hirdetés
hirdetés

Közvélemény

Felmérés a hidrogéngazdaság németországi elfogadottságáról

A Szövetségi Alkotmánybíróság április 29-i döntését követően a német kormány kidolgozta és a törvényhozás június végén elfogadta a korábbi klímavédelmi törvény módosításáról, tartalmát tekintve szigorításáról szóló törvényt. Ebben rögzítették az üvegházhatású gázok 2045-ig történő semlegesítését, s azt, hogy 2030-ra el kell érni a kibocsátás 65 százalékos csökkentését az 1990. évihez képest.

hirdetés

A német politikai közéletben - a klímavédelmi törvényben rögzített célkitűzéseket elérendő - széleskörű konszenzus alakult ki a hidrogéngazdaság fejlesztését illetően, összhangban a 2020 júniusában nyilvánosságra hozott nemzeti hidrogénstratégiával. Ezek szerint a hidrogén előállítása az energiaszerkezet sikeres átalakításához szükséges kulcsfontosságú technológia, mivel az a jövőben a fosszilis tüzelőanyagok és nyersanyagok helyettesítését szolgálja.

Több mint két harmados a hidrogéngazdaság elfogadottsága

A Handelsblatt kutatóintézete (HRI) és a düsseldorfi székhelyű Uniper, az E.ON leányvállalata által egy, az ország hidrogéngazdasága fejlesztéséhez kapcsolódó tanulmány részeként idén februárban végzett reprezentatív felmérés szerint a lakosság többsége elfogadja a hidrogéngazdaság kiépítését. Számokban kifejezve a polgárok több mint 70 százaléka üdvözli a hidrogén energia-hordozóként és nyersanyagként történő használatát, miközben a válaszadók csupán hatoda szkeptikus.

A Handelsblatt által augusztus végén nyilvánosságra hozott kutatási eredmények szerint – némileg meglepő módon – az 55 évnél idősebbek körében a támogató egyetértés egyértelműen magasabb (75 százalék), mint a 18 és 24 év közöttiek körében, (náluk csak 64 százalék).

Figyelemre méltó, hogy a nemcsak a széndioxid-mentes zöld hidrogén felhasználása, hanem annak előállítása is nagy támogatottságra lelt a lakosság körében. Arra a kérdésre, hogy Németországban kellene-e zöld hidrogént gyártani, a felmérésben részt vevők 65 százaléka adott „igen” vagy „valamennyire igen” választ, s azt csak 12 százalék utasította el. Megjegyezve, hogy a lakosság csaknem negyedének a felmérés készítése idején erről (még) nem volt határozott véleménye. 

A berendezések közeliségét illetően már kisebb a támogatottság

A lakosságnak a zöld hidrogén előállításának helyszínével kapcsolatos hozzáállása jóval differenciáltabb. Arra kérdésre, hogy a lakóhelyüktől milyen távolságban fogadnák el elektrolízis-berendezés telepítését,

  • 20 százalék azt válaszolta, hogy tíz kilométernél nagyobb távolságban sem fogadnának el ilyen létesítményeket, 
  • legalább tíz kilométeres távolságot 17 százalék igényel, ezzel szemben
  • több mint egyharmada öt,
  • 14 százaléka pedig akár egy kilométeres körzetben is

elfogadná azt. 

A felmérés eredményei alapján annak készítői két markáns lakossági csoport kialakulását vélik felfedezni:

  • egyrészt vannak azok a polgárok, akik közvetlen lakókörnyezetükben, azaz öt kilométeres körzetben elfogadják az elektrolízist (36 százalék),
  • másrészt azok, akik még a tágabb lakókörnyezetükben is kizárják azt (37 százalék).

A válaszadók egy negyedének viszont (még) nem volt arról határozott véleménye,

  • mert vélhetően fogalmuk sincs egy elektrolízisüzem méretéről és a működésével járó (zaj)kibocsátásról
  • vagy pedig azért, mert a hidrogént kockázatos energiahordozónak tartják.

A felmérés eredményei szerint a szkepticizmus az életkor előre haladtával növekszik. Míg a 18-24 éveseknek csak 23 százaléka még tágabb lakókörnyezetében is kizárja az elektrolízis használatát addig az 55 évnél idősebbek körében ez az arány majdnem kétszeres, 43 százalék. Ez azért meglepő, mert – mint a bevezetőben jeleztük – az idősebbek elvileg sokkal határozottabban támogatják a hidrogéngazdaság fejlesztését, mint a fiatalabbak korosztálya.

A kék hidrogén elfogadottsága nem éri el a zöld hidrogénét

A felmérés során az alacsony széndioxid-kibocsátással járó kék hidrogén előállítása a lakosság körében nem kapott olyan nagy visszhangot, mint a zöld hidrogéné.  Mindazonáltal arra a kérdésre, hogy a kék hidrogént mint áthidaló technológiát kellene-e gyártani Németországban az éghajlati célok elérésének támogatására,

  • a válaszadók relatív többsége (44 százalék) "igen" vagy "valamennyire igen" választ adott;
  • 28 százalék volt szkeptikus, és
  • 27 százaléknak (még) nem volt véleménye.

Ennél a kérdésnél a 18-24 évesek körében a legmagasabb (50 százalék), az 55 éves és idősebbek körében pedig a legalacsonyabb (43 százalék) a támogatók aránya.

Hol tárolják a leválasztott széndioxidot?

A leválasztott széndioxid tárolásával kapcsolatban jóval nagyobbak a fenntartások. A válaszadók

  • mindössze 22 százaléka fogad el egy 800 méter mélyen, a lakóhelyétől öt kilométerre lévő földalatti széndioxid-tárolót,
  • 13 százalékuk legalább tíz kilométeres távolságot szeretne és
  • több mint 40 százalékuk elvből elutasítja a lakókörnyezetében vagy annak közelében történő tárolást.

A széndioxid földalatti tárolásával szembeni ellenállás is növekszik az életkorral. A legfiatalabb korosztályból elvben csak 22 százalék, míg az idősebbek 48 százaléka elutasítja a tárolást.

A klímasemlegesség költségeinek elfogadottsága

A hidrogéngazdaság sikere nem utolsósorban azon múlik, hogy a fogyasztók hajlandóak lesznek-e megfizetni a klímasemleges vagy az alacsony széndioxid-kibocsátásból adódó többletköltségeket, a hagyományos módon előállítottakkal szemben. 

Az autózás hazájának számító Németországban a felmérés során a megkérdezettek 40 százaléka legalább 500 eurós felárat is elfogadna egy klímasemlegesen előállított acélból gyártott autóért. Mindeközben a válaszadók ugyanilyen arányban nem lennének hajlandók többet kiadni a jelenleginél. Egyébként egy ilyen autó többletköltségeit jelenleg 300 euró körülire becsülik.

Összefoglalás, következtetések

Röviden összefoglalva a felmérés eredményeit: a német lakosság többsége alapvetően támogatja a hidrogéngazdaság fejlesztését Németországban, a közvetlen lakókörnyezetben történő konkrét megvalósítással kapcsolatban azonban még számottevőek a fenntartások.

A véleményalkotási folyamat azonban még nem zárult le. A politikának és a vállalkozásoknak megértést kell tanúsítaniuk a polgárok érdekei és aggodalmai iránt. Sok esetben már az is elegendő, ha a lakosokat a lehető legkorábban és a lehető legátfogóbban tájékoztatják a tervezett projektről, és - amennyire ez lehetséges – figyelembe veszik a módosítási igényeket. Ez sem fog mindenkit meggyőzni, de az elfogadottság bizonyosan emelkedni fog.

Ezen túlmenően a mindenkori szövetségi kormánynak a hidrogéngazdaság fejlesztését egy olyan narratívába kellene integrálnia, amely megmagyarázza politikájának ésszerűségét és meggyőzi a polgárokat. Ez, ha helyesen használják, erőteljes és meggyőző lehet, s lelkesíteni tudja a társadalmat a klímavédelmet szolgáló politikáért. 

Egy erős hidrogénnarratívának legitimáló funkciója van: nemcsak a személyes hozzáállás javítását és a növekvő költségek elfogadását szolgálja, hanem pozitív érzelmek felkeltésére is alkalmas az ország polgárai túlnyomó többsége körében.
Juhász Imre
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés

Kiadónk társoldalai

hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés