hirdetés
hirdetés

Tudománytörténet

A fosszíliavadászat tanulatlan királynője

Mary Anning (1799-1847) Dorset megyében, a dél-angliai tengerparton fekvő Lyme Regisben született 1799. május 21-én Richard Anning és Mary Moore gyermekeként. Összesen tíz testvére volt, de a felnőttkort csak ketten érték meg Joseph bátyjával. Mary nevét négyéves nővéréről kapta, aki az ő születése előtt néhány hónappal halt meg. Ruhája lángra kapott, amikor fát tett a tűzre, és megégett.

hirdetés

Az Anning-család második kis Maryje mindössze 15 hónapos volt, amikor egy váratlanul kitört nagy viharban három nő egy fa alatt húzódott meg a csöppséggel. A fát azonban villámcsapás érte. A nők meghaltak, a kislány azonban csodával határos módon életben maradt, habár újra kellett éleszteni.

A helyi legenda szerint ettől lett feltűnően tehetséges. Lyme Regis és a környék sziklái gazdag lelőhelyei a Jura időszak 199-145 millió éves fosszíliáinak. Mary apja asztalos volt, de jövedelmét nyaranta e fosszíliák gyűjtésével és a turistáknak való eladásával egészítette ki. A kislány szívesen kísérte el a gyűjtőútakra apját, s eközben kitanulta a "mesterség" fogásait, a leletek felismerését, kiemelésük és megtisztításuk csínját-bínját.

Mary Anning (Henry de la Beche képe)
Mary Anning (Henry de la Beche képe)

Miután az apa 1810-ben, mindössze 44 évesen meghalt, a család jövedelem nélkül maradt. A fosszíliagyűjtés lett a megélhetésük alapja. A 11 éves lányka maga is komolyan nekilátott a gyűjtésnek. A helyi legenda úgy tudja, mindjárt az első útja sikeres volt. A tengerparton talált egy nagy ammoniteszt, s amikor hazafelé tartott, egy hölgy meglátván a kezében a fosszíliát, megvette tőle.

Első nagy feltárását 12 évesen végezte, amikor bátyja, Joseph egy koponyát talált. A fiú úgy vélte, hogy krokodilfejre bukkant, de Mary továbbkutatott. Hónapokat töltött azzal, hogy a "lény" többi csontmaradványát óvatosan napvilágra hozza. Úgy találta, hogy nem krokodilt, hanem egy krokodil-félét találtak, amit később halgyíknak, ichthyoszaurusznak neveztek el.

A helyi uraság, Henry Hoste Henley megvette a különös maradványokat, majd továbbadta azokat William Bullocknak a londoni Érdekességek Múzeuma számára. Anningre ekkor figyeltek fel a kor tudósai, noha a kislány még írni és olvasni is alig tudott. Mary Anning azonban folyamatosan művelte magát, felfedezéseiről szóló beszámolói – a kor kutatói szerint - pontosak és tudományos szempontból is kellően részletesek és alaposak voltak.

A nagy dobás

A család nagy szegénységben élt, míg az 1820-as évek elején Thomas Birch, hivatásos fosszíliagyűjtő fel nem figyelt rájuk. Úgy vélte, a család nem élhet ilyen komoly nehézségek közepette, amikor ők fedezik fel a tudomány számára a legérdekesebb fosszílialeleteket. Szervezett egy aukciót, amelyen eladta gyűjteménye darabjait és a bevételt az Anning-családnak adományozta.

Kép Henry De la Beche Duria antiquiorjából
Kép Henry De la Beche Duria antiquiorjából
Mary Anning tehát folytathatta gyűjtőútjait, amelyeken hihetetlen szerencse kísérte. Az első után még számos további, jó állapotban megőrződött ichthyoszaurusz-csontvázat talált, ám a következő „nagy dobás” sem váratott sokáig magára, 1823-ban megtalálta az első nagy, s mindjárt teljes plezioszaurusz-csontvázat. A Plesiosaurus dolichodeirus szenzációs felfedezés lett.

A kor elismert tudósa, a francia Georges Cuvier paleontológus először fantazmagóriának nevezte az angol geológus, William Conybeare beszámolóját az állatról, de végül be kellett látnia, hogy nem volt igaza és Anning csontvázát hatalmas felfedezésnek ismerte el. Attól kezdve Anning rendszeresen levelezett a férfival, aki állandó vevője lett, akárcsak Adam Sedgwick, a Cambridge Egyetem tanára, a modern geológia egyik megalapozója.

1828-ban azután jött az újabb nagy lelet, Anning Britanniában elsőként bukkant pteroszauruszra, repülő sárkányra. A hatalmas fejéhez képest viszonylag kis testű, a mesék világát idéző állatot ekkor már a British Múzeumban is kiállítottak. És Mary ekkor még mindig csak 28 éves volt. A következő évben Squaloraját talált, a hal és a rája furcsa keverékét, majd egy újabb plezioszauruszt, amit 200 guinea-ért vettek meg tőle – ez nagy összegnek számított, hiszen akkoriban sok ember éves jövedelme tett ki ennyit.

A szeretett kutya halála

Olyan sok fosszíliát talált, hogy leletei alapján először kísérelték meg rekonstruálni a 251-65 millió évvel ezelőtti mezozoikum világát. Henry De la Beche megrajzolta a Duria antiquiort. Anning munkája azonban korántsem volt veszélytelen. Gyakran éppen csak elkerülte a sziklaomlásokat. Egy ízben például szeretett kutyája, felfedező útjainak állandó társa mellette pusztult el, amikor rázuhant egy szikladarab. A fosszíliák eladásából Anning végül annyi pénzre tett szert, hogy 1826-ban meg tudta nyitni Anning Fosszília Lerakatát. A világ minden tájáról jöttek hozzá az érdeklődők, kutatók, vásárlók.

 

William Henry Fox Talbot régész, botanikus és fotográfus készített 1843-ban egy képet, aminek A geológusok címet adta. Nem tudni, kiket ábrázol a kép, de egyes feltételezések szerint az egyetlen fotográfia, ami Mary Anningről készült. A ruha, a stílus és a tartalom alapján a nő valóban lehetne Anning, ám a korban több geológusnő is működött. A kép készülhetett róluk is, a személyeket mind a mai napig nem sikerült azonosítani.

Ám ahogy múltak az évek, a tudományos élet lassan elfeledkezett személyéről. Annak ellenére, hogy az általa megtalált és preparált leletek nagy többsége múzeumok és neves magángyűjtők gyűjteményébe került, Mary munkásságáról és felfedezői érdemeiről nem nagyon emlékezett meg kora tudományos közössége. Egyik levelében arról panaszkodott, hogy sok kutató keresi meg, információkat, adatokat kérnek tőle, majd publikálják azokat, pénzt és elismertséget kapnak értük, miközben neki, aki az adatokat szállítja, nem jut ebből sermmi.

1838-ban végül a British Association for the Advancement of Science életjáradékot, a Londoni Földrajzi Társaság pedig ösztöndíjat szavazott meg neki. A Dorset Megyei Múzeum egy évvel a halála előtt tiszeletbeli tagjának választotta. Mégis életében egyetlen írása jelent meg: 1839-ben a Magazine of Natural History szerkesztőjének válaszolt egy hosszabb levélben, mivel az megkérdőjelezte ismereteit.

A Berkeley Egyetem Mary Anninget bemutató honlapja szerint a kutatónő személyét övező bizalmatlanság okát társadalmi státusában és női mivoltában kell keresni. Kora Angliája a férfiak világa volt. Sok tudós számára egyszerűen felfoghatatlan volt, hogy egy ilyen egyszerű múltú fiatal lány ennyire mély ismereteket szerezhetett egy tudományterületen.

Amikor 1824-ben Lady Harriet Silvester, London főbírájának özvegye meglátogatta és megnézte gyűjteményét, ezt írta naplójába: "…minden bizonnyal csodálatos isteni kegyelem, hogy ez a szegény, tudatlan lány az ismereteknek ilyen fokát érte el, hogy professzorokkal és más tanult emberekkel beszél és levelez és az országban mindenkinél többet tud erről a tudományról". A Lady maga is isteni kegyelemnek tulajdonítja Mary tudását és nem szorgalmának és tehtségének tudja be azt.

A sors fintora, hogy az egyik legnagyobb földrajzi felfedező egész életét Lyme Regisben élte le. Mindössze egyszer hagyta el a várost, amikor rövid időre Londonba utazott. 1847-ben 47 évesen halt meg mellrákban. Halálakor az a Királyi Földrajzi Társaság közölte lapjában nekrológját, amely 1904-ig tagjai sorába még a nők jelölését sem fogadta el. Az utókor tudományos világa Mary Anninget a legnagyobb fosszíliavadászként tartja számon.

Juhari Zsuzsanna
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés