hirdetés
hirdetés

Az új technológiák árnyoldalai

A digitalizáció környezetterhelése

A 2019-es davosi konferencia kiemelt témája volt az ipar 4.0 környezetre gyakorolt hatása. Összefoglalónkban bemutatjuk, hogy melyek azok a digitalizált területek, amelyek különösen nagy terhet rónak a környezetünkre, és azt is, hogy ezeket a technológiákat hogyan lehet környezettudatosan alkalmazni.

hirdetés

Ha gondosan kezeljük a digitalizáció által nyújtott lehetőségeket, alkalmazásukkal a mai folyamatainkhoz képest környezeti javulást érhetünk el. Ám a megfelelő környezetvédelmi célok és irányítási rendszerek nélkül – különösen az energiafelhasználás tekintetében – az ipar 4.0 önmagában negatív hatásokkal járhat, főleg az erőforrásaink felhasználása és az ökoszisztéma károsítása szempontjából.

A témában elérhető források szerint hét olyan nagy terület van, ahol a digitalizáció környezeti veszélyeket hordoz:

  1. túlfogyasztás ösztönzése
  2. fogyasztási és termelési minták megváltozása
  3. villamosenergia-kereslet növekedése
  4. a természeti erőforrások fenntarthatatlan kihasználása az elektronikai berendezések előállításához szükséges, ritka fémek bányászata érdekében
  5. hulladékgazdálkodási kihívások
  6. munkaerő potenciális elmozdulása
  7. rendelkezésre álló területek és erőforrások megélhetési célú kihasználása

San Cristobal bánya
San Cristobal bánya

Nagy digitális kép

A világ gépjármű- és elektronikai termékeinek a gyártásához szükséges különleges fémek – mint az ólom, az ezüst, a lítium és a cink – Dél-Amerika hatalmas kiterjedésű bányáiból érkeznek a világ nagyvállalataihoz, és ez súlyos ökológiai lábnyomot hagy maga után. Az IKT- (infokommunikációs technológia) eszközök alkatrészei nehezen hasznosíthatók újra, számos mérgező anyagot tartalmaznak, ráadásul mi, felhasználók is hajlamosak vagyunk idejekorán lecserélni ezeket, a szükségesnél nagyobb terhet róva a környezetünkre.

Elméletileg számos feltörekvő technológia lehetőséget nyújt a kibocsátás csökkentésére, és ezek javíthatják az erőforrás-felhasználás hatékonyságát, feltéve, ha a fokozott hatékonyság nem okoz túlzott fogyasztást. Ez azonban egy nagy „ha”, mert a vállalatok igen hatékony marketingtechnikákat alkalmaznak a digitális termékek és szolgáltatások iránti folyamatos keresletre.

Mind a fogyasztási, mind a termelési minták változásai fokozzák a teljes villamosenergia-keresletet, és ezek – az alkalmazott energiaforrások szénlábnyomától függően – könnyen növelhetik az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, emellett tovább ösztönzik a természeti erőforrások fenntarthatatlan kihasználását is.
Erre ugyan megoldást nyújthatnak az elektronikus berendezések és a jövőben kifejlesztett kompozit anyagok, de mindez további kihívásokat is tartogat az újrahasznosítás és a hulladékgazdálkodás számára.

Végül a munkaerő potenciálisan nagymértékű elmozdulása – különösen az alacsony és közepes jövedelmű rétegek körében, valamint ahol magas a népesség növekedése – a vidéki térségekbe való visszatéréshez és a rendelkezésre álló természeti erőforrások megélhetési célú, fokozott használatához vezethet. Ez súlyosbíthatja az ökoszisztémákra gyakorolt, amúgy is jelentős nyomást.

Nincs garancia a fenntarthatóságra

Ezeket a tényeket figyelembe véve nincs garancia arra, hogy az új technológiák automatikusan elősegítik a környezeti fenntarthatóságot. Az új technológiák kétélű fegyverek, amelyek a felhasználók szándéka és készségei alapján különböző eredményeket hozhatnak. Itt az ideje felfedezni a gyártásukkal, használatukkal, telepítésükkel járó terhelést, megfigyelni a kialakuló termelési és fogyasztási mintákat, valamint a lehetséges környezeti és társadalmi hatásokat.

Ebből a szempontból a folyamatban lévő technológiai átalakulást erősíthetik a feltörekvő, a környezeti és természeti erőforrás-felhasználás externáliáit is magukban foglaló üzleti modellek, termékek és szolgáltatások. Olyan innovációkra van szükség, amelyek az erőforrásokon és a kibocsátáson spórolnak, és olyan fejlesztésekre, amelyek potenciálisan jövedelmet is generálhatnak, szociális programokat támogathatnak, amelyekre az új foglalkozásokra és megélhetési forrásokra való áttérés miatt lehet szükségünk.
Klaus Schwab professzor, a Világgazdasági Fórum alapítója és ügyvezető elnöke felkérte az érdekelt szakértőket, hogy elemezzék a jövőbeli technológiai változások környezeti hatásait. Ez a tanulmány létre is jött Az automatizálás stratégiai környezetvédelmi és társadalmi értékelése (Strategic Environmental and Social Assessment of Automation) címmel, amely az alábbi táblázatban szedi össze az új technológiák környezetre gyakorolt hatásait.

Kérdéses még, hogy az elektronikus berendezések előállításához szükséges megnövekedett erőforrásigény milyen további következményekkel jár majd. A nagyvállalatok már jelenleg is növekvő érdeklődést mutatnak az űr- és a mélytengeri bányászat iránt, melyeknek célja a ritkafémek és különleges elemek felkutatása. Ha a következő években beindul az űrbányászat, már annak a károsításával, szennyezésével is szembe kell néznünk.

A digitális szörny: adatközpont

A legbrutálisabb környezetterhelést az adatközpontok masszív elterjedése jelenti. Bár úgy tűnhet, nem használunk sokkal több eszközt, mint öt éve, de az adatforgalom mára felfoghatatlan méreteket ölt. Az IDC (International Data Corporation) FutureScape: Worldwide Datacenter 2018 Prediction kutatásának adatai szerint 2012-ben összesen 500 ezer adatközpont volt a világon a globális adatforgalom kezelésére, míg mára több mint 8 millió adatközpontot kellett létrehozni. Az okostelefon-használat, az IoT és a big data elemzés léptékének gyors megugrása az adatközpontok méretének és számának jelentős növekedéséhez vezetett, és ez óriási környezetterheléssel jár. Az IDC kutatása arra is rávilágított, hogy az adatközpontok a világ villamosenergia-ellátásának 3 százalékát használják. Világszerte több millió adatközpont szabadul meg évente többtonnányi hardvertől, egy ország fogyasztásával azonos léptékben használnak el energiát, a szén-dioxid-kibocsátásuk pedig a légi közlekedéséhez mérhető. A technológiai fejlesztéseket nehéz előre jelezni, de a mostani ütemet alapul véve – ami elképesztően szerény becslés – tíz év múlva a globális villamosenergia-ellátás több mint 10 százalékát vonhatják be az adatközpontok fenntartásába – állítja a tanulmány.

Hidegen vagy melegen?

Az adatközpontok fejlesztésének egyik fókuszpontja az optimalizált hűtési technikák kifejlesztése. Népszerű megoldás, ha egyszerűen hideg vagy szeles éghajlatra építik az adatközpontokat. A másik megoldás a szerveridővel való takarékoskodás: a Facebook 2014-ben kifejlesztette az Autoscale nevű rendszert, amely csökkentette az alacsony forgalmú órákban üzemelő szerverek számát, ez állításuk szerint körülbelül 10-15 százalékos megtakarítást eredményezett számukra. Egyes vállalatok – például a Google – AI segítségével optimalizálják belső hűtési rendszerüket az időjárási és működési feltételeknek megfelelően, a technológiát nyújtó DeepMind adatai szerint így a hűtésre fordított energiafelhasználásuk csaknem 40 százalékkal csökkent.
Az ezzel ellentétes – és egyre népszerűbb – megközelítés olyan szerverrendszerek tervezésére irányul, amelyek magasabb hőmérsékleten is kifogástalanul működnek, ilyen fejlesztésekbe fogott többek között a Dell és az Intel is. Ahelyett, hogy a rendszereket hűtenénk, az újabb hardverek magasabb hőmérsékleten is működhetnek. Természetesen ez szignifikánsan kevesebb hűtést és energiát igényel az adatrendszerek számára.

A legfontosabb lépés most, hogy a vállalatok felismerjék a környezetbarát működést segítő technológiákba való befektetés szükségességét. Rendelkezésre állnak a megújuló energiák kihasználására szolgáló technológiák, amelyek ráadásul kettős előnyt biztosítanak; szerepük van egyrészt a teljesítmény optimalizálásában, másrészt pedig csökkenthetik a káros környezeti hatásokat. Ha megtesszük a megfelelő lépéseket, a digitalizáció nem károsítja szükségszerűen a környezetet.

Trapp Henci
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés