hirdetés
hirdetés

E-mobilitás

Norvégia, az elektromobilitás mintaországa

A jó ideje az elektromobilitás mintaországának tartott Norvégiában a mögöttünk hagyott év annyiban különlegesnek számít, hogy elektromos meghajtású autóból először hoztak többet forgalomba, mint amennyit a belső égésű motorral működő autókból értékesítettek. Mi a titka ennek az egyedülálló eredménynek? 

hirdetés

A mintegy 5,4 millió lakosú országban az elektromos autók vásárlói és tulajdonosai számos előnyt élveznek. Ez részint annak következménye, hogy az az Európai Szabadkereskedelmi Társuláshoz tartozó Norvégiában az elektromos meghajtású autók importjára nincs vám, továbbá a belső égésű motorral működő autókkal szemben nem terhelik azt fogyasztási adóval, (melynek a mértéke a 10 ezer eurót is elérheti), ráadásul a 25 százalékos forgalmi adót is megtakarítják azok, akik elektromos meghajtású autót vásárolnak. Summa summarum – egy elektromos autó nem kerül többe, mint amennyiért egy hagyományos meghajtású személyautó megvásárolható.

Fentieken túlmenően az elektromos autók közlekedését nem terhelik az egyébként széles körben elterjedt úthasználati díjjal, számos városban használhatják a buszsávot és az önkormányzati kezelésben lévő parkolóhelyek használatáért sem kell fizetni.

Az ország autóimportőreinek szövetsége szerint Norvégiában az elmúlt évben 141,4 ezer darab új autót hoztak forgalomba, amely 0,7 százalékkal alacsonyabb az egy évvel korábbinál. (Összehasonlításul: az Európai Unió tagországaiban tavaly 25, ezen belül Németországban csaknem 20 százalékos volt a visszaesés.) Az elektromos meghajtású autóknak az összes, újonnan forgalomba hozott autón belüli részaránya – mint már utaltunk rá – először haladta meg az összes újonnan értékesített autó felét, elérte az 54 százalékot.

Erik Andresen, az autóimportőrök szövetségének elnöke egy, a GTAI, a német külgazdasági információs szolgálat által idézett előrejelzése szerint a Norvégiában az idén forgalomba kerülő autók száma – 3,5 százalékkal meghaladva a múlt évit – 146,5 ezer darabra, ezen belül az elektromos meghajtásúak részaránya várhatóan újabb 10 százalékponttal emelkedik. Egy másik számítás szerint a 2021-ben Norvégiában forgalomba kerülő 95 ezer új elektromos autó a három évvel korábbi több mint kétszerese úgy, hogy a plug-in-hibrid üzemelésű autók piaci részesedése mintegy 20 százalékos.

Az infrastruktúra jelentősége

Az elektromobilitás elterjedéséhez nagyban hozzájárult a szükséges infrastruktúra kiépítettsége. „Norvégiában az adóbevételek számottevő részét fordítják a töltőoszlop-hálózat folyamatos bővítésére”, idézi a Deutsche Welle Michael Müller-Görnertet, a berlini VCD környezetbarát mobilitási szövetség az északi ország viszonyait jól ismerő szakértőjét. A szakértő szerint „ez hosszabb távra is megadja az autósnak azt a biztonságot, hogy feltölthesse az akkumulátorát, ellentétben Németországgal, ahol ma még sokkal elterjedtebb az egy feltöltéssel megtehető távolság hosszától és biztonságának hiányától való félelem”.

Andreas Radics, a müncheni székhelyű Berylls tanácsadói iroda szakértője egy, a szintén Deutsche Welle által idézett nyilatkozatában vitatja, hogy az elektromobilitás elfogadottságában meghatározó szerepet játszana a nyilvános töltőoszlopok száma. Ezt látszik igazolni, hogy míg Németországban az egy töltőállomásra jutó autók száma mindössze 9, Norvégiában 23, azaz „a nyilvános töltőpontok hálózata Norvégiában nem csak ritkább, mint Németországban, hanem emiatt a kihasználtsága is sokkal magasabb”.

Az elmúlt két évben mégis évi több mint 3 ezer új töltőpontot létesítettek, s így 2020 végén már csaknem 17 ezer töltőpont állt rendelkezésre. A töltőhálózat folyamatos bővítése mellett a közelmúltban 57 régebbi, 2008 és 2012 között létrehozott töltőoszlopot cseréltek le új, korszerűbb típusra.

Emellett az elektromos meghajtású autók számának növekedése mellett a saját garázsban történő töltés lehetősége is felértékelődik. Ennek szellemében folyamatban vannak és 2021 tavaszán várhatóan befejeződnek az építési törvény változtatásáról szóló egyeztetések, melynek lényege, hogy az olyan újonnan épített vagy felújított épületeket, amelyek max. 3,5 tonnás összsúlyú jármű elhelyezésére rendelkezik tárolási hellyel, el kell látni a töltőhelyek létrehozására alkalmas lehetőséggel.

Az autók üzemeltetésével kapcsolatos vásárlási döntésekben a vételi áron túlmenően az üzemben tartás költségei is számottevő szerepet játszanak, már pedig az elektromos meghajtású autóknál ezek szintje nem érheti el a belső égésű motorral üzemelő autókét. Utóbbiak adóját egy bizonyos kibocsátási szint felett a széndioxid-kibocsátás mértéke alapján állapítják meg úgy, hogy azon az állam igyekszik megkeresni az elektromobilitás fejlesztésére fordított támogatások összegét. „Így nem az adófizetőket terhelik, hanem a széndioxid-kibocsátás felelőseit”, idézi a Deutsche Welle a VCD szakértőjét.

Christina Bu, a norvég elektromobilitási egyesület főtitkára
Christina Bu, a norvég elektromobilitási egyesület főtitkára

Christina Bu, a norvég elektromobilitási egyesület főtitkára a Reuters hírügynökségnek adott nyilatkozata szerint azzal lehet számolni, hogy az elektromos autók piaci részesedése az idén eléri a 65 százalékot, 2025-től pedig már csak kibocsátásmentes autók lesznek forgalomba hozhatók, belső égésű motorral működők már nem.

Ritka adottság, hogy a Norvégiában megtermelt áram túlnyomó többsége a vízi energia hasznosításából származik, azaz az ott közlekedő elektromos autók működése elméletileg teljesen széndioxid-mentes, ami további plusz pontot jelent az átlagnál környezettudatosabb vevők autóvásárlással kapcsolatos döntése meghozatalában.

Az elektromobilitás finanszírozását szolgáló források egy része az olaj- és gázexport bevételeiből képzett állami alapból származik. Amit a norvég környezetvédők azért bírálnak, mert véleményük szerint az ország a maga vagyonát „a klímaváltozás exportjából” biztosítja.

Andreas Radics, a müncheni Brllys tanácsadó iroda igazgatója megalapozottnak tartja a bírálatot. Másrészt azonban a nyersanyagok exportjából beszedett pénzmennyiségből az elektromobilitást támogatják, ami a
gyárakat arra ösztönzi, hogy pótlólagos befektetéseket eszközöljenek a megfelelő technológiákba, a vevőket pedig arra, hogy legalább meggondolják az elektromos autó vásárlását.

Norvégia széndioxidot exportál, ugyanakkor hozzájárul az egyéni közlekedés átalakulásának meggyorsításához, véli a müncheni szakértő. Az elektromobilitás térnyerésének tapasztalatai kétségkívül hosszútávon lesznek értékelhetőek, de „egy ilyen példaország fontos Európában, amivel más piacok is abba az irányba terelhetők, hogy idővel ugyancsak széndioxid-semleges mobilitást kínáljanak”.

Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés