen vizsgálta meg a gyümölcsöt 1954-ben.

Copeland valószínűbbnek tartja a balesetet. Turing tartott a lakásában kémiai anyagokat, mert szeretett kísérletezni. Egy ízben például egy kísérlete során súlyos áramütést szenvedett. Anyja rémálomnak nevezte a szobáját, mivel a kísérletekhez szükséges anyagokat mindig szerteszéjjel hagyta. Copeland szerint a legvalószínűbb, hogy Turing belélegezte a cianidot, vagy az alma ért ilyen anyaghoz véletlenül. A professzor ugyanakkor úgy véli, a legnagyobb gond, hogy Turing halálának körülményeit rendkívül gondatlanul vizsgálták ki, és ilyen körülmények között még egy esetleges gyilkosságot sem lehet kizárni.

Mindenesetre 2009-ben a brit kormány bocsánatot kért azért, hogy kémiailag kasztrálta nagy tudósát, a 2012. évet pedig az akkor 100 éve született matematikus tiszteletére Turing-évvé nyilvánította. A matematikus életét feldolgozó filmet most játsszák a magyar mozik Kódjátszma (Imitation Game) címmel.

Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés