hirdetés
hirdetés

Elfelejtett átverések

Autóipari botrányok a múltból

A közelmúltban kirobbant Volkswagen-botrány kapcsán összeszedtünk pár korábbi, többségében emberéleteket követelő autóipari csalást, amelyek bár a maguk idejében óriási felháborodást keltettek, azóta feledésbe merültek.

hirdetés

Több mint egy hónapja már, hogy a világ legnagyobb autógyártójának számító Volkswagenről kiderült, évek óta csalással éri el, hogy a legtisztábbnak mondott személyautó-dízelmotorjai (a kétliteres, négyhengeres TDI-k) hétköznapi körülmények között ne lépjék túl a szigorú károsanyag-kibocsátási határértékeket. Hogy ez a méréseken ne derüljön ki, a kérdéses autókat a VW olyan érzékelővel szerelte fel, amely felismerte, ha a jármű éppen egy károsanyag-kibocsátási teszten esett át, és ekkor visszavette a motor teljesítményét. Az igazán nagy felháborodást pont ez okozta: hogy szándékos csalásról van szó.

Ugyan sokan azzal érvelnek, hogy a probléma elhallgatásába ezúttal nem halt bele senki (szemben a közelmúlt és a korábbi évtizedek legnagyobb autóipari botrányaival), a gond nem is ezzel van; a VW kifejezetten a környezetbarát működéssel reklámozta autóit a tengerentúlon, ahol a dízel személyautóknak egyébként nincs túl nagy keletjük, egyes országokban pedig komoly támogatás jár a kedvezőbb környezetvédelmi besorolású autók vásárlására. A német autógyártó ezzel a motorral akarta elérni, hogy a dízelautók odaát is hasonló népszerűségre tegyenek szert, mint Nyugat-Európában (ahol az újonnan eladott személyautók kétharmada dízelmotorral talál gazdára).

Mivel a botrány Volkswagenek, Audik, Škodák és Seatok százezreit érinti, és több mint 30 ezer eurós bírságot szabnak ki autónként, a várható büntetés értéke elérheti az eddig példátlan tízmilliárd eurós nagyságrendet, de egyes borúlátó becslések szerint akár 18 milliárd euróval is megrövidíthetik a Volkswagent az eset miatt. Az elképzelhetetlenül sok pénzen felül a botránynak egyéb hatásai is vannak: éppen a minap jelentette be a VW, hogy a büntetések miatt visszafogják a beruházásaikat, a közeljövőben új kipufogógáz-utókezelő rendszert használnak a dízeleikben, hosszú távon pedig inkább az elektromos és a benzines hibridautókra koncentrálnak majd. A bejelentés hatására felröppentek azok az elképzelések is, hogy a dízelbotrány hosszú távon a(z amúgy csak Európában igazán népszerű) személyautó-dízelek visszaszorulását vagy akár a végét is jelentheti (ugyanis a VW-nél párhuzamosan több más gyártó is jelezte, hogy a jövőben nem a dízelekre koncentrál majd).

A botrányt természetesen komoly figyelem kísérte a média részéről is, több környezetvédő, illetve politikus is megszólalt az ügyben, egyaránt elítélve a VW viselkedését; volt olyan is, aki az autógyártás történetének legnagyobb botrányaként titulálta a dízelautós trükközést. Hogy ez tényleg így van-e, azzal lehet vitatkozni (például abban, hogy „miben mérjük” egy botrány nagyságát), viszont ne felejtsük el, hogy nem ez volt az egyetlen óriásbotrány az elmúlt években, évtizedekben. Mai cikkünkben összeszedtünk öt olyan autóipari botrányt, amely az egy hónappal ezelőttihez hasonló (vagy nagyobb) felháborodást váltott ki, és már feledésbe merült. 

A Ford Pinto üzemanyagtankja (1977)

Az amerikai Ford a kicsi Pintóval akart magának egy szeletet kihasítani az akkoriban már elég gyorsan növekvő kisautópiacból. Az amerikai léptékkel mérve igen kis méretű, nagyon olcsón (kevesebb mint 2000 dollárért) megvásárolható autó igen jól fogyott az 1971-es megjelenést követő években, 1975-ben majdnem 600 ezer darab talált gazdára belőle.

Ford Pinto
Ford Pinto

A kisautónak azonban volt egy veszélyes hibája: ha hátulról ütköztek bele, az üzemanyagtartály betöltőcsonkja letörhetett a tartályról, az így keletkezett lyukon kifolyó benzin pedig egyenesen az utastérbe ömölhetett, legrosszabb esetben pedig fel is gyújthatta az autót (akár kis sebességű, tehát amúgy nem végzetes ütközés esetén is). Egy napvilágra került 1977-es jelentés feltárta, hogy a Ford már 1970-ben, a bemutatás előtt tudott a problémáról, illetve arról, hogy ezt egy autónként mindössze 11 dolláros költséget jelentő javítással meg lehet szüntetni. A botrányt csak tovább fokozta, amikor kiderült, hogy a Ford kiszámoltatta, várhatóan mennyi lehet az erre a hibára visszavezethető halálozások miatt kifizetett kártérítési perek költsége. Mivel ez kevesebbre jött ki, mint a több millió autót felszerelni a néhány dolláros alkatrésszel, végül úgy döntött, nem intézkedik (ezt a „húzást” figurázta ki az 1999-es „Harcosok klubja” c. film). A szándékosan ki nem javított hiányosságnak sok száz ember esett áldozatul. Ugyan nem egyszerű megállapítani, pontosan hányan haltak meg kifejezetten ennek következtében, de a legenyhébb becslések is 900-ra teszik azoknak a számát, akik a balesetben kigyulladó Pintókban lelték halálukat. A Ford az óriási felháborodás hatására 1978-ban több mint másfél millió Pintóban kényszerült kicserélni az alkatrészt, valamint a balesetekben elhunytaknak is kártérítést kellett fizetnie. A becslések szerint (akkori áron) közel egymilliárd dolláros költség kifizetése – és az azzal pont egyszerre beütő olajválság – miatt hosszú időre leszállóágba került a Ford, a botrány hatását csak a 80-as évek végére sikerült kihevernie.

A Ford automata váltói (1980)

Éppen elég volt a hatalmas autógyárnak a fenti botrány, amikor néhány évvel a kigyulladó Pintók után újabb eltitkolt hiányosságok derültek ki a Fordokról. Az egyik jelentés szerint az 1966 óta gyártott egyik automata váltó előválasztó karja egy apró hiányosság miatt magától is átugorhatott a „P” (parkoló) állásból „R”-be (hátramenetbe). Ha ez nem rögzített, és/vagy járó motorú autónál történt, akkor az így magától meginduló jármű akár súlyos balesetet is okozhatott. Egy hároméves vizsgálat nem kevesebb mint 777 balesetről bizonyitotta be, hogy a rossz Ford-váltókarok miatt történt, és összesen 259 baleseti sérülést, illetve 23 halálesetet hozott közvetlen összefüggésbe a hiányossággal. Kiderült az is, hogy a Ford 1972 óta tudott a problémáról, de itt is túl nagynak ítélte meg a várható javítási költségeket (illetve az amiatt bekövetkező presztízsveszteséget) az emiatt történt balesetekre kifizetendő kártérítési perekhez képest. Az addig (és azóta is) példátlanul soknak számító, 23 millió autót érintő visszahívás egészen biztosan csődbe vitte volna a Fordot, ezért – tartva attól, hogy az autóvállalat tönkremenetele térdre kényszeríti az USA gazdaságát is – Reagan elnök közbenjárására a Fordnak sikerült megegyeznie a károsultakkal (összesen 20 millió dollárt fizetett ki nekik), illetve megúsznia, hogy az összes autót vissza kelljen hívni. Ehelyett figyelmeztető matricákat ragasztottak a problémás autókra, amelyek felhívták a figyelmet a könnyen átbillenő váltókarokra. A problémát ezzel persze nem oldották meg, a veszélyes járművek változtatások nélkül közlekedtek tovább; a 80-as években még több mint 50 esetben fordult elő, hogy a hibás Fordok miatt halt meg valaki.

A Firestone terepjáróabroncsok (2000)

Az amerikai városi terepjárók (SUV-k) 1990 utáni elterjedése új problémát jelentett az autógumi-gyártóknak. Ezek az autók egyrészt nehezebbek voltak a hagyományos személygépjárműveknél, másrészt pedig sokkal magasabbak, ami magasabb súlypontot és ennélfogva nagyobb borulási hajlamot jelentett. 2000-ben derült ki, hogy a becslések szerint közvetlenül mintegy 100 ember életéért voltak felelősek a Firestone autógumigyár SUV-abroncsai, amelyek hajlamosak voltak hosszú utakon túlmelegedni, ezzel tapadást veszteni, az ilyenekkel felszerelt szabadidőautók pedig kanyarban könnyebben borultak fel. Sem a Firestone, sem pedig az ilyen felépítésű járművet kínáló autógyártók nem voltak hajlandóak teljesen magukra vállalni a felelősséget. Az eset nyomán több tízmillió dollárt fizettek ki közösen a balesetben elhunytak családjainak. A botrány felhívta a figyelmet az akkor még eléggé új járműkategóriának számtó SUV-k veszélyeire is (hasonlóan a mai dízelekhez, ott is voltak olyan vélemények, hogy a divatos autófajtának ezzel be is fellegzett). A magas építésű autókra nem sokkal később kötelezően előírták a menetstabilizáló elektronika (ESP) beépítését. 

A Toyota gázpedáljai (2012)

Biztosan sokan emlékeznek néhány évvel ezelőttről a legnagyobb japán autógyár világsajtót is megjárt óriásbotrányára, amely az amerikai Toyoták és Lexusok beragadó elektromos gázpedáljait érintette. De mi is történt pontosan?

2009 Lexus ES 350
2009 Lexus ES 350

2009-ben egy rémült amerikai autópálya-rendőr hívta a 911-et azzal a hihetetlen történettel, hogy az autójának beragadt a gázpedálja, és nem tudnak megállni. A csaknem 200 km/h-s sebességre felgyorsult Lexus később balesetet okozott, és az autóban ülő négy ember azonnal szörnyethalt. Ilyen és ehhez hasonló történetek tucatjával fordultak elő a Toyotákkal, ráirányítva a figyelmet a japán gyárra. A vezetőség elutasította a vádakat, kezdetben vezetői hibára fogta a szerencsétlenségeket, később pedig a nem megfelelően elhelyezett padlószőnyegeket említette mint lehetséges okot. Mikor bebizonyosodott, hogy nemcsak hogy az autókkal van baj, de a Toyota évek óta tudott is a problémáról, óriási botrány kerekedett belőle. 2012-ben az amerikai kormány minden idők legnagyobb bírságával, 1,2 milliárd dollárral sújtotta a Toyotát, amelynek egyébként is majdnem tízmillió autót kellett visszahívnia. 

A General Motors gyújtáskapcsolói (2014)

A Volkswagen ügye előtti legnagyobb autóipari botrány volt tavaly a GM-gyújtáskapcsolók körüli mizéria. 2014-ben derült ki, hogy az amerikai Chevrolet Cobaltoknál és a velük megegyező felépítésű Pontiac G5-ösöknél előfordulhat, hogy a gyújtáskapcsoló menet közben egyszerűen leveszi a gyújtást. A leállt motor mellett nem működő fék- és kormányszervók, illetve a légzsákok és egyéb biztonsági berendezések miatt pedig akár súlyos balesetek is bekövetkethettek. Sőt, be is következtek. Amikor a botrány kipattant, 13 halálos balesetről derült ki, hogy egyértelműen a hibás gyújtáskapcsolók miatt történt.

Chevrolet Cobalt
Chevrolet Cobalt

A General Motors emiatt 2,6 millió Chevroletet és Pontiacot volt kénytelten visszahívni és kijavítani, és a mostani VW-botrányhoz hasonló nagyságrendű, 10 milliárd dolláros büntetéssel kellett szembenéznie. A GM ügyvédei azonban sikerrel hárították el a felelősséget, mivel a kérdéses járműveket még 2009 előtt gyártották, tehát a hivatalosan megszűnt „régi” General Motors a felelős értük (a 2008-as válság során tönkrement vállalatot – félve attól, hogy megszűnése az amerikai gazdaságot is magával rántja – új néven „újraindították” 2009-ben, így jogilag nem vonható felelősségre). Nemrég kiderült, hogy a rossz gyújtáskapcsolók több mint 120 esetben lehettek felelősek az emberek haláláért.

Veit András
a szerző cikkei

hirdetés
Ha hozzá kíván szólni, jelentkezzen be!
 
hirdetés
hirdetés
hirdetés
hirdetés