hirdetés
hirdetés

Gazdaság

A kitartott fél

A kelet-német tartományok előnyös megkülönböztetése

A német újraegyesüléstől 2005-ig eltelt időszakban az ország nyugati fele kereken nettó ezermilliárd eurót költött a keleti tartományok felzárkóztatására – jelezte akkoriban a Hallei Gazdaságkutató Intézet (IWH). Noha bíztak abban, hogy a pénzinjekció mértéke csökkenhet, azóta újabb ötszáz milliárdot kellett hasonló célokra fordítani.

hirdetés

A keleti tartományok gazdaságának helyreállítására szánt összeg egy része a nyugdíjasoknak és a munkanélkülieknek járó társadalombiztosítási juttatásokat fedezi, a többi pedig fejlesztési céllal érkezett az egykori NDK-ba. A keletnémet tartományok gazdasági felzárkóztatásának nagyvonalú anyagi támogatása mára azonban egyre kevésbé indokolt – derül ki hat német gazdaságkutató intézet nemrégiben megjelent közös tanulmányából.

Mivel mára már illúziónak tűnik az elképzelés, hogy a keleti országrészt a nyugati tartományok életszínvonalára fejlesszék, meg kellene szüntetni a volt NDK mértéktelen támogatását, és össznémet szempontok alapján lépni tovább – összegezte a hallei, a berlini, a düsseldorfi, a müncheni, az esseni, valamint a wittenbergi gazdaságkutatók kiadványa. A Szövetségi Belügyminisztérium megrendelésére készült dokumentum szerint a strukturálisan elmaradottabb térségeket azok földrajzi helyzetére való tekintet nélkül kellene támogatni.

A keleti tartományok felzárkóztatását szolgáló milliárdok ellenére 1998 óta egyáltalán nem vagy csak alig mérséklődtek a különbségek a volt NDK és a hajdani NSZK gazdasági fejlettsége között. A politikai szempontból kényes tény hozzájárulhatott, hogy a szövetségi kormány új tartományok felzárkóztatásáért felelős megbízottja, Christoph Bergner belügyi államtitkár kérésére a főbb gazdaságkutatók együttműködéséből született, mindezt megvilágító munkát sokáig bizalmasan kezelték, noha a tanulmányt készítő intézményekben hozzá lehetett ahhoz férni.

A keletnémet tartományok gazdasági felzárkóztatásának nagyvonalú anyagi támogatása mára egyre kevésbé indokolt
A keletnémet tartományok gazdasági felzárkóztatásának nagyvonalú anyagi támogatása mára egyre kevésbé indokolt

A szélesebb közönség számára azonban csak akkor vált ismertté, amikor a Frankfurter Allgemeine Zeitung ez év tavaszán ismertette annak tartalmát. Noha a volt NDK területén a termelékenység 2009-ben megközelítette a nyugati tartományok átlagának a 80 százalékát, az egy lakosra jutó bruttó hazai termék meglehetősen elmarad a volt NSZK-ban megszokottól. Szászországban például az egy lakosra jutó GDP a nyugatnémet átlag alig több mint 70 százaléka, míg Mecklenburg-Előpomerániában alig haladja meg annak kétharmadát.

A felzárkózási folyamat ráadásul fokozatosan lelassult. Miközben az infrastrukturális hiányosságokat jóformán teljesen felszámolták, a keleti tartományokban még mindig gondot jelent a gazdaság elaprózottsága. Hiányoznak a kutatási és az exporttevékenységük miatt jelentős nagyvállalatok és konszernek. A tőzsdei szereplése alapján a harminc legjelentősebb német cég, az úgynevezett DAX-vállalatok egyikének sincs az új tartományok valamelyikében a központja.

A szocializmus hosszú távon is káros hatása, hogy a háború után a központjukat Berlinből, Lipcséből, illetve Chemnitzből nyugatabbra, Münchenbe, Frankfurtba vagy Ingolstadtba áthelyezett vállalatok egyike sem vette fontolóra, hogy visszatér a keleti országrészbe – emlékeztetett Karl-Heinz Paqué, a magdeburgi egyetem közgazdaságtan-professzora, Szász-Anhalt tartomány egykori pénzügyminisztere. Kutatási és fejlődési szempontból is erősnek mondható vállalatokat mindeddig legfeljebb elvétve sikerült a keleti tartományokba telepíteni. Kivételt jelenthetnek ez alól a szoláripari cégek, amelyek – a magas támogatási források miatt – főként Kelet-Németországba települtek.

Jó ideje azonban alig tudják tartani a lépést az olcsó távol-keleti vetélytársakkal. Egyes szakértők szerint a szolárelemek helyett inkább az üzemek építéséhez szükséges technológiát kellett volna értékesíteni. Az egykori NDK gazdasága leginkább csak a nyugati tartományok „meghosszabbított munkapadjaként” funkcionál, ezt a felállást pedig nem szerencsés támogatni – fejtette ki Ulrich Blum, a hallei IHW volt elnöke. A teljes felzárkózást gátolja az is, hogy a keleti tartományokban sokkal kevesebben laknak egy négyzetkilométeren, mint a volt NSZK-ban.

Hová fejlődnek?

A fejlettségük, valamint a 2007 és 2010 között tapasztalt fejlődési ütemük alapján a német tartományokat már rangsorolták is az Új Szociális Piacgazdaság Kezdeményezés (INSM) és a Kölni Gazdaságkutató Intézet (IW) Hans Tietmayer, a Német Szövetségi Bank egykori elnöke vezette kutatói. Kevéssé meglepő, hogy a gazdasági állapotukat, vagyis a fejlettségüket tekintve a vizsgált tíz nyugati tartomány minden kétséget kizáróan megelőzi a keleti tartományokat. Utóbbiaknak azonban jóval imponálóbb a fejlődési üteme.

A vizsgálatba bevont féltucatnyi keleti tartomány jóval mélyebbről startolt és lényegesen egyenletesebben, egyúttal gyorsabb ütemben fejlődött a régi területeknél. A vizsgálat másik, igaz, elsősorban a magyar szemlélődők számára fontos eredménye, hogy a német tartományok fejlettségi rangsorában szilárdan tartja első és második helyét Bajorország és Baden-Württember. Ez a magyarok számára azért érdekes, mert utóbbi két tartományba érkezik a Magyarországon előállított és Németországba exportált javak mintegy fele.

Az úgynevezett DAX-vállalatok egyikének sincs az új tartományok valamelyikében a központja
Az úgynevezett DAX-vállalatok egyikének sincs az új tartományok valamelyikében a központja

A kétféle szempontrendszer, azaz a fejlettségi szint és a fejlődési ütem összesített eredményei alapján a német tartományok rangsorát Hamburg vezeti, amely a fejlettségi rangsorban a harmadik, a fejlődésiben pedig a hetedik helyezést érte el. Ezzel maga mögé utasította a fejlettségi listán első – ám a fejlődésin mindössze tizedik – Bajorországot, a fejlettségi rangsorban csupán tizenharmadik, ám a fejlődésiben első Brandenburgot, a negyedik, illetve tizenkettedik helyezést elért Hessent, továbbá a hatodik, valamint nyolcadik helyezést biztosító Schleswig-Holsteint. A vizsgálat segített tisztán látni néhány olyan kérdésben is, amelyek elsősorban nemzetközi gazdasági szempontból jelentősek.

Kiderült, hogy az egy munkavállalóra jutó bruttó hazai termék Hamburgban (77730 euró), Hessenben (71843 euró) és Brémában (71242 euró) a legmagasabb. Tíz tartomány a közel 62 ezer eurós szövetségi átlag alatt teljesített. Némiképp meglepő, hogy a sort záró hat keleti tartomány közül Szászország került az utolsó helyre, kevesebb mint 49 ezer euróval. Az egy lakosra jutó vásárlóerő Bajorországban, Hamburgban és Hessenben a legnagyobb, e három tartományban meghaladja a 21 ezer eurót. A keleti tartományokban ezzel szemben jóval alacsonyabb ez az érték, még Berlinben sem éri el a 18 ezer eurót. Az egy lakosra jutó költségvetési eladósodás tekintetében viszont Szászország (2993 euró) van a legkedvezőbb helyzetben.

A keletnémet tartományban az egy főre jutó adósság alig éri el a szövetségi átlag (7639 euró) kétötödét. A legrosszabbul Bréma teljesített, közel 25 ezer euróval. A munkanélküliségi ráta – sok más jólétet jelző mutató mellett – ugyancsak lényegesen kedvezőtlenebb a keleti tartományokban. Idén márciusban jóformán elérte a 12 százalékot, ami csaknem kétszerese a nyugati tartományokban megszokott értéknek. Míg Bajorországban és Baden-Württembergben gyakorlatilag teljes a foglalkoztatottság, hiszen a munkanélküliségi ráta alig éri el a 4 százalékot, Szász-Anhaltban 12,5, Berlinben 13, Mecklenburg-Elő-Pomerániában 13,5 százalékos munkanélküliséggel kell számolni.

Fizetési kényszer

A fal leomlása után a nyugati tartományok évente mintegy 70-80 milliárd euró támogatást szavaztak az új tartományoknak. Igaz, ezt idővel csökkentették, évente 60 milliárd euróra. 1991 után évi 70-80 milliárd euró támogatást biztosítottak a régi tartományok az új tartományoknak, ami idővel nagyjából évi 60 milliárd euróra mérséklődött. A 2005-ben a keleti tartományok rendelkezésére bocsátott, évről évre csökkenő mértékű, összességében 156,5 milliárd euró nagyságú második szolidaritási csomag 2019-ben várható kifutása után már nem terveznek újabb pénzügyi transzfert, bár a keleti tartományok nemigen akarnak lemondani a megszokottá vált bevételről.

Az egy lakosra jutó vásárlóerő Bajorországban, Hamburgban és Hessenben a legnagyobb
Az egy lakosra jutó vásárlóerő Bajorországban, Hamburgban és Hessenben a legnagyobb

– Minél több támogatási forrás folyik egy térségbe az oda irányuló import fedezetére, annál kevésbé fontos a szóban forgó tartomány számára, hogy az importhoz szükséges eszközöket maga teremtse elő exporttal. A transzferek az életszínvonalat támogatják, ezért aláássák az exporterőt – vélekedett az áldatlan állapotokról Hans-Werner Sinn, a Müncheni Gazdaságkutató Intézet (Ifo) elnöke. A már említett Karl-Heinz Paqué hozzátette, hogy legkésőbb 2019-ben felül kellene vizsgálni a tartományok fejlettségbeli különbségének mérséklésére létrejött kiegyenlítési alap intézményét.

Vannak olyan keletnémet tartományok, amelyek vezetői ugyancsak támogatják az alapos kivizsgálást. – A második szolidaritási csomag kifutásának közösen megállapított évére, 2019-re a saját lábunkra akarunk állni – jelentette ki Stanislaw Tillich, Szászország miniszterelnöke. Igaz, azt is hozzátette, hogy mindehhez támogatásra is szükség van, ezt végzetes hiba lenne bárkinek is megkérdőjeleznie.

Nyugati zúgolódás

A keleti tartományok megszokott nagymértékű támogatásának megszüntetése már csak azért is indokolt lenne, mert – önkormányzataik jelentős eladósodottsága folytán – a Ruhr-vidéki városok mind több polgármestere kérdőjelezi meg az új tartományok felzárkóztatásának sokmilliárdos támogatását. Dortmund szociáldemokrata polgármestere, Ullrich Sieraun nemrégiben a Süddeutsche Zeitungban egyenesen „perverz rendszernek” nevezte a keleti országrész felzárkóztatását szolgáló szolidaritási csomagot. Szerinte az két évtizeddel az újraegyesülés után teljesen elveszítette a létjogosultságát.

Nem vállalható tovább – így Sierau –, hogy a Ruhr-vidék szegény városai azért adósodjanak el még nagyobb mértékben, hogy teljesíteni tudják a szolidaritási csomagban rájuk rótt kötelezettségeket. Egyes keleti tartományok ugyanis – a felbőszült polgármester szerint – időközben annyira nagyon fejlődtek, hogy „ma már azt sem tudják, mihez kezdjenek a sok pénzzel”. Hasonló módon fel van háborodva Klaus Wehling, Oberhausen szociáldemokrata polgármestere is, aki arra emlékeztetett, hogy a fennhatósága alá tartozó városban több intézményt is pénzhiány miatt kellett bezárniuk, miközben egyes keleti önkormányzatok a költségvetésük szanálására fordítják a nyugati támogatást.

Kutatási és fejlődési szempontból is erősnek mondható vállalatokat elvétve sikerült a keleti tartományokba telepíteni
Kutatási és fejlődési szempontból is erősnek mondható vállalatokat elvétve sikerült a keleti tartományokba telepíteni

Essen főpolgármestere pénzügyi helyzetüktől tenné függővé a támogatás feltételeinek későbbi megváltoztatását. Végét járják a tartalékok számos nyugatnémet városban is: Észak-Rajna-Vesztfália 400 városa és falva közül például mindössze nyolcnak kiegyensúlyozott a költségvetése. Essen adósságállománya 2,1 milliárd euró, aminek mintegy harmada a keletnek fizetett szolidaritási hozzájárulás miatt halmozódott fel. Duisburgban az elmúlt években bő félmilliárd euró hitelt vettek fel a keleti tartományoknak járó pénzügyi támogatás fizetése céljából.

Hasonló a helyzet Oberhausenben, Németország legeladósodottabb városában is. Németország legnépesebb tartományának polgármesterei az idén májusra előrehozott választásokat, pontosabban a szavazást megelőző kampányt kívánják felhasználni arra, hogy helyzetük tarthatatlanságát hangsúlyozzák. Gelsenkirchen főpolgármestere, Frank Baranowski szerint a választások nyomán kialakuló új düsseldorfi kormánynak szövetségi szintű kezdeményezést kell indítania a szolidaritási csomag megszüntetésére, mert a tartomány önkormányzatai nem tudnak 2019-ig várni.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
Cikk[109105] galéria
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés